Az kiderült az évek során, hogy Szijjártó Péter nem egy észkombájn.

Orbán imádatával sem intelligenciát, sem műveltséget nem kapott. Ezt még a Vezír sem tudja elintézni neki. Ellavírozhatna közöttünk ez az ember, de pechünkre kinyaldosott beosztásával hazánkat képviseli külügyminisztérium nélküli külügyérfiként a nagyvilágban. Gyakran azt sem tudja mit beszél.

Szijjártó nem csak cinikusan és pofátlanul védi még pofátlanabbul szerzett vagyonát, de magas IQ-val sem áldotta meg a jó Isten. 

Hajlamos vagyok azt hinni, azért rombolta szét a külügyet, mert nem ért fel hozzá agyilag. Ez a kinevezett Orbán-bébi azt hiszi, ha dilettáns módon és fenekestül fölforgat egy „szakmai szervezetet“, máris bekerül a halhatatlanok klubjába és faraghatja mellszobrát valamelyik művész haver.

Erőlködik rendesen, pedig csak egy Orbán-báb. Hogy mennyire nem számít ez a külügyi álszaki, azt igen jól tükrözte Angela Merkel látogatása. Az az igazán szép feladat jutott Szijjártónak, hogy fogadja a német kancellárt, aztán pedig az a szokásos élvezet, hogy lefordítsa a sok hülye magyarnak és külföldinek, mi is történt a német-magyar, ötórás találkozón. Természetesen a főnök és saját szájíze szerint. 

Rá hárult ismét a csicska szerep, hiszen ő mindent elvállal, amit az uraság mond: mindig ezt csinálta – micsoda karrier! – ha kellett hazudott, ha kellett sumákolt.

A közelmúlt megnyilatkozása is az övé. (Bár az élet vagy inkább Simicska Lajos pénteken délután felülírta mindezt, nem nagyon megválogatott káromkodásaival, a közbeszéd rangjára emelve a “gecit“)

De maradjunk Sz. P.-nél! A Merkel, Orbán találkozóról így hangzik díjnyertes mondata: a megbeszélésen „megerősítésre került az eddig is szoros magyar-német szövetség és megerősítettük az eddig is jól működő együttműködésünket”.

Na kérem, így indított a csúcstalálkozóról szóló összefoglalójában Szijjártó Péter Magyarország külgazdasági és külügyminisztere. Pedig nem kellett volna izgulnia az idegen közegtől, hiszen otthon háp-hápogott, a Duna TV-ben.

Csak hát ennyire futja neki. De miért is csodálkozunk? Honnan a fészkes fenéből lenne ő egy diplomata? Hogyan merészeli emberekről eldönteni, hogy alkalmas-e vagy sem a külügyi munkára az, aki soha életében nem dolgozott. A nagy magyar örömódában meghallhatta volna Merkel azon véleményét is, hogy „Akik szintén politikai babérokra törnének, azoknak először érdemes lediplomázni, gyakorlatot szerezni, mert jó, ha nemcsak a politikához értünk.“ 

Csakhogy ahhoz sem ért, hiteltelen és nevetséges megjelennie külügyi szakemberként. Is. Megjegyzem, a sumákoláshoz, a pökhendi mellébeszéléshez ért, hiszen ebben a légkörben cseperedett egészen a miniszterségig. Jól példázza mindezt a Hír24 Neked, barátom! interjúja.

- Ehhez kellenek az új emberek, köztük az ön teremlabdarúgó barátai?

- A minisztériumban nem foglalkozunk azzal, hogy ki mit csinál a szabadidejében. Ha valaki elvégzi a munkáját maradhat, ha nem, akkor mennie kell. De talán említsük meg, hogy nálunk dolgozik például Szabó László is, aki pár hónapja még a világ egyik legnagyobb gyógyszercége, a Teva magyarországi vállalatát vezette, tízszer annyit keresett, mint itt, és olyan nemzetközi tapasztalata van, mint kevesünknek. Amúgy meg mi a baj azzal, hogy valaki focizik a szabadidejében?

- Csak furcsa, hogy olyanokkal teremfocizott, akikről utóbb kiderült, kompatibilisek a most különösen speciális felkészültséget igénylő külügyes szolgálattal.

- Aki itt van, teljesítenie kell. És engem nem érdekel, hogy miután kilépett a házból, futni megy, lovagolni, nekiáll festeni vagy focicipőt húz.

- Sokat kell itt dolgozni a mezei diplomatáknak?

- Sokat. Ha nem is annyit, mint nekem, ne legyenek az embernek irreális elvárásai: az elsők között jövök és nagyon az utolsók között megyek, hacsak nem külföldön vagyok éppen. A csúcsom egy nap alatt tizenhat program lebonyolítása, ez Washingtonban volt, Peking a második egy tizennégyes történéssel. Én soha sehol sem maradok nettó kettő napnál tovább, mert annyi idő alatt mindent el lehet intézni. Nettó…

Szijjártó Péter a munka hőse, mindig is az volt, ettől aztán látványosan gyarapodik a vagyona, megháláljuk neki, amit értünk tesz, jól fizetjük a közösből. Arra is büszke, hogy naponta akár tizennégy tárgyalást is lezavar. 

A rohamminiszter. Niksz gondolkodás, niksz szakértelem; röpködés és futkosás van nagy mellénnyel.

Mi van? Példahápogások fideszes módra

Igaza volt Matolcsy Györgynek… „Biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, ööö, biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból. Igen, azt hiszem, igen.” (Zsiga Marcell hápogása)

Tállai Andrást az ATV munkatársa kérdezte meg Vida Ildikó nyelvtudásáról. Szerinte nincsen rá szükség, mert „Magyarországon a magyar nyelv törvényei szerint adóznak”. (A Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkárának fenomenális válasza)

„Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását, jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.“ (Kósa Lajos arról, hogy az adóváltozások mennyiben fogják érinteni a lakosságot.) 

„Áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. Vagyis ezért nem lehet nap- és szélerőművekre alapozni. (L. Simon László fideszes politikus szerint)

– Van már konkrét időpontja az állami tulajdonú közműszolgáltató indulásának?

– Az utóbbi két évben 25 százalékkal csökkentettük a villany, a gáz és a víz árát. (Interjú a Magyar Nemzetben Rogán Antallal)

gepnarancs.hu