A benzint (ma már trükközve), a csirkemellet, farhátat, sertéscombot, étolajat. A szlovákok, az osztrákok (ámbár egy grazi boltban készített fotó szerint ott a – kiviteli tilalom alá vont – magyar cukor olcsóbb, mint itthon a hatósági áras).

A románok, a horvátok, a szerbek, minden köröttünk élő náció, a határon túli magyarokkal és a honi felhalmozókkal karöltve.

Hattagú szlovák család ront be a pálházai Reál-üzletbe és vesznek meg fejenkénti kiszabat-maximumon mindent, amit lehet. Harminc kiló cukrot, tizenöt kiló csirkemellet harminc flakon olajat, meg a többit.

Minden mást is.

Az ő eurójukhoz képest a szar magyar forint mellett, szinte ingyen.

A bolt kiürül. Ha valaki kettőkor akar csirkemellet venni, megmondják neki, hogy jöjjön vissza másnap reggel nyitás előtt sort fogni, akkor hátha jut neki is. Üresek az érintett termékeket tartalmazó polcok.

Mint valaha a GUM áruházban.

A gödi Pennyből idős házaspár rogyadozik ki a tíz-tíz kiló cukorral.

Talán élve hazaérnek, és nem viszi el őket a szívük a megerőltetéstől.

Ha sikerül, fordulnak is vissza. Olajért, húsért. Még cukorért.

Okos ötlet volt ez a hatósági ár!

Persze nagyban is folyik a seftelés. Orbán árusítja a Szijjártó által beszerzett orosz gázt.

Szerbeknek, meg még ki tudja, kinek. Mindenkinek, aki fizet érte.

Ki tudja, mit még? Olajat, benzint, miegymást.

Igaz, most elrendelték a szénexport tilalmát. Jó vicc. Magyarországon nincs is szénbánya. Talán az import lengyel szenet adták tovább, magánzsebre, felárral.

Itthon meg nincs fűtés. Megfagysz és éhen halsz a megfejthetetlen rezsiszámlákkal az öledben.

Melyeket (más logikát nem találhatni benne) fordított elv alapján kalkulálnak ki: a nagyfejűek közlik, mennyit kell bevételezni, és ahhoz igazítják a számlákon az adatokat.

Mint a KSH az inflációs számításokat. Rogán megmondja, mennyit lehet bevallani: annyi lesz.

Máshol is megy a virmanolás. Csak nem cukorral, hanem mandátumokkal.

Netanjáhú előbb fölvásárolt három kormánypárti képviselőt (Jamina – Bennett pártja: a rotációs rendszerben Lapid előtt volt miniszterelnök bánatában föl is hagyott a politizálással).

Ezzel kisebbségbe szorította a szivárványos koalíciót.

(Bibi mindhárom Júdásnak miniszteri széket ajánlott.

Lesz nagy pofára esés!)

Most pedig, a választások előtt berobbantotta a három arab párt egységes listáját.

Valamiért (na, miért?) külön indulnak, szétszórva ezzel a szélben az ellenzék (illetve ma még ügyvezető-kormányzó koalíció) számára nélkülözhetetlen arab szavazatokat: a háromból kettő párt külön-külön be se fog jutni a Kneszetbe.

Vagyis jön újra Bibi.

Neki megérte: három üres ígéret, meg tán egy rozzant Merci.

Vannak csereberélők is.

A Várban legutóbb. Jobb hely a Parlament, mint az önkormányzat! Többet is fizet.

Föladjuk hát a biztos pozíciót. A magunk számára biztos parlamenti virításért

– egy pártelnök csak nem seggel valami ócska önkormányzatnál – neki a törvényhozás dukál, ahol a nagy semmit űzheti, annyi befolyása lesz/van az ügyekre.

Az ellenzéket 19-ben a kerület élére választó helyi lakosok számára az elvesztett többséget.

Kit érdekel? Gelencsér urat biztos nem! Jó kis csere volt!

Azért megmagyarázzák! Hogy aszongya: a Fidelitas elnöke és a cimborái, a gazok, bejelentkeztek a kerületbe, ezért vesztettünk! Így is mindössze hatvan szavazattal.

Na, kérem!

1./ A hivatalos adatok szerint a Fidesz jelöltje (aki máris közölte, hogy az Átrium helyett a saját kis házi kulturális szervezetét akarja pénzelni) a szavazatok 53,07 százalékát, az ellenzéki jelölt 45,55 százalékot ért el. Ez nem hatvan voksnyi különbség!

2./ Valakit meglep, hogy a Fidesz huszadszor is eljátssza ezt az ócska, falmelléki választási csalásos trükköt?

Mire számítottak egy ilyen, a nagyfejűek által lakott, a Karmelitát és a Sándor palotát magában foglaló frekventált körzetben?

Hogy nem fognak csalni?

3./ Az ellenzék miért nem jelentett be, vagy száz új kerületi lakost?

Nem jutottak odáig még mindig, hogy Orbánt, ha egyáltalán, csak a saját fegyverével lehet legyőzni?

(Feledjük most egy pillanatra Esterházyt: a politika világában glasszékesztyűvel nem jutsz előre.)

4./ Főként azonban: ahogy mondtam! Mi a frászkarikának kellett megkockáztatni a vereséget?

(És megy ez sorban: A Vár előtt Óbuda, felkészül Jászberény, Zugló)

Én is szívesen csereberélnék!

Ezt az ellenzéket valami jobbra. Akár látatlanba is! Mert hát, kérem! Ennél rosszabb senki nem lehet!

• Ócska kisstílű marakodások: egymás kiszorítása a Fidesz által a kondér alján hagyott maradékért.
  
• Önfelszámolás (Hadházy, aki majd valamikor három év múlva talán leteheti az esküjét, addig csak látogatóba járhat be a T: Házba – ha be tud lógni).
  
• Sutyi, választásra adott pénzekkel trükközés (Márki-Zay).
  
• DK-MSZP ökölharc,
  
• Fölvásárolt Jobbik, Schmidt Mária által megkupakolt LMP, a Momentum száguldása a szakadék felé.
  
• Kilakoltató DK-s polgármester.
  
• Az egyetlen eredménnyel kecsegtető népszavazás (Fudan) megfúrása (Karácsony és DK).
  
• Pártalapítási bohózatok (Jakab, Márki-Zay).
  
• Kunhalmi-Komjáthi-duó, mint megváltó.
  
• Leütésre feladott, le nem ütött magas labdák (kata, infláció, rezsi-ügyek, abortusz).
  
• A magukra hagyott pedagógusok és mozdonyvezetők.

És a legújabb agyrém, attól, akitől a legkevésbé vártam: Dobrevtől. Árnyékkormány! Elment ezeknek az eszük?

Fél évvel a hidegzuhany után, három és fél évvel a következő választás előtt? Csak úgy? Program, koncepció, szövetségesek nélkül?

Gondolom, az EP választás miatt.

Nem bánnám, ha Dobrev, Donáth, Cseh, Ujházi maradna.

Ott hasznosabbak, mint itthon lehetnének.

Ha ezt a választást is bukjuk, megszűnik az ellenzék hangja Strasbourgban. Marad Deutsch.

Jó! de, árnyékkormány? Nagyon sűrű árnyék ez!