Egyre többen vannak külföldön és Magyarországon is, akik már harmincas éveikben kiugranak a mókuskerékből, és onnantól kezdve fesztelenül élvezik a gondtalan mindennapokat. Csakhogy a korai nyugdíjnak is megvannak a maga hátulütői, kockázatai.

Teljes szabadság, főnök és a mindennapi munka okozta stressz nélkül - elsőre csodásnak hangzik.

Nem véletlen, hogy külföldön, sőt, itthon is egyre többen döntenek úgy, hogy a 40-es vagy akár már 30-as éveikben kiugranak a mókuskerékből, és "nyugdíjba" vonulnak. Vagyis felmondanak a biztos munkahelyükön, lemondanak a havi fix fizetésről, és egyszerűen csak élvezik az életet. Mindez szép és jó, de a korai nyugdíjnak megvannak a maga hátulütői is.

Mi, akik a korai nyugdíjról és azzal együtt megvalósuló az anyagi függetlenségről írunk, hajlamosak vagyunk kiemelni a jó dolgokat: a barátokkal és családdal együtt töltött időt, a szabadságot, hogy azzal foglalkozhatunk, amivel csak szeretnénk, úgy, hogy semmiféle nyomás nem nehezedik ránk (...).

Viszont azt már nem hangsúlyozzuk, hogy mekkora kockázata van a korai nyugdíjjal járó életmódváltásnak

- mondta egy interjúban Brian, a Done By Forty nevű blog írója.

Áprilisban az egyik bejegyzésében arról ír, hogy felkeltette az érdeklődését egy műsor, amiben a nyugdíjas évekről és a kognitív képességek hanyatlásáról értekeztek. Azt ugyanis több tanulmány is alátámasztja, hogy van kapcsolat a kognitív képességek hanyatlása és a nyugdíjba lépés között.

Négy évvel ezelőtt  a francia Országos Egészségügyi és Orvoskutató Intézet munkatársai több, mint 429 ezer magánvállalkozó egészségügyi és biztosítási adatait elemezték, és kimutatták, hogy minden nyugdíjas korban aktív munkával töltött év a demencia kockázatának 3 százalékos csökkenését eredményezi. Ok-okozati összefüggést azonban egyértelműen nem tudtak kimutatni.

Egy másik tanulmány is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Egy 2005-ös felmérés több mint 20 ezer önkéntes részvételével például arra jutott, hogy a memóriateszteken sokkal jobban teljesítenek azok, akik még a 60-as éveikben is dolgoznak, mint akik korábban nyugdíjba vonultak. Tehát ha idejekorán felhagyunk az aktív munkával, azzal az elbutulást kockáztathatjuk.

Persze a korai nyugdíj nem is egy az egyben azt jelenti, hogy valaki soha többé nem végez semmilyen munkát.

A legtöbb "korai nyugdíjas" alkalmi munkát vállal, olyasmikkel foglalkozik, amiben örömét leli. Viszont hiába nem csak arról szól az életük, hogy pihennek, utazgatnak, céltalanul töltik a mindennapjaikat, a rendszeres munka, mint olyan megszűnik.

Brian ugyanakkor kifejti, bizonyos munkahelyeken ez a féle mentális hanyatlás már azelőtt elkezdődhet, hogy az illető nyugdíjba vonulna:

miért fognál bele új, nehéz projektekbe, miért akarnál elsajátítani új dolgokat, ha mondjuk 50 körül vagy és hamarosan nyugdíjba mész? 

- teszi fel a kérdést. Sőt, úgy gondolja, ez a fajta hozzáállás már a 30-as, 40-es éveiben járó embereknél is előfordulhat, tehát nem feltétlenül a nyugdíjas léthez van köze.

Ez az érvelés azonban nem teljesen helytálló, és ezt ő is elismeri. A kutatások ugyanis nem bizonyos fajta munkavégzéssel, hozzáállással, vagy adott munkahelyi feltételekkel hozták kapcsolatba a kognitív képességek hanyatlását, hanem magával a nyugdíjas léttel

Én csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy igenis van egy megfigyelhető, jól dokumentált kockázata ennek a szellemi képességeinkre nézve, és nem úgy tűnik, hogy a hobbijaink, vagy az a tény, hogy a kortai nyugdíjasok többsége új dolgokat próbál ki,

rendszeresen sportolunk, vannak aktív emberi kapcsolataink, tehát hogy ez mind épp olyan hatékony eszköz a mentális hanyatlás ellen, mint amilyen a hagyományos értelemben vett munka

- jegyzi meg.

Van megoldás?

Arra, hogy akkor mégis mi lenne a megoldás, ha nem akarunk életünk végéig robotolni, de szeretnénk, ha agyunk minél tovább kiválóan működne, Brian sem tudja a választ. Azt írja, próbál olyan életet élni korai nyugdíjasként, amibe belecsempész némi kreativitást, kihívást jelentő munkát is.

De hogy pontosan hogyan is működik ez majd a jövőben, és hogy mivel is fog foglalkozni, ami azért nem jár fix munkaidővel sem, azt még ő sem tudja.

Szakemberek szerint egyébként a részmunkaidő lehet a megoldás: így egyrészt megmarad a munka, másrészt viszont van elég szabadidő is. Tavaly a Melbourne Institute kutatói is foglalkoztak a munka, nyugdíj, demencia kérdésével. Háromezer férfit és három és félezer nőt teszteltek, miközben munkahelyi szokásaikat is vizsgálták.

Az eredmény az volt, hogy a heti 25 órát dolgozók sokkal hatékonyabbak voltak, mint a többiek.

A heti 55 órát dolgozók pedig rosszabb eredményeket produkáltak a gondolkodási folyamatokat vizsgáló tesztek során, mint a munkanélküliek vagy a nyugdíjasok.

A legtöbb ország megemeli a nyugdíjkorhatárt, azaz több embernek kell majd idősebb korában is dolgoznia. Az értelmi stimuláció a munkaóráktól is függhet, de a munka egyfelől hasznos, de közben káros is lehet.

Egyfelől stimulálhatja az agyat, de a hosszú munkaórák stresszt és fáradságot okoznak, ami károsíthatja a kognitív funkciókat

- nyilatkozta a tanulmány egyik szerzője, Colin McKenzie, a Keio Egyetem professzora, aki szerint a megoldás egyértelműen a részmunkaidős állás, ami különösen jótékonyan hat a középkorúakra és az idősebbekre nézve.

Elszigetelődés, unalom, depresszió

Sok tanulmány foglalkozik a nyugdíj, és a korai nyugdíj veszélyeivel. Ezek között említik a depressziót. Egy brit tanulmány 11 európai ország több ezer, 50 és 70 év közötti lakosságának adatait elemezve arra jutott, hogy a nyugdíj 40 százalékkal növeli a depresszió kialakulásának esélyét.

Az ugyanis, hogy felhagyunk a napi munkával, elszigetelődéshez is vezethet - a legtöbb embernek az ismerősei, barátai a munkahelyhez vagy a munkavégzéshez kötődik.

Ezek a kapcsolatok pedig jó esélylel valóban le is épülnek. Ez a veszély életkortól függetlenül fenyeget mindenkit, de lehet tenni ellene: találni kell olyan elfoglaltságot, ahol van lehetőség új emberekkel ismerkedni.

penzcentrum.hu