Csodálatos teremtés alkata gazellaszerű, hangja csilingelő, természete vidám az élet problémás dolgain könnyen átlépő. Szerelem lett belőle, amely ma is tart, és ami alapvetően megváltoztatta a szemléletemet és ennek a népcsoportnak a megítélését. Az udvarlás időszakában az utcán sétálva megismerhettem a magyar rendőrség éberségét, igazoltatási gyakorlatát, modorát, viszonyát a romákhoz. Az én fejemben az volt a megismerkedésünk előtt, hogy vannak a magyar állampolgárok és azon belül a szabályszegők, randalírozók, hát nem így van, mert a besorolás a következő, fehérek, migráns kinézetűek, romák. A viselkedésnek a jogkövető magatartásnak semmi köze az első sorrendhez.

Mióta a szerelmünk tart lassan fél éve, többet igazoltattak, mint az életem előző szakaszában összesen. Most múltam ötven éves, de a közlekedéssel összefüggő igazoltatásokon kívül egyszer igazoltattak a telefonbárban egy razzia során. Az olvasók szerintem döntő része már nem is emlékszik az intézményre és az eljárásra. A roma barátnőmmel való sétálások visszahozták a szocializmus ezen hangulatát.

Fölényeskedő rendőri fellépés, agresszív okmánykérés, majd mikor meglátják, hogy doktoráltam, azonnal lekérdezés nélkül visszaadják az okmányom, majd engem simán negligálva, változatlan hangnemben és stílusban folytatják az eljárást.

Nem az igazoltatást ellenzem, hanem azt, hogy ehhez majdnem kizárólagos célszemély a migráns gyanús és a roma.

A metróba bementünk mert lent akartunk találkozni a testvérével, nem akartunk utazni, csak simán várni a Keleti-pályaudvarnál, azonnal ránk rontott két biztonsági őr, akiknek próbáltuk elmagyarázni jövetelünk célját, engem az okmány megtekintése után kizártak az eljárásból, csak a barátnőmet büntették meg nyolcezer forintra, hiába magyarázta és kérte, hogy engedjék el ő bocsánatot kér, mert szabályt szeget, nem hatott, hát ez az igazi kettősmérce!

Nehezen értettem mitől olyan kirekesztettek, mitől ellenségesek a fehérekkel, még nem egyszer az édesapja el nem mesélte. Az évszázados vándorlás során több néppel együtt élve azok szokásainak egy részét beemelve alakult ki a kultúrájuk, zártan éltek. A szocializmus esélyt adott neki a kitörésre, mert kaptak munkát, esélyt, egészséges táplálékot, óvodát, iskolát és sok mást. Jött a rendszerváltás, amely őket már úgy érte, hogy munkájuk megszűnt, a fizetés eltűnt, maradt a szaporodás, meg a segély.

Nem út ez sem a romáknak, sem a magyaroknak, nincs bene más csak fájdalom, tengődés, szenvedés, lelki és sokaknak testi is. Mind emellett vidám élet igenlő, a barátnőm szerelemmel szeret és meg megpróbálok a szerelmen túl kezdeni valamit ezzel a helyzettel

A barátom nevében megírtam: Nyerges