A Magyar Narancs beszüretelte a kiröhögni való szövegek közé a Fidesz-frakció közleményét,melyben a bróker a bűnöző szinonimája, a velük való érintkezés eleve bűn, ami persze nem Tarsoly Csaba protektoraira, hanem a szocikra jellemző.

Csakhogy hiába nevetséges ez a beállítás, keveseket ingerel kacagásra, viszont sokakat térít el attól, hogy kockázatot vállaljanak. És ez nagy baj. A „brókerbotrányok” – akár kormánypárti, akár ellenzéki – kommunikációjából az jön le, hogy amiben kockázat van, eleve rossz, aki ilyen terméket árul, a rosszra csábít, akik pedig elcsábulnak, szerencsétlen áldozatok.

Akinek nem elég a történelmi tapasztalat, azok Kornai Jánostól is tudhatják, hogy annak a minden korábbit és minden mást felülmúló, rendkívül dinamikus gazdasági, társadalmi és technikai haladásnak, amit a liberális piacgazdaságok – és hosszú távon csak azok – produkálnak, van egy elengedhetetlen feltétele. Az, hogy legyen szabad, gyorsan mozgatható tőke és erős motiváció a kísérletezésre, kockázatvállalásra, újításra, a piaci lehetőségek keresésére, fölfedezésére, megteremtésére, kihasználására, bővítésére.

Nemcsak az a baj, ha ilyen tőkéből kevés van, hanem az is, ha az a kevés szinte kizárólag a társadalom zömétől távoli és idegen forrásokból jön. Külföldről és a szűk elitből. Minél inkább így van, annál idegenebb lesz a társadalomtól az a gazdasági rendszer, amely egyébként és általánosságban a legnagyobb jólétet (legkisebb rosszlétet) biztosítja a számára, és persze annál nagyobb lesz az egyenlőtlenség is, hiszen a piaci sikerek hasznából annál szűkebb réteg részesül, és annál kevésbé épül abból öntudatos és stabil hazai középosztály.

Nyerni persze csak ott lehet, ahol veszíteni is. Ettől kockázat a kockázat. Ahol a kisbefektetők, a „kisemberek” vesztesége nem elfogadott lehetőség, ott a siker lehetősége sem létezik. Éppen arra lenne szükség, hogy a bűncselekményből származó veszteség és a piaci veszteség a közbeszédben és a köztudatban szétváljon. Hogy a média, az iskola, a közvélemény-formálók az egyensúly keresésére ösztönözzenek a biztonság és a siker, a gyarapodás igénye között.

De miről is beszélünk ott, ahol a társadalom igen nagy része napról napra él, és semmiféle megtakarítási lehetősége nincs? Ezúttal kivételesen a társadalom másik részéről beszélünk, abba is több millió ember tartozik, és a szegénység elleni küzdelem lehetőségei jelentős részben azon múlnak, hogy ők mit kezdenek a pénzükkel. Akiknek van mivel mit kezdeniük, azokat nagyon is fontos lenne segíteni abban, hogy jobb eséllyel ismerjék fel a létbiztonságot adó és a kockáztatható tőkéjük határát, jobb szemmel szűrjék ki a komolytalan, illetve nagyon veszélyes ajánlatokat, megalapozottabb döntéseket tudjanak hozni arról, milyen mértékben tartják a kezükben, milyen mértékben bízzák másokra pénzük irányítását. Súlyos feladatai lennének itt a fent említetteknek: médiának, iskolának, véleményformáló értelmiségnek. Momentán egyik sem látja el a magáét.

nol.hu (A kép illusztráció - Fotó: puntoinversiones.com)