h i r d e t é s

Ilyen volt Debrecen a múlt században

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Ilyen volt Debrecen a múlt században

2015. október 06. - 09:25
0 komment

 

A korabeli frizuradivat is megelevenedik azokon a képeslapokon, melyek a XX. század elejének Debrecenét tárják elénk.

Fotó: dehir.hu

A cívisváros jelképe, a Nagytemplom akkor is kedvelt és „kötelező” téma volt a fotográfusok számára. A fővárosi Barasits Kiadó remek felvételén már látható a püspöki palota és a Kossuth-szobor is a főtéren, amit villamossínek hálóznak be. Lényeges különbség a maihoz képest az is, hogy – értelemszerűen – betonpanelek még nem magasodnak a háttérben - írja a dehir.hu.

Tovább lapozva a relikviákat, egy növényekkel tarkított, szokatlan perspektívából az újonnan elkészült Aranybikára csodálkozhatunk rá, ami 2015-ben éppen 100 éves. A kép balján a Simonffy-sarki iker bérpalota is megbújik, s a 15 évvel idősebb épületek tetején még az eredeti tornyaik pompáznak. Ezek a II. világháborúban szenvedtek sérülést, amely miatt csaknem 60 évig nem voltak rajtuk kupolák. Előzőleg egyébként még Kisúj, majd Kardos volt az utca neve.

A képeslap-készítőket Simon István figurája, Bugyi Sándor is megihlette. Az igen ízesen és szégyentelenül megnyilvánuló talyigás a Barasits kiadványán egy valószerűtlen környezetbe festett Nagytemplom előtt pózol, alatta pedig az egyik „aranyköpése” olvasható: „Én és a lú! Úgy állok itt a lú viginél, mint a virág a pohárba”.

A lap feladói egyébként azt írták egy bizonyos Miminek, hogy a Bikában vannak, jól mulatnak, de a ruhák nem érkeztek meg…

Az egykori képeslapkínálatot természetesen a Déri teret bemutató felvételek is gazdagították. A múzeum előtti park Borsos József munkásságát dicséri, és megfigyelhető a fotón az is, hogy eredetileg a mostaninál eggyel több körsétánya volt, valamint, hogy az SZTK új szárnya mennyire nem hiányzott mellőle. Szintén fekete-fehér, de annál beszédesebb és szívbe markoló az a kép, amelyiken dr. Pallag Lajosné tanító látható az ötödikes leányosztálya koszorújában.

A szépen megfésült, bájos gyermekeket megörökítő felvételt a Perczel fiók fotóműterme készítette (Kálvin tér 8. szám), mégpedig egy híján 80 éve: 1936. június 28-án. Vajon hogyan alakult azóta a sorsuk, és élnek-e még közülük? Ez a példány Barna Ilonáé volt… Közben kiértünk a Nagyerdőbe, ami szintén nélkülözhetetlen témát nyújtott a fényképészeknek. A mesterek már akkor is urak voltak, s ha éppen nem autóval érkeztek, akkor például villamossal is kiutazhattak a Vigadóhoz.

A Barasits Kiadó „lekapta” a strandnak azt a szegletét is, ahol ma az élményfürdő található. Az óriási tölgyek alatt nyugágyak és napernyők sorakoznak, a háttérben a Borsos József-féle fedett uszodai és a kádas fürdő épületei húzódnak, közöttük pedig a sok-sok vendég. Remélhetőleg hamarosan ismét legalább ekkora élet lesz itt – köszönhetően a 2018-ra megvalósuló rekonstrukciónak…

 

dehir.hu


 

h i r d e t é s