Csak az idei első félévben annyi tartalék gyűlhetett össze az állami gázszolgáltatóknál, amiből kényelmesen meg lehetne finanszírozni egy olyan egyszeri rezsitámogatást, mint amit a 2018-as választások előtt vetett be a kormány. A földgáz piaci ára ugyanis annyira beszakadt az utóbbi évben, hogy most már lényegesen alacsonyabb, mint az itthoni lakossági ár. Ez valószínűleg nem is fog változni, ezért egyes szakértők szerint akár újabb tartós rezsicsökkentésre is lenne tér. - írja a G7

Egy ilyet azonban politikai okokból szinte biztosan nem vállal be a kormány, így valószínűleg marad az egyszeri juttatás. A következő választásokig akár annyi pénz is összejöhet, amiből 6-9 hónapig is ingyen kaphatja a gázt a lakosság.

Mennyit is fizetünk magáért a gázért?

Az, hogy pontosan mennyit is fizetünk magáért a gázért, nem annyira egyszerű kérdés, földi halandó nemhogy a gázszámlájáról, de még a vonatkozó jogszabályokból sem tudja megállapítani. 

Ha valaki alaposabban megnézi a gázszámláját, nagyjából addig juthat, hogy van rajta egy fogyasztástól független alapdíj, és egy köbméterenként meghatározott energiadíj.

Az energiadíj azonban véletlenül sem azonos magának a gáznak az árával, vagy ahogy a szakmában hivatkoznak rá, a molekulaárral. Sőt, az energiadíj még csak nem is fix. Függ a fogyasztás mennyiségétől* és területileg is változó: Borsod megyében például nagyjából 5 százalékkal magasabb, mint a fővárosban.

A molekulaár az átlagosan köbméterenként nagyjából 80 forintos energiadíjból

körülbelül 66 forintot

tesz ki*. Ezen kívül kiszámlázzák még nekünk a gáz szállítási, tárolási és elosztási költségeit, és működnie kell valamiből az egész folyamatot menedzselő állami cégeknek is, így benne van a teljes rezsicsökkentett árban a kis- és nagykereskedelmi árrés is. A lakosság rezsiköltségeinek leginkább meghatározó része azonban – ha az áfától eltekintünk – így is a molekulaár. Ha valamin, akkor ezen lehet faragni.

Csakhogy ez a 66 forint a rezsicsökkentés idején egyáltalán nem tűnt soknak. Sőt, a korábbi évek piaci árai alapján sokkal inkább úgy nézett ki, hogy a szolgáltatók rengeteget fognak bukni ezen, hiszen csak drágábban tudják megvenni a gázt, mint amennyiért adniuk kell. Nem csoda, hogy a veszteségtől mindenki próbált szabadulni, és a nemzetközi vállalatok amint lehetett, átadták fogyasztóikat az akkor gründolt állami rezsiholdingnak, mai nevén NKM-nek.

Az NKM nem csak azért nem halmozhatott fel hatalmas veszteséget, mert az aláásta volna a rezsicsökkentés hitelességét, hanem azért sem, mert ezt valószínűleg az Európai Uniós sem nézte volna jó szemmel. Azonban már a történet elején eldőlt, hogy ha lesz veszteség (vagy nyereség), akkor az többnyire nem a rezsiholdingnál fog gyűlni. A gáz beszerzési folyamatában ugyanis volt még egy – ekkorra már szintén állami szereplő – az orosz és egyéb földgázt felvásárló nagykereskedő, a Magyar Földgázkereskedő Zrt. (MFGK).

Az MFGK megvette a gázt az oroszoktól, vagy Nyugat-Európában piaci áron, továbbadta egy negyedévente felülvizsgált úgynevezett felajánlási áron az NKM-nek, amely pedig értékesítette a lakosságnak a rezsicsökkentett díjon. A felajánlási árat azonban rendre úgy határozták meg, hogy az a lakosságihoz minél közelebb, de az alatt legyen, így a tényleges veszteség az MFGK-nál csapódott volna le.

Tartósan azonban nem volt veszteség, a kedvező piaci folyamatok minden bizonnyal több százmilliárdos bukástól mentették meg az államot. A rezsicsökkentés időzítését ugyanis nem a piaci árak alakulása, hanem a 2014-es választások határozták meg, így a folyamatot sikerült akkor lezárni, amikor az egekben volt az orosz és az európai tőzsdei gázár is. Emiatt nagyjából másfél évig a gázos cégek havi szinten is tízmilliárdokat bukhattak, de ez csak 2015 közepéig tartott, és akkor már látszott, hogy hosszabb távon nem lesz nagy probléma.

Már 2018-ban kapcsolt a Fidesz

Összességében azonban a magyar rezsirendszer az állam számára inkább hozta a pénzt, mint vitte. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) számításai szerint 2014 eleje és a 2018-as választások között – attól függően milyen beszerzési árral számolunk – 100-200 milliárd forinttal fizetett többet a magyar lakosság a gázért, mint amennyibe az ténylegesen került. A REKK-nél felhívták a figyelmet, hogy ez inkább egy felülbecsült összeg, ráadásul az állam 2014 és 2016 között csak fokozatosan vette át a háztartások ellátását, de így is tízmilliárdos nagyságrendű összeget nyert a lakossági szolgáltatáson a két állami cég, elsősorban az MFGK.

A gond csak az, hogy ez a hatalmas nyereség nagyon nem illet bele a rezsicsökkentéssel meghirdetett nonprofit energiaszolgáltatás retorikájába.

Egy idő után éppen ezért nem is mutathatta ki eredményként az MFGK: egy 2016-os törvénymódosítás értelmében teljesen más soron kell a könyveikben ezt nyilvántartani*, magyarul itt gyűjtik a pénzt ínségesebb időkre.

A pénz pedig szépen gyűlt, 2017 végén az MFGK éves beszámolója szerint már közel 77 milliárd forintnál járt az összeg*. A végtelenségig azonban nem lehetett tartalékolni, és a kormány meg is találta a tökéletes megoldást. Közvetlenül a 2018-as választások előtt ebből finanszírozták a „téli rezsicsökkentést”, amely során minden háztartást 12 ezer forintnyi egyösszegű gáztámogatással ajándékoztak meg. Még rendelet is született arról, hogy ezt a korábban felgyűlt pénzből kell fizetni, és az MFGK éves jelentéséből az is kiderül, hogy az akció nagyjából 40 milliárd forintba került.

Négyszeres áron kapjuk a gázt

A lakossági fogyasztás nagyjából negyedét az itthon kitermelt gázból fedezik. Ez korábban a rezsicsökkentés egyik legfontosabb záloga volt, hiszen az itthoni gázt lakossági ár felén kapják az állami cégek.

További részletek a G7 cikkében >>