h i r d e t é s

Kifulladt a migránsokkal való rémisztgetés

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Kifulladt a migránsokkal való rémisztgetés

2019. szeptember 29. - 07:38

 

Egyszerű az oka: nagyon erősen leapadt a nálunk menedéket kérők száma, immár nem lehet, mert nincs kikkel megtenni, hogy napokig aszalják őket a főváros egyik legforgalmasabb terén. Új jelszóval hirdetett célt kellett tehát találnia a Fidesznek.

Keresztény Magyarországot kell megteremtenünk! Ezt harsogja meglehetősen sűrűn az immár vezérré nőtt miniszterelnök, a hűséges házelnök meg a sok tucatnyi államtitkár. Érdekes cél. Mi, mérnökök már elsőéves korunktól megtanultuk, hogy egy feladat, vagyis cél kitűzésekor mindenkor definiálnunk kell a használt fogalmakat és nem kevésbé a megvalósulást követő következményeket. Ezt azonban a jelszavakat harsogó politikusok – meg csatlós zsurnalisztáik – eddig nem tették meg. Márpedig definíció nélkül elvész a tartalom. Próbáljuk meg, hátha sikerül.

Alapvető kérdés: ki a keresztény (vagy keresztyén), aki Magyarország alkotó komponense kell legyen? Az, akit megkereszteltek, volt első áldozása, bérmálása (konfirmálása)? Vagy még magasabbra emelve a mércét: csak az, aki emellett rendszeresen jár templomba, gyón, ha katolikus és áldozik is? Nyilván keresztény a katolikus, a protestáns. És a Hit gyülekezete? A Jehova tanúi, a baptista, a metodista, a mormon, az ortodox hívők? Csakis azok az egyházak számítanak kereszténynek, amelyeket a magyar országgyűlés törvénnyel befogadott? Tehát eszerint a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nem keresztény, holott ők annak hirdetik magukat. És mi a helyzet a nálunk ugyan igen kis létszámban itt élő, de magát magyarnak tartó buddhistával, muzulmánnal?

No persze, mondta egy barátom, akivel e kérdésről beszélgettem, ez az egész propaganda voltaképpen az iszlám ellen irányul. Meglehet, de akkor még a definíció-hiány következtében hátramaradnak a vallástalanok meg a vallás nélküliek (a kettő nyilván nem ugyanaz) és persze az ateisták. Márpedig az e kategóriákba esők száma nem is kevés.

És végül -- de egyáltalán nem utolsósorban – ebben az országban él néhány tízezernyi zsidó. Történelmünk gyászos éveiből tudhatjuk, hogy a „Ki a keresztény?” nem elméleti felvetés, hanem, szó szerint, élet és halál kérdése volt. Mert aki nem tudott erre adekvát választ adni – márpedig így volt vele mintegy 450 ezer magyar állampolgár, csecsemőktől vénséges aggig –, azt direktben szállították a halálba.

És itt valódi definíciós problémába ütközünk. Kereszténynek számít-e a céljukat hirdető mai politikusok szemében az, akit megkereszteltek, bérmáltak stb.? Avagy csak az, aki a haeckeli-hitleri-rosenbergi fajelmélet szerint négy nagyszülőjéig visszamenőleg csakis keresztény elődöket mutathat föl? Mert bizony a fajelmélet hívei olyan magyar polgárokat is a biztos halálba küldtek, akik hívő keresztények voltak, ám az említett származási kritériumnak nem feleltek meg. Akiket előbb -- a négy zsidótörvény alapján – megfosztottak polgári jogaiktól, a továbbtanulástól, majd a munkavállalási és munkáltatói lehetőségeiktől, meg persze a vagyonuktól is. Még jó, hogy e törvényeket a felszabadulás után hatálytalanították.

Mondhatni, kérdéseim színtisztán demagógok, hiszen aligha akarná a mostani kormányzat e korlátozásokat bevezetni, ráadásul meg sem tehetné egy olyan vezetőség, amely az Európai Unió egyik tagországának élén áll. Valóban, így lehet. De azért mégiscsak feszítő – és jelenleg a keresztény Magyarország célt hirdető politikai hatalmasságok által messzemenően nem tisztázott, nem definiált -- kérdés, vajon mit jelent a többször is határozott célként megfogalmazott keresztény Magyarország? Mert nem tudhatjuk határozott fogalmi meghatározások nélkül. Mit jelent e jelző és főleg, milyen hatásokkal jár, ha a kitűzött cél megvalósul? Milyen előnyöket hordozna e megvalósult cél az ország polgárai számára? És ha kialakítják az előnyöket, vajon minden polgár élvezhetné, avagy csupán a keresztények? És végül és újra: mit jelent az, hogy valaki keresztény-e, avagy sem? Ideje lenne megfogadniuk ezt a jelszót hirdető, magas poszton állóknak, amit nekünk, mérnökhallgatóknak már az első évben megtanítottak: a fogalmakat mindig pontosan definiálni kell!

Szerző: Szentgyörgyi Zsuzsa / nepszava.hu


 

h i r d e t é s