Mit keres az űrben egy tengeralattjáró?
A Szaturnusz holdján akarnak körülnézni vele.
Könnyen érhetné az a vád a NASA kutatóit, hogy megártott nekik a floridai napsütés, hiszen a Cocoa Beach-en megrendezett szimpóziumon azzal a szokatlan ötlettel álltak elő, hogy szükségük lenne egy tengeralattjáróra.
Nem egy tipikus űreszköz, de nem is hibbantak a NASA munkatársai: a Szaturnusz egyik holdja, a Titan óceánjait akarják alaposabban megvizsgálni.
A tudósokat elsősorban az izgatja, hogy mi lehet a Kraken Mare nevű óceán mélyén. Leghamarabb 2040-ben küldenének oda űrszondát, és néhány problémára még megoldást kell találniuk. A súlyos tengeralattjárót nem lehet csak úgy ledobni az óceánba, azt szépen le kell ereszteni a felszínre egy űrrepülőről.
Kommunikációs nehézségek is adódnak a Titan távolságából: a jel körülbelül két óra alatt érne el a földi irányítóközpontba. Magyarán a tengeralattjárónak autónóm módon kell közlekednie. A tervek szerint a szonda naponta 16 órán át lebegne a felszínen, hogy elegendő mérési adatot tudjon hazaküldeni, és csak a maradék idejében merülne a habok közé.
A NASA becslései szerint három hónap alatt körülbelül kétezer kilométer tudnának bejárni a Titan óceánjában. A tengeralattjáró meghajtásáról egy 1 kilowattos Stirling-motor gondoskodna, amivel akár 3,5 km/órás sebességgel is tudnának haladni.
