A családod, munkád, lelked, élményeid, felfrissülésed, evilágod és túlvilágod adja életed értelmét. De ez nem ilyen egyszerű. Rengeteg energia elmegy másra.

Vannak olyan energia, figyelem és idővámpírok, melyekkel nem tudsz mit kezdeni, esetleg befolyásolni tudod. És előfordul az az eset is, amikor te vagy saját magad és más vámpírja.
Reklámok, hirdetések, ezt vedd meg, azt edd meg, ide menj nyaralni, abba a bankba tedd a pénzed stb. Akármennyire zárod el magad ezektől, tudatod alatt jelen vannak. Egy olyan 24 órás világ köszöntött ránk, ahol hírciklusok, hírcsatornák, értesítések, állandó üzenetküldés stb. gyakorlati alkalmazásában folyik életünk. A válasz egyszerű: kapcsolj ki!
Egy 24 órás hírciklus során a legapróbb és legjelentéktelenebb híreket is elemzik, boncolják újra és újra. Nem csak életünket, energiánkat pazaroljuk el fölöslegesen, hanem a folyamatosan hírözönnel, képsorokkal, leválasztjuk magunkat saját értelmet adó világunktól és kitesszük magunkat (és családtagjainkat) olyan külső hatásoknak, melyek következményeinek nem vagyunk tudatában.

Viszont vannak olyanok is, akinek nem elég saját életük, másokéval is foglalkoznak. Belemásznak privátszféráikba, üzleteikbe és fontoskodnak. Akár céllal teszik, akár nem, az Iszlámban ez elkerülendő cselekedet. Ők saját maguk és mások vámpírjai.

Abu Hureyra (Allah megelégedése legyen vele) tudósítása.
Allah prófétája (béke reá) így szólt: „Az ember Iszlámjának tökéletesedését mutatja, ha nem törődik azzal, ami nem érinti őt."
(Tirmidhi)

Az élet olyan szerződések sorozata, amelyet az ego önmagával köt. A valóság az az árnyék, amelyet ezek a szerződések lelkünkre vetnek. Úgy, ahogy egy üzletember szerződést köt egy másik üzletemberrel, az egónk is ezt teszi. Ezek a szerződések akkor kezdődnek, amikor gyermekkorodban még tudatlanul megkötsz egyet a szüleiddel, aztán barátokkal, tanárokkal, később munkaadóiddal, a tömegtájékoztatás szolgáltatóival stb. Ha ezeket szó szerint betartod, szegénnyé, szomorúvá és egészségtelenné tesznek téged. Egónk számot tud adni arról, mennyi időt és erőfeszítést kell befektetni annak érdekében, hogy mások elégedettek legyenek velünk. Mi mind átmegyünk egy háziasítási időszakon, amikor mások mondják meg nekünk, hogy mit kell együnk, hogy viselkedjünk, mit akarjunk és mit ne akarjunk. Ez a háziasítási időszak akkor ér véget, amikor úgy döntünk, hogy ennek véget vetünk. Ez az időszak arra is jó, hogy tanuljunk belőle. Lecke arra, hogy másokkal ne tegyük ugyanezt, ne avatkozzunk bele életükbe.

Az evilági és túlvilági előnyöket keresve időfecsérlés olyasmivel foglalkozni, ami ebben hátráltat. Hasznos és építő jellegű tevékenységet kell folytatni, el kell hagyni azt, ami értelmetlen, sérti az ember tisztességét, megbecsültségét. Arra kell ösztönözni magunkat, hogy viselkedésünket, jellemünket fejlesszük.
Nem avatkozhatunk mások dolgába, nehogy ezzel megosztottságot, gyűlöletet szítsunk embertársaink között.
Sokszor használjuk az Iszlámban a ló és lovas példáját, ahol a ló az ego és a lovas a lélek. Ha a lélek jó lovasa az egónak, akkor az ego a lélek szolgálatában áll. Ellenkező esetben a ló veszi át az uralmat a lovasa felett és megy, amerre lát lovassal együtt. Az ego az, ami hajlamos más dolgába avatkozni, más területén legelészni. A lélek dolga kijelölni az ego határait, meddig legelhet, mettől kezdve másé a legelő.