16 évesen szült, majd 21 évesen állított be a Békés megyei kórház hospice osztályára azzal, hogy szeretne segíteni. A főnővértől kapott rá esélyt. Munka és gyereknevelés mellett előbb önköltségén OKJ-s tanfolyamon ápolási asszisztens lett, majd befejezte a középiskolát. Az érettségi után rögtön felvették a Szent István Egyetem ápolói szakára, ahol 2016-ban diplomát szerzett. A romák felzárkóztatásáról így gondolkodik:

"Oktatás nélkül nincs esély a kitörésre. Ha én egy kétszáz fős kis faluban születtem volna, ahol csak 60 kilométerre van iskola, nem biztos, hogy eljutok az egyetemig. Laktam romatelepen: ott vettünk házat a gyermekem apjával. Azt éreztem, onnan sokkal nehezebb elérni, hogy nővér legyek és rendes embert faragjak a fiamból." ./....... / "Megtanultam beilleszkedni. A romáknak is fel kell venniük a többség normáit, például, hogy az ember nem tolakszik előre a postán."

Szerinte romának lenni nehezebb, mint 16 évesen gyereket vállalni – ő ebben a korban szülte a ma már 21 éves, rendőrnek készülő fiát –, mert sokszor éreztették vele, hogy kevesebb: "Nem látják a diplomámat, csak azt, hogy roma vagyok."

Beszélt arról is, hogy a szíve mélyén roma maradt, úgy élnek mint az olaszok. Főznek, esznek, hangoskodnak. Romák között is nagyon jól érzi magát. Ugyanakkor tudja, viselkednie kell:

"Ha eljövök otthonról, akkor viselkedem, megtanultam. Lehet, hogy az alkalmazkodás a siker kulcsa? De a magyar társadalomnak is sokkal megértőbbnek kellene lennie a romákkal szemben. Kölcsönösség nélkül nem megy."

Kitért arra, szeretne eljutni minél több hátrányos helyzetű roma gyerekhez és szülőkhöz is, hogy segítsen nekik utat találni:

"Sokan kérdik tőlem a receptjét annak, hogyan lehet kitörni. Azt mondtam nekik, hogy a gyermekeknek példamutatás kell. Azt kell látniuk, hogy a szülők elmennek dolgozni, és az így szerzett pénzből meg tudják venni azt, amit szeretnek. Az én fiam velem együtt jött a napszámba, hogy megvehesse az iPhone-t, amire vágyott. Megdolgozott érte, megkapta. "

Forrás: Heti Világgazdaság