h i r d e t é s

Éveken át jelentett Putyinról a CIA beépített embere, mielőtt az amerikaiak kihozták Oroszországból

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Éveken át jelentett Putyinról a CIA beépített embere, mielőtt az amerikaiak kihozták Oroszországból

2019. szeptember 11. - 12:29

 

Évtizedekkel ezelőtt a CIA beszervezett egy középszintű orosz tisztviselőt, aki idővel az amerikai hírszerzés történetének egyik értékesebb informátorának bizonyult. - írja a 444.hu.

2018-as Putyin-Orbán találkozó, és a jellemző felállás: az orosz elnök mellett a külügyminiszter, mellette rögtön Usakov Fotó: Alexei Druzhinin/Sputnik Forrás: 444.hu

A férfi ugyanis gyorsan lépdelt felfelé a kormányzati ranglétrán, olyan magasra jutott, ahová lehetetlennek tűnt ügynököt juttatni. Nem tartozott Putyin legbelső köréhez, de bejárása volt az elnökhöz, belelátott a döntéshozatali folyamatokba, sőt állítólag le is tudta fotózni a Putyin asztalán fekvő dokumentumokat.

Az ügynöknek kulcsszerepe volt abban, hogy a CIA biztosan tudja állítani: a 2016-os amerikai elnökválasztásba történt beavatkozást, így többek között a Demokrata Párt szervereinek feltörését személyesen Putyin rendelte el és hagyta jóvá. Kevés értesülés alakította jobban a modern világpolitikát, mint ez.

Azonban nem sokkal később az amerikaiak kihúzták a téglát a falból, a kémnek nyoma veszett.

Erről írt tegnap és ma a CNN és a New York Times, amelynek munkatársai az elmúlt hónapokban egymástól függetlenül számos beszélgetést folytattak az Obama- és a Trump-adminisztráció névtelenséget kérő tisztviselőivel. A cikkeikből és a folyamatosan érkező reakciókból az elmúlt évek egyik legjobb kémsztorija bontakozik ki, amelyben az ügy természetéből kifolyólag sok a bizonytalanság, illetve ahol az amerikaiak és oroszok hivatalos és nem hivatalos kommunikációját egyaránt érdemes fenntartásokkal kezelni.

Mivel Putyin maga is KGB-s volt, aki nagy hangsúlyt helyez az elhárításra, ezért egy ilyen bennfentes forrásnál a legszigorúbb óvintézkedésekre volt szükség. A 2016-os választások orosz befolyásolásáról szóló információit például az akkori CIA-igazgató, John Brennan távol tartotta Obama elnök napi hírszerzési tájékoztatójától, mivel attól tartott, hogy az túl sok emberhez jutna el. Ehelyett ezeket az értesüléseket lezárt borítékban küldte el az ovális irodába.

Amikor kezdett világossá válni, hogy potenciálisan az egész világpolitikát felforgató információkról van szó, a CIA újra átnézte a forrás minden korábbi jelentését gyanús elemek után kutatva, de nem találtak nyomát annak, hogy kettős ügynök lenne. 

2016 novemberében elnökké választották Donald Trumpot, mint azóta nyilvánvaló vált, hathatós orosz segítséggel. A Trump-kampány és a Kreml közötti kapcsolat lett az év egyik legnagyobb sztorija, és a média figyelme a Kremlbe beépülő esetleges tégla felé fordult.

A CIA ezután döntött úgy, hogy kihozza az ügynökét. Aki viszont ezt családi okokra hivatkozva visszautasította.

Az amerikaiak újra elkezdtek gyanakodni, hogy a vonakodás oka a kettős játszma lehet. Nem sokkal később azonban újra ajánlatot tettek, amelyet a kém elfogadott, és 2017 közepén kihozták Oroszországból.

Trump és a titoktartás

Ezen a nehezen ellenőrizhető történeten belül különösen homályos szakasz, hogy miért döntött úgy a CIA, megválik egyik legértékesebb forrásától. Vagy a másik oldalról: miért döntött úgy a kém, hogy elmenekül. A kézenfekvő válasz az, hogy 2016 végén valami megváltozott, valamiért mindkét fél jobban tartott a lebukástól, mint korábban.

Az egyik okot már említettük: mindenki, beleértve nyilván a külföldi szolgálatokat és a médiát, azt kezdte el találgatni, honnan tudja az amerikai kormány, ki milyen döntéseket hozott a Kremlben. Jelentek is meg erre utaló cikkek, az NBC-ben már 2016 decemberében, amelyek nemzetbiztonsági forrásokat idéztek. 

A másik aggodalomra okot adó körülmény az Egyesült Államok új elnöke.

Szergej Lavrov, Donald Trump és Szergej Kiszljak nagykövet az elhíresült találkozónFotó: Orosz Külügyminisztérium/AFP Forrás: 444.hu

Senki nem állítja, hogy Trump közvetlenül veszélybe sodorta volna az orosz informátort, vagy hogy kiadott volna róla információkat. Az viszont eddig sem volt titok, hogy az amerikai szolgálatok vezetése növekvő félelemmel figyelte a Trump és az oroszok közti kapcsolatot, illetve az elnök óvatlanságát hírszerzési kérdésekben. Ennek kiugró példája volt, amikor Trump egy eredetileg titkolni igyekezett találkozón az orosz külügyminiszternek és nagykövetnek államtitkokat mondott el, veszélybe sodorva ezzel a szövetséges izraeli titkosszolgálat egyik fontos misszióját.

Ez a találkozó 2017 májusában történt az ovális irodában, a CIA informátora nem sokkal később elhagyta Oroszországot.

Már meg is találták

A CNN és a New York Times kormányzati forrásai nem akarták nyilvánosságra hozni a tégla nevét, ami a briteknek kémkedő Szergej Szkripal - a nyugati hatalmak szerint a Kreml által megrendelt - megmérgezése után nem is csoda. Másrészről viszont a beazonosítás elsőre sem tűnt lehetetlennek, hisz nem lehetnek oly sokan az orosz kormányzat felsőbb köreiben, akik 2017-ben váratlanul leléptek az országból. Nem is került néhány óránál többe, és az orosz média megnevezte a feltételezett érintettet:

a neve Oleg Szmolenkov.

Róla a Komerszant azt írja, hogy Jurij Usakov bizalmi embereként ismerték. Amikor Usakov a külügyminisztérium európai részlegét vezette, akkor már alatta dolgozott, aztán amikor Usakovot kinevezték washingoni nagykövetnek, akkor Szmolenkov lett a követségi titkár. Végül, amikor a főnöke Putyin közvetlen tanácsadójaként a legfontosabb tárgyalások külpolitikai résztvevője lett, Szmolenkov is a Kremlbe került mint ún. harmadosztályú államtanácsos.

Szmolenkovra azért találtak rá az orosz kommentelők és újságírók, mert pont 2017 közepén tűnt el. Az akkori hírek szerint feleségével és három gyerekével együtt Montenegróba utazott nyaralni, de mindannyiuknak nyoma veszett. Az ügyben gyilkossági nyomozás indult, amelyet eredmény nélkül zártak le.

A Kreml szóvivője most megerősítette, hogy Szmolenkov valóban az orosz elnöki hivatalban dolgozott korábban, de - olvasható az MTI hű tolmácsolásában - „belső utasításra már évekkel ezelőtt elbocsátották onnan”. Peszkov azt is sietett leszögezni, hogy az állítólagos ügynök „nem tartozott a magasabb szintű, úgynevezett döntéshozó kategóriájú tisztségviselők közé. Munkaköréhez nem tartozott az elnökkel való közvetlen kapcsolattartás vagy az elnök részvételével tartott tanácskozásokon való megjelenés.” Putyin szóvivője azt nem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy Szmolenkov amerikai kém volt, de az erről szóló cikkeket ponyvaregénynek titulálta.

A Komerszant közben arra hívta fel a figyelmet, hogy egy nyilvánosan elérhető adatlap szerint Oleg Szmolenkov és felesége, Antonina Szmolenkov nevére bejegyeztek egy ingatlant Washingtontól 70 kilométerre fekvő kisvárosba. A cím is ott van, vagyis ha ez mind így igaz, akkor a Google Mapsen bárki megnézheti, hol lakik a kém, aki egy pillanat alatt lett egy bosszúszomjas nagyhatalom főellensége:

Hogy tovább fokozódjon az eset abszurditása, az NBC riportere kapta magát, és odahajtott a házhoz. A csengetésre nem válaszolt senki, de 5 perccel később leparkolt a ház előtt egy városi terepjáró, benne két férfival, akik a látogatás okáról érdeklődtek. Amikor a riporter megkérdezte, kik ők, a család barátainak mondták magukat. Egy korábbi titkosszolgálati vezető az NBC kérdésére azonban megengedte magának azt a, lássuk be, nem életszerűtlen feltételezést, hogy talán mégis inkább ügynökök lehettek, akik felügyelték a terepet.

A Fehér Ház és a CIA szóvivője is pontatlannak nevezte a hírt először közlő CNN tudósítását, különösen azt a részt, amely Trump szerepéről spekulál. A többi információt, vagy a New York Times cikkét azonban érdemben nem cáfolták, azt pedig a Reuters és a Washington Post hivatalos forrásai is megerősítették, hogy volt amerikai informátor az orosz kormányban, akit valóban kihoztak. Sok más kérdés mellett azonban még feltárásra vár, hogy valóban Szmolenkov volt-e az a kém, és ha igen, hogyan élhetett eddig a saját nevén egy lazán őrzött vidéki házikóban.

444.hu


 

h i r d e t é s