Alábbi válaszomat kizárólag teológiai alapon adom, kizárva minden politikai eseményt, összefüggést.

Kezdjük azzal, hogy mindkét népnek Ábrahám az ősatyja. Ábrahám Izmael nevű fiától erednek az arabok és Izsáktól a zsidók. Eddig nincs különbség a nézetekben.
Az Iszlám felfogásában, ha egy nép letér Isten útjáról, Allah egy prófétát küld, hogy visszavezesse őket a helyes útra. Izsák ágán, tehát Izrael házában rengeteg próféta született, mert Izrael fiait számos alkalommal figyelmeztetni kellett. Viszont már a Tórában elhangzik egy mondat, ami arra utal az Iszlám értelmezése szerint, hogy eljön az idő, amikor nem Izrael házából, hanem „testvéreik közül”, tehát Izmael házából jön el az Isteni hírnök, aki elhozza a végső igazságot:

„Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.” (Deuteronomium 18:18. Egy próféta, mint Mózes) Hasonló utalás hangzik el Muszlim interpretáció alapján Salamon király énekek éneke 5:16, Deuteronomium 33:2, Izsaijás 42:1:13 és Habakuk 3:3-ban

Mohamed (béke reá) prófétaságát a zsidók egy része elfogadta, de meghatározó részük elutasította. Írástudóik ennek megfelelően magyarázták a Szentírást.
A medinai állam megalakulását Mohammed azzal kezdte, hogy minden arab és zsidó törzzsel szövetséget és „testvériséget” kötött. Kiderült azonban, hogy Mohammed és követői részéről ez őszinte, míg a hipokrita arab és zsidó törzsek részéről színlelt szövetség volt, ami csupán az időnyerést szolgálta. Nem számítottak arra, hogy az Iszlám állam meg tud erősödni, ugyanakkor nem akartak szakítani tradicionális kereskedelmi kapcsolataikkal a pogány arab világ felé. Medinában, az egykori Yathrebben három zsidó törzs élt. Banu Qainuqa, Banu Nadir és Banu Quraizah. Amint megindultak a katonai offenzívák az Iszlám állam megsemmisítésére, ezek a zsidó törzsek felrúgták a „testvériség szövetségét” és elárulták az államot. A Badri csatában Bani Qainuqa, az Uhudi csatában Bani Nadir, végül az árok ütközetben Bani Quraizah állt át.
Ahhoz, hogy megértsük az átállást és az azzal járó körülményeket, melyek következményei a mai napig kihatnak legalább az utolsó, az árok ütközet lényeges történéseit ismertetnem kell.

Az Arab törzsek kombinált, összehangolt támadással akarták letörni Medina hatalmát. Ennek kezdeményezői Bani Nadir voltak, akiket Medinából kiutasítottak és Khayberben telepedtek meg. Körbejárták Quraish, Ghatafan, Hudhail és sok más törzset. Arra ösztönözték őket, hogy egyesítsék erőiket és intézzenek közösen támadást Medina ellen. A Hidzsra 5. évének Shawal havában az Arab klánok részéről egy példátlanul nagy sereg állt össze, ami Medina ellen vonult. Északról Bani Nadir és Bani Qainuqa egyesítették erőiket, miután szétszórták őket Kahyberben és Wad il Qurában. Keletről Ghatafan, Bani Sulaim, Fazarah Murrah, Aszhdzsa, Sad, Aszad és más klánok törtek előre. Délről Quraish támadt, akiket nagyszámú szövetséges segített. Együtt kitettek tíz, vagy tizenkétezer főt.
A csata részleteibe nem megyek bele. A lényeg, hogy a Muszlimok a hatalmas túlerő ellenére győzelmet arattak és bebizonyosodott, hagy katonailag nem lehet legyőzni a medinai Iszlám államot.

Amikor a Próféta visszatért az „Árok” csatából, Gábriel koradélután meglátogatta őt egy Isteni Paranccsal. A Muszlimok nem tehetik le a fegyvert, amíg nem rendezik el a számlát Bani Quraizahval. A Parancsolás egy záradékot is tartalmazott: „Aki állhatatos, engedelmes, nem tér Délutáni (Aszr) imára addig, míg el nem ér Bani Quraizah lakóhelyéig.” A Próféta nyomban útnak indította Alit egy előőrssel Quraizah felé. Amikor odaértek, a Zsidók a háztetőkre másztak, és dobálni kezdték a Muszlimokat, de szitkozódásaik nem védték meg őket árulásuk következményeitől. A háború legkritikusabb szakaszában szegték meg egyezségüket, csatlakoztak a támadókhoz és veszélyeztették Medina összes lakójának életét. Amikor meglátták Alit a katonákkal azt hitték, hogy csak megfélemlítésükre jöttek. Amikor azonban az egész had kivonult a Próféta vezetésével és ostrom alá vette házaikat, akkor már megijedtek. Nem bírták két-három hétnél tovább az ostromot. Végül feladták magukat a Prófétának azzal a feltétellel, hogy Sad bin Muadh, az Awaszok vezetője döntsön ügyükben és azt ők elfogadják. Azért fogadták el Sadot, mert az Iszlám előtti időkben az Awasz és Quraizah szövetségesek voltak és abban reménykedtek, hogy a múlt kötelékei segítenek azt a sorsot elkerülni, mint ami Bani Qainuqa és Bani Nadir törzsekkel bekövetkezett. Az Awaszok maguk is azt szerették volna, hogy főnökük, Sad engedékeny legyen egykori szövetségeseikkel. Sad azonban megtapasztalta, hogy a két másik zsidó törzs, akik velük éltek Medinában miképpen idézték elő azt, hogy tíz, vagy tizenkétezer főt számláló ellenséges erő álljon fel a Muszlimokkal szemben. Látta, hogy Quraizah akkor rúgta fel az egyezséget, amikor a helyzet a legkényesebb volt. Elrendelte, hogy minden férfit meg kell ölni, az asszonyokat, gyermekeket fogságba kell vetni, tulajdonaikat pedig konfiskálás után szét kell osztani a Muszlimok között. Az ítéletet végrehajtották. Amikor a Muszlimok beléptek erődjeikbe, megdöbbenve látták, hogy az árulók 1500 kardot, 300 páncélinget, 2000 dárdát és 1500 pajzsot rejtegettek arra a célra, hogy Quraizah belépjen a csatába a támadók oldalán. Ha Allah nem lett volna a Muszlimok segítségére, akkor mindezt a hadi felszerelést akkor használták volna, amikor a támadók általános offenzívát nyitnak az Árkok felől és ezzel egy időben Quraizah pedig keleti oldalon orvul tudta volna támadni a Próféta hadait. Ezek után senkinek sem volt kétsége afelől, hogy Sad döntése helyes volt.

Előhozta (Allah) azokat erődjeikből, kik melléjük álltak az Írás Népéből és rettegést vetett szíveikbe. Egy részüket megölték, másik részüket foglyul ejtették. (Korán 33:27)

Utalás a Zsidó Banu Quraizah klánra. Medina lakósainak jelentős részét alkották, akik egyezséget kötöttek a város védelmére. Amikor a Szövetségesek ostromzár alá vették a várost, Banu Quraizah együttműködött az ellenséggel és elárulták Medinát. Az ostrom megszűntével és a csapatok elvonulása után a Próféta figyelme az árulók felé irányult, akik a legnehezebb pillanatokban cserben hagyták a várost.
Sa’d az Ótestamentum büntetését hajtotta végre az árulókon. Deuteronomium 20:10-20: 10Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt.
11És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked.
12Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kél veled, akkor zárd azt körül;
13És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével;
14De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened.
15Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók.
16De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;
17Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;
18Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle útálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.
19Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?
20Csak amely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, amely te ellened hadakozik, mindaddig, amíg leomlik az.
A fenti törvényre hivatkozva Sa’d utasítást adott Banu Quraizah férfiúinak megölésére és vagyonaik elkobzására.

Nos, az Iszlám történelmén belül ez az a kényes öt év, melyet mindkét térfél a maga igazolására hoz fel. A zsidók ellenük irányuló népirtásnak, az arabok pedig nem faji kérdésnek, hanem hazaárulásnak fogják fel. Ha gyűlöletet kell kelteni, ebből az öt évből merít mindkét oldal, amennyiben teológiai szempontokat vesznek figyelembe. Azt mindenki elfelejti, hogy a kritikus öt év előtt és után a két nép többnyire szövetséges volt, egy oldalon állt harcokban, tudományos eredmények elérésében, államok működtetésében.
Az utolsó 70 év, azaz Izrael Állam megalapítása újfent a kritikus öt év érvanyagát hozta felszínre. Ennek átélői vagyunk a mai nap.

A bevezetőben azt állítottam, hogy sok próféta született az Izsák ágán, Izrael házában, mert Izrael fiait sokszor kellett figyelmeztetni. Ez így igaz. Legyünk azonban objektívek és állapítsuk meg, hogy az arabok és a muszlimok is eltévelyedtek az elmúlt 1400 év folyamán, függetlenül attól, hogy a kezünkben van Allah utolsó üzenete. Teológiai szempontok alapján elvesztettük legitimitásunkat arra, hogy bárkit kritizáljunk. A mai hitgyakorlat és a klasszikus Iszlám tanítások alapvető különbségeket mutatnak.
Talán eljön egy nemzedék, akik át tudnak lépni az évezredes előítéleteken. Amen