Amelyiket gyakran előhívjuk belőlük, az megmarad, amelyiket nem használjuk, feledésbe megy. Az információk, de nevezhetjük tudásnak is, létrehoznak egy vázat, struktúrát és a későbbiekben e struktúrába helyeződnek el az új ismeretek. Idővel ez a vázszerkezet sokkal meghatározóbb lesz az ismeretek szempontjából, mint világból bejövő valós képek, anyagok. Megfigyelhetjük idősödő embereknél, hogy csak a régi módon tudnak gondolkodni, mert gondolkodásuk vázszerkezete megszilárdult, nem képes változásra és az új információk nem képesek a régi vázba elhelyeződni. Majd eljön az idő, amikor mindenre csak legyintenek és nem fogadnak be semmit.

Ez a helyzet alakul ki akkor is, ha egy oktatás nem az intelligencia fejlesztésére, hanem a memorizálásra koncentrál. Ugyanis a túl sok bevitt információ megszilárdítja a memória vázát és minden további csak e szerkezeten belül tud kapcsolódni a többihez. Ez oda vezet, hogy egy idő után kialakulnak gondolkodási sémák, amitől nem tudunk szabadulni. Pedig ezek nagyon károsak!
Ha adott két ember, akiknek nincs túlterhelve az agyuk semmiféle olyan vázzal, amibe a külvilágról beérkező ingereket elhelyezik, akkor nagy valószínűséggel barátok lesznek, mert a világot úgy látják, amilyen az a valóságban. Erre példa két gyerek az oviban, akik együtt játszanak. Ők a világot úgy látják, ahogy van. Az egyik gyerek palesztin, a másik zsidó. Semmi mással nem törődnek, csak a játékkal. Jóban vannak, szeretik egymást. Ha hazamennek és a szülők beteszik az agyukba azt a vázszerkezetet, ami ezek után átformálja a külső infókat és ettől kezdve csak olyan infót enged a vázhoz kapcsolódni, ami oda illeszkedhet, akkor mind a zsidó, mind a palesztin gyerek fejében kialakul egy vélemény, esetleg előítélet a másikról. Innen nem ugyanúgy látják a világot, mert a vázszerkezet dominál a külvilág ingerei felett. Gyakorlatilag innen számítva egyikük sem lát objektíven. Egyikük sem olyannak fogja látni a másikat, mint az a valójában. Az egyik az fogja észlelni, hogy társa büdös, pedig nem az, a másik pedig azt, hogy társa lop, pedig a saját játékát viszi haza. Ilyen apróságokon indulnak el a nagy bajok!

Ezt az alapesetet csak példaként hoztam fel, hogy megmagyarázzam: minden -izmus, tan, iskola egy ilyen vázszerkezet kialakítására törekszik, ami a múltban nagyon jó volt, de pár év múlva feleslegessé válik. Ez nem azt jelenti, hogy bázis információkra nincs szükség! Nem erre gondolok, hanem arra, hogy fölösleges terhelésre nincs szükség, ami káros a gondolkodásra. Azt sem állítom, hogy egy alap vázszerkezetre nincs szükség. Az is kell, mert ez egy kulturális, civilizációs váz. Csupán e szerkezet merevségén, tágíthatóságán kellene változtatni.
A mai ember a lexikális tudást a zsebében hordozza. A zsebünkben több akadémiai könyvtár anyaga van. A jövő nem arról szól, hogy miként magoljuk ezeket be, hanem tudjuk kell az ismeretek helyét, elérhetőségüket és legyünk képesek ezek között kapcsolatokat létrehozni, összekapcsolni. Az ismeretek értéséhez szükséges alaptudásra is szükség van. És még valamire. A vázszerkezetet megnyitására, módosítására, tágítására. Sokszor a meglévő vázak nem engedik, hogy a bennük levő ismeret hasznosuljon, vagy új kerüljön abba.

Sajnos mi, Muszlimok is elértük azt a kort, amikor sokan csak egy séma szerint gondolkodunk. „Megkeményedett a vázunk”. Ez nem Muszlim kritika, ez az egész emberiséget érintő probléma.
Muszlimot akkor kritizálok, ha elvtelen, képmutató stb. De ezen a ponton nem elvtelenségről, képmutatásról van szó. Ez egy népbetegség, ami akkor fordul elő, amikor egy vallás, -izmus, akármi, kitermelte emberi gondolkodóit, zsenijeit és ezek tudása felülírja az alapot. Ez korral jár. Megszilárdul a váz egy olyan alapon, ami eredetileg rugalmas, alkalmazkodó volt. Ha a Koránt nézem, Allah (SWT) szava minden korban és helyen alkalmazható. Mohammed (béke reá) Szunnája pedig csak sarokpontokat rögzít. Aki pedig a Szunnával felülírja a Koránt, az akkora hibát követ el, mint aki a föld gravitációs viszonyaira számolja ki az összes többi égitestét és e szerint tervez űrhajót, űrutazást.

Ma már olyan tudásra is szükségünk van, ami nem csak Iszlámon belül kapcsol ismereteket, nem csak saját irányzatainkkal kell tisztában lennünk, hanem ezer más tudással kell összekapcsolódnunk. Nem repedhet meg, törhet el, sérülhet az Iszlám ebben a kapcsolódásban. Aki félre akar érteni, most az mondja, hogy módosítani akarom az Iszlámot és Bid’a-t akarok elkövetni, azaz hitújítást! Tévedés! Pont az ellenkezőjét akarom. Az alapokhoz akarok visszatérni. A mi alapunk tökéletes. A vázon kell változtatni, ami emberi rárakódás.

A neten elérhető már minden. Zsidó rabbitól hindu guruig mindenki hallgatható. Gyakorlatilag rengeteg a hasonló gondolat. Még akkor is hasonló, ha a doktrínák között lényeges eltérés van. De a legfontosabb kérdésekben és ez az együttélés, ezt a vázat meg kell repeszteni! Sokan építettünk fel különböző házakat ugyanazon az alapon. A házak díszítőelemei nem illeszkednek egymáshoz, az alap egy. A vázak pedig ugyanazon a ponton repednek meg. Ez a gyűlölet! Ezt kell kitörni belőlük, a többi pedig jön magától.

Mihdzsan ibn al.Andra tudósítása:
Allah Prófétája (béke reá) így szólt: „Valóban, a Mindenható Allah akkor elégedett, ha az Umma gondtalan és elégedetlenné teszi, ha nehézségek közepette él.” Ezt háromszor ismételte el.
Forrás: al-Mu’adzsam al-Kabir 707
Szahih, autentikus Szuyuti nyomán