Aki addig azt hazudta, hogy szeret, elhagyott. Család, gyerek messze került tőlem. Barátok azt lesték, mit lehet még átcsoportosítani az én dolgaimból az övékbe, hiszen nekem már nem lesz szükségem semmire. Nem a dráma a lényeg, hanem a kiút. A Sclerosis, amit megállapítottak, elindított egy másfajta gondolkodás felé. Amikor tudod, hogy rövid időd van hátra, hirtelen nem tud érdekelni a karrier, irodai bejárás, kicsinyes főnököknek való megfelelés. Tudod, hogy ember már nem tud visszarángatni téged az addig életnek hitt valamibe. Akkor nyissunk egy új fejezetet! Mindenből csak azt vettem el, ami nekem jó, a többit leszartam. A párkapcsolatokból is. Így lett annyi és olyan, amilyen. Mély nem is volt talán. De átlibbentem az életbe, kalandokba és kijöttem a stresszes állapotból, ami utólag látom, hogy egy önerősítő folyamat, amibe belehaltam volna. Igen, azt vallom, hogy egy betegség csak 20%-ban kikerülhetetlen fizikai valóság, 80%-ban a mi tudati állapotunktól függ annak kimenetele. Ha eljutunk egy tudati állapotig, ahol be tudjuk csomagolni és kidobni magunkból a bajt, akkor az megszűnik létezni. Erre nem tudatosan jöttem rá. Mivel Allah kezébe ajánlottam sorsomat, így bénán beálltam önkéntesnek a boszniai háborúba. Röhögtek rajtam, de poénnak jó volt, hogy egy béna kezébe fegyvert nyomtak. Én nem azért mentem, hogy hős legyek és utólag bevallom, Allah ügye sem érdekelt. Az érdekelt, miként dönt életemről Allah. Nos, ez addig volt így, amíg az első gránát el nem süvöltött a fülem mellett és a közelben be nem csapódott. Akkor Sclerosis ide, Allah oda, beszartam. Szó szerint vedd! Ettől kezdve működésbe lépett egy ösztön, ami arra késztetett, hogy akkor is fussak, ha nincs lábam. És lám! Mire vége lett a háborúnak, jártam, futottam, éltem. Hol van a 6 hónap, az egy év? Majd ezeket az állapotokat tudatosan állítottam elő. Azokra az állapotokra gondolok, ami életben tartott. Nem az izgalomra gondolok, a gránátokra stb. hanem az életre, annak problémakezelésére. Mert problémák nincsenek.
Azokat magunk állítjuk elő! Azoktól meg lehet szabadulni. Meg tanultam becsomagolni a bajokat és kidobni magamból. Igen, működik! Ki lehet dobni minden szart magadból, meg lehet szabadulni gondtól, feszültségtől, szorongástól.
Írtam „Ima szubjektív megközelítésben” címmel egy cikket. Ez az írás kapcsolódik ahhoz a cikkhez. Abban kifejtettem, hogy jutottam el addig, hogy az imának értéke, jelentése is legyen, ne csak egy ledarált szöveghalmaz maradjon. Az ima által értem el azt a mélységet, ami az öngyógyító, problémamegoldó folyamataimat is felerősítette. Ne menjünk félre! Nem arról szól, amit írok, hogy az imám problémáim kezelési módszerévé vált! Pont fordítva! Az ima az az alkalom, amikor csak Allahhal foglalkozol, csak az Ő szolgálatába csoportosítod át minden erődet, képességedet és láss csodát, mire visszakerülsz az életbe, saját bajaidat is távolról nézed, vagy annyira eltörpülnek, hogy nem is látod azokat. Ezért jó az a napi öt alkalom. Ki kell ragadni magad abból a szarból, amiben vagy. Ha huzamosabban éled bele magad azokba, akkor a bajok jönnek működésbe, nem a kilábalás. Vallom, hogy Allah közelsége a gyógyszer arra a minden bajjal terhelt jelenségre, amit eddig még nem élt senki túl és élet a neve.

A csodákban nem hiszek. Helyesbítek. Azokban a csodákban nem hiszek, amiket a többség Allahtól elvár. Nem hiszek abban, hogy holnapra Allah csiribú-csiribá, abrakadabra, egy csomag pénzt küld, vagy elmúlik a rákom. Ebben a formában nem áll meg nálam. De a teremtés csodájában hiszek, mert az valóban csoda, hogy olyan ajtókat, kapukat tudok megnyitni magamban, a teremtésben, amivel magamat gyógyítom, magam szerencséjét kovácsolom, a magam sorsát egyengetem. Ilyen formában igen, hiszem, hogy tudom gyógyítani a rákot és igen hiszem, hogy tudok változtatni sorsomon. Önző voltam eddigi megfogalmazásomban. Nem csak magamon, hanem máson is tudok segíteni. Nem úgy, hogy pénzt adok, mert az nincs. Nem úgy, hogy megmasszírozom a testüket és elkérek egy valag pénzt a csodamasszázsért, hanem úgy, hogy elmagyarázom itt ingyen és bérmentve, hogy ti is létre tudjátok hozni magatokban azokat az állapotokat, ami kiemel titeket az emberi szarságok mocsarából, betegségekből, károsító, önerősítő folyamatokból. Ez az állapot Allah közelsége!
A teremtés csodája nem más, mint a felfedezésre váró valóság. Az eddig még meg nem nyitott ajtók mögött vár minket a rengeteg csoda. Amint megismerjük és működésbe léptetjük ezeket, a hit is valósággá válik és megszűnik merő feltételezés lenni. Ne törd magad fölöslegesen. Nem kell egyetemi könyveket kiolvasnod, azokban úgysem találod meg a számodra szóló üzenetet. Azokat a nagytudású professzorok azoknak a keveseknek írják, akik tiszteletben tartják őket, mert egyedül ők értik, ami azokban áll. Allah tudása mindent felül múl! Kapcsolódj rá, ilyen egyszerű!
Akik 1993-ban kezeltek és 6 hónapra, egy évre taksálták életemet, már meghaltak. Ők is nagytudású professzorok voltak. Akik akkor cserben hagytak, jórészt élnek, de Allahnak hála, a fátyol lehullt igazi arcukról. Micsoda csapás lett volna velük a folytatás! Hamdulillah!
Pár éve megvizsgáltattam magam. A Sclerosis meg van. Minden tünete jelen van az agyban. Senki nem érti, hogy lehet, hogy mégis…. Én tudom. Allah Akbar!