Ez azért lehet meghökkentő, mert a szekularizált francia politikában az utóbbi száz évben nem játszott szerepet az, hogy ki milyen vallású. Befolyásolja-e Fillon kijelentése esélyeit a tavaszi elnökválasztáson?

A La Croix francia katolikus napilap nemrégiben megszólaltatta Jérome Fourquet-t, a L’IFOP francia közvélemény-kutató intézet elemzőjét. Szerinte a jobboldali katolikusok számára Fillon egyfajta szintézise az elnöki karakternek és a radikális ideológiának, így számíthat szavazataikra.

Az utóbbi száz évben a francia politika igyekezett távol tartani magát a vallástól. Ablonczy Balázs történész, az ELTE oktatója szerint az állam és az egyház szétválasztásának nagyon erős hagyományai vannak az országban. Ez a III. köztársaság idejére nyúlik vissza, egészen pontosan 1905-re, egy politikai viharokkal teletűzdelt időszakra. A történész elmondta, az egyházak Franciaországban egyfajta egyesületként működnek, jogilag hasonló státusuk van, mint például az állatbarátoknak. Fillon azzal, hogy hívő katolikusnak mondja magát, ufónak számít a politikai életben.

Fillon színre lépése a politika színpadán bizonyos értelemben visszavágónak tekinthető. Nicolas Sarkozy a miniszterelnöksége alatt „collaborateur”-nek, munkatársnak nevezte őt. Utána elképesztő ívet vett karrierje, ősszel simán nyerte az előválasztásokat a jobboldalon, és ezt követően már a harcban elbukott Sarkozy is kénytelen volt Fillon támogatására biztatni híveit. Ablonczy szerint azonban Fillon a katolikus diskurzussal saját sírját ásná meg. A francia katolicizmus ugyanis nagyon sokszínű politikailag: a templomba járó hívők közül is sokan szavaznak a baloldali pártokra. Franciaország egyszersmind az Európai Unió legvallástalanabb országainak egyike is. Az már a múlté, amikor a franciák az európai római katolicizmus egyik bástyáját és legerősebb szervezetét jelentették.

„Franciaország híresen szekularizált, a vallással kapcsolatos kijelentéseknek nincs ott helyük a politikai életben”

– véli Szűcs Anita, a Corvinus egyetem docense. Hozzáteszi: Fillon kijelentésének politikai üzenete azonban nem a katolikusok felé irányult, hisz a felmérések szerint nem az ő szavazataik hozták előre őt az előválasztási kampányban. Hanem azért hangsúlyozta, hogy hívő katolikus, mert Franciaországban a jobboldal sok rétegből tevődik össze. Ha csak a nagy történelmi tradíciókat nézzük, vannak a bonapartisták, az orleánisták és az úgynevezett legitimisták is. Utóbbiak egyik képviselője maga Fillon. A legitimizmusban a katolicizmus mint a tradíciókhoz való ragaszkodás játszik szerepet.

Ha már a jobboldalról beszélünk, a radikálisabb vonalnak is megvan a viszonya a valláshoz. A Front Nationalnál Marine Le Pen modernizációs vonulatot követ, de az unokahúga, Marion Maréchal-Le Pen egyértelműen és határozottan a katolikus értékek mentén foglal állást. Szűcs Anita szerint ez nem a Fillon-féle megbékült katolikus álláspont. Maréchal-Le Penre és híveire a nosztalgikus visszatekintés jellemző a III. köztársaság előtti időkre. Azt mondják, a köztársaság illegális és mesterséges dolog, ami nem fejezi ki a valós francia értékeket. A különállás meglátszik a politikai programokban is.

Fillont megkérdezték, mit szól az abortusztörvényhez gyakorló katolikusként. Elmondta, hogy bár nem híve az abortusznak, tiszteletben tartja a köztársasági értékeket, és esze ágában sincs hozzányúlni az 1975-ös törvényhez (ekkor legalizálták a művi vetélést Franciaországban). Tehát ketté tudta választani a magánszférát és a politikai világot. Ezzel szemben Marion Maréchal-Le Pen programjában az átnevelőtáboroktól kezdve az abortuszellenességig nagyon sok minden van.

Szűcs Anita azt mondja, a vallás mint téma valószínűleg nem lesz hangsúlyos az elnökválasztási kampányban. Francois Fillon egyébként úgy nyilatkozott a Le Figaro konzervatív jobboldali lapnak, hogy valóban meg akarja reformálni Franciaországot, és méltósággal akarja vezetni. Tavaszra kiderül, hogy állásfoglalása a hagyományos értékek mellett jelent-e még valamit egyáltalán.

Szerző: Harangozó Éva / mno.hu