A Fidesz pedig kegyetlenebb nemzetpusztítást végez, végzett már, mint a most megint aktuális, hányingerkeltő trianonozás során emlegetett diktátum. Aki nem híve, mégpedig gondolkodás nélküli, fanatikus híve Orbánia pártjának és kormányának, azt hol ellenségnek, hazaárulónak, ügynöknek, bérencnek, Brüsszel kiszolgálójának, Soros bábjának minősítik, hol egyszerűen nem létezőnek tekintik: olyannak, akivel semmiről sem kell valóságos egyeztetést folytatniuk, akinek nincsenek méltányolható érdekei, meggondolandó szempontjai.

Így aztán „természetes”, hogy a bűnszervezet aljas, ám bukott „népszavazásán” részt vevők szavazataira úgy hivatkoznak, mint a nemzettől kapott fölhatalmazásra.

Ha jól rémlik, nagyjából 3,3 millió főt számlált tavaly októberben a Fidesz nemzete. A többiekről vagy azt föltételezték – minden komolyan vehető ok nélkül –, hogy ugyanúgy gondolkodnak, mint a Fidesz hő óhaja szerint voksolók, vagy egyszerűen azt sugallták, hogy nem részei a nemzetnek – hiszen a Fidesz nemzete nélkülük is teljes, egész…

Nagyon régen nem tagadott ki magyar hatalom ennyi embert a nemzetből.

És most megint diadalünnepet ül a banda (uramisten, micsoda pofákkal mer a szervezet nyilvánosság elé állni – igazán szégyellhetjük magunkat…): majdnem 1,7 millióan „vettek részt” a „nemzeti konzultációban”.

Az első gondolatom persze az, hogy 1,7 millióról az a „kormány” hadovál, amely a tapasztalat szerint mindig, mindenben hazudik. Állítása most is ellenőrizhetetlen. Ahogy ellenőrizhetetlen a több mint 90 százalékos „kormánytámogatás” is.

De ne szőrözzünk: tegyük föl (persze, meg ne engedjük…), hogy tényleg 1,7 millióan szopták be a fideszes moslékdumát.

Nagyjából fele annyian, mint ahányan voltak tavaly októberben. De a bűnszervezetnek ennyi is elég, hogy teljes nemzeti egységről, teljes támogatásról handabandázzon, sőt: még „köszönőkampányt” is indítson. Nyilván különös örömöt szerez ezzel fanatikus híveinek: semmivel sem összehasonlítható kéjt érezhetnek, érzékelvén a kitagadottak bosszankodását a „kormány” újabb közpénzemésztő ocsmánykodásán.

Megpróbálok kicsit számolni.

1,7 millióan vannak most a Fidesz nemzetében – bár alighanem akadnak közöttük Soros-ellenes jobbikosok és balosok is, akik választáson aligha szavaznának a Fideszre. Aztán vegyünk nagyjából 1 millió embert, akik különböző okokból, de vélhetően a szélsőjobbra szavaznak, ha lesz majd választás – vagy mi … Közülük persze nem kevesen érezhetik úgy, hogy akár a Fideszre is szavazhatnak.

Számoljunk 2 millió mozdíthatatlan emberrel – olyanokkal, akik semmiképpen sem fognak szavazni.

Így is marad 3,3 millió ember, akik – elvileg – elérhetők volnának a demokratikus ellenzék számára.

Elvileg.

Nem a „baloldal”, hanem a „demokratikus ellenzék” érhetné el őket – szigorúan körülhatárolt, országmentő program végrehajtására vállalkozó, ideiglenes demokratikus egységkormány ígéretével összeálló választási koalícióval…

Persze, a számításom igencsak hevenyészett – de annyit talán megmutat, hogy nem volna teljesen reménytelen megkísérelni a rezsim megbuktatását.

Egy pillanatig sem vitatom, hogy a „választás” bojkottjáról szól javaslatoknak megvan az indokoltságuk, a racionalitásuk. Ám azt állítom, hogy sikeres – egyáltalán: érzékelhető – bojkotthoz a demokratikus ellenzék olyan összefogására volna szükség, amellyel akár a mai rendszerben is lehetne választást nyerni…

Ehhez képest a demokratikus ellenzék pártjainak magatartása – talán a DK kivételével – az ország cserbenhagyásának értékelendő. Arra sem képesek, hogy közösen mondjanak nemet a választáson való részvételre – hogy volnának képesek / hajlandók közös programmal rezsimdöntő választási koalícióba tömörülni!

Az a legnagyobb baj, hogy nyilván tudják: a rezsim megbuktatásához tényleg egységes föllépésre volna szükség. Tudják, mert tudniuk kell – annyira nyilvánvaló, egyértelmű a helyzet.

Többségükben mégis mást mondanak. Vagy olyan egységről beszélnek, amelyet uralhatnak – miközben tudniuk kell: nincs rá esélyük.

Nem tudom, ki hogy van vele: nekem mindenem tele van a hazudozókkal. Én már kibírom, le van szarva…

Pedig fogyik a fideszes magyar. Lehetne tán valami…

Valami csak lesz az országgal. Igaz, fogyik a nem fideszes magyar is – természetes módon és kivándorlással egyaránt.

Így nem lesz könnyű túlélni Orbániát. Most éppen szinte reménytelennek látszik.

Szerző: Gusztos István / gepnarancs.hu