Sokat akar a szarka… – gondoltam. Aztán kiderült, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke szintén kíváncsian várja, hogy a miniszterelnöki megnyilatkozásokban megjelenő, a kormányfői irányítói és vezetői szerepkör közötti különbségtétel mit jelent.

Május 4-én a miniszterelnök azt nyilatkozta erről a Kossuth Rádiónak: „most úgy számolok, hogy sokkal inkább lesz lehetőségem arra, hogy nagyon fontos, pontos konkrét feladatszabásokat adjak, és azoknak a végrehajtását pedig be tudjam hajtani”. Orbán Viktor azt is jelezte a rádióinterjúban, hogy egy erős, közvetlenül hozzá rendelt központja lesz a kormányzatnak, amit kormányirodának neveznek. Akkori szavai szerint

„Itt történik majd meg a minisztériumok közigazgatási államtitkárainak a koordinálása, ide rendeltük a KEHI nevű intézményt, ami a kormányon belüli gazdálkodás pénzügyi ellenőrzését jelenti. Itt lesz majd egy egységes hírszerzési központ is, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország ebben az erőteljes nemzetközi versenyben egy jobb információszerzési és hírszerzési tevékenységet tudjon felmutatni, ennek az egységnek a kiépítését is megkezdtem a megelőző napokban”.

Az azóta napvilágot látott információk szerint, ha jól értelmezem, az Orbán Viktor által közvetlenül felügyelt, Biró Marcell által államtitkárként vezetett Miniszterelnöki kormányiroda alá két szervezeti egység lesz rendelve.

1.) A Miniszterelnöki kabinetiroda Rogán Antal államtitkár vezetésévelműködteti majd a nemzetbiztonsági kabinetet, illetve a stratégiai és gazdasági kabinetet, hogy az adott területek felelőseinek részvételével rendszeres üléseken legyenek megtárgyalhatók az aktuális feladatok, köztük a propaganda kérdései.

2.) A Miniszterelnökség Gulyás Gergely államtitkár vezetésével, amelyhez az alábbi szervezeti egységek tartoznak majd:

• parlamenti államtitkárság,
• közigazgatásért felelős államtitkárság,
• a Budapestért és az agglomerációért felelős államtitkárság,
• a város- és településfejlesztési államtitkárság,
• két darab uniós államtitkárság.

Ennek kapcsán sokan, sokfélét mondtak már. Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a magyar kormányzásban régen látott központosítás van kibontakozóban. Ha sokan azt gondolták eddig, hogy Orbán Viktor lényegében minden döntést maga hozott meg, akkor most meggyőződhetnek arról, van még helye a személyes beavatkozásnak. Néhányan azonban annak a reményüknek adtak hangot, hogy a magyar miniszterelnök végre maga akarja elhárítani azokat a zavarokat, amelyek például az oktatást és az egészségügyet jellemzik. Mondanom sem kell, a kormányzati tevékenység egészének szervezete, a minisztériumi struktúrát is beleértve, nem ezt látszik igazolni.

Kövér László házelnök szintén azt nyilatkozta az MTI-nek: „nem vár markáns változást a kormányzati stílusban, a miniszterelnöki szerepfelfogásban. Szerinte Orbán Viktor kivételes képességű személyiség, aki nem tud mást adni, mint önmagát”. Mit ne mondjak, a miniszterelnöki eskütétel utáni első lépések is azt jelzik: Orbán Viktor újból belevetette magát az európai ügyekbe. Már másnap, május 11-én, pénteken a Fidesz pártcsaládjához, az Európai Néppárthoz (EPP)tartozó Szlovén Demokrata Párt kampánygyűlésén figyelmeztette a jelenlévőket:

„Afrikából tízmilliók akarnak elindulni Európa felé, és amíg Európa nem védi meg magát, amíg meghívókat küldenek az indulni akaróknak, amíg ők kis esélyt is látnak, hogy bejuthatnak Európába, jönni is fognak, és ha nem figyelünk oda, elveszíthetjük az országainkat. (…) Európa megadta magát az illegális bevándorlásnak”

Talán érdemes megjegyezni, abban a szomszédos országban beszélt így a migráció veszélyéről, amelyre épp a magyar határon felhúzott kerítés miatt zúdultak rá fölös számban a menekültek, s az illegálisan bevándorolni akarók. De persze jól tudjuk, hogy a mi miniszterelnökünknek az ilyen ellentmondásos helyzetekben a szeme sem rebben. Viszont azt azért nem hiszem, hogy nem fordult meg a fejében: a mondataival egy kissé hülyét csinált a jó szomszédokból, ami talán okozott számára némi lelkiismeret furdalást.

Ám ezzel még nem értek véget a lelki terhek. Meg kellett küzdenie a német Manfred Weberrel, a szlovéniai pártgyűlésen szintén jelenlévő EPP-frakcióvezetővel is. Ő ugyan egyetértett azzal, hogy a jelenlegi legnagyobb európai probléma a migráció, és az EPP számára e tekintetben fontos feltétel, hogy a határokat meg kell védeni. Mi több Bulgáriát és Magyarországot olyan példaként említette, amelyek tettek is ezért. Sőt, azt mondta, hogy Orbán Viktornak ezért nem kritika, hanem támogatás jár Brüsszelből. Csakhogy ugyanez a Manfred Weber a holland De Volkskrantnak azt nyilatkozta:

A magyar miniszterelnök a tűzzel játszik, amikor a civil szervezeteket és a CEU-t támadja, hiszen többek között a tudomány szabadsága forog kockán. Az olyan alapvető értékeket, mint a jogállamiság, a joguralom, a szabad sajtó és a demokrácia, mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ezek arról szólnak, hogy mi itt Európában hogyan gondolkodunk a társadalmi berendezkedésről. Ha a magyar kormányfő nem tartja be a szabályokat, nem lehet az Európai Néppárt tagja. Ez kristálytiszta: ha betartod a szabályokat, maradhatsz, de ha nem, távozol. A német politikus az interjúban megjegyezte: harcolnak az autokratikus tendenciák ellen, és ezek közé sorolta Orbán jobboldali nacionalizmusát is.

Orbán persze harcos alkat, amint maga is nem egyszer mondja, de azért csak nem lehet kellemes újból és újból ebbe a németbe botlani, akivel – a hírek szerint – egyre hangosabbak a beszélgetéseik. Weber úgymond nem szereti Orbánban, hogy a szavaival nekiront mindennek és mindenkinek, aztán szép csendben visszavonul. Nos, ilyen küzdelmek után, május 14-én, hétfőn már Lengyelországba vezet az útja. Egyúttal bejelentették, hogy a közeljövőben Izraelbe látogat. Aztán közben, és nyilván utána is, Brüsszel, Brüsszel, és megint csak Brüsszel, esetleg Strasbourg, meg a többi. És még valamikor szabadságra is kellene mennie.

Aztán ismét kezdődik minden elölről, mert ahogyan az eddigiekből sejthető, a túlpörgetett nemzetközi aktivitásról talàn presztízsből nem fog lemondani. Vagy egészen más okokból, egyszerűen nem mondhat le. Mindenesetre akár személyes, akár más okból, de az Európai Parlamentben elkötelezte magát - esetleg kénytelen volt elkötelezni magát - arra, hogy bármely országnak kész tapasztalatait átadni. Ahogy a parlamenti választásra készülő szlovénoknak már  át is adta. Többek között azt mondta a Fidesz-testvérpárt tagjainak: fontos döntések előtt állnak, és ezeket nem lehet, nem szabad „semmiből jött pártocskákra bízni”, és olyanokra sem, akikről tudjuk, hogy „Marx és Lenin köpönyegéből ugrottak elő”. Tekinthetjük ezt afféle főpróbának is a nehéz lengyelországi premier előtt...

Ebből a mentalitásból, vagy megbízásból pedig az következhet, hogy egyrészt a nemzetközi ismertséget és tekintélyt hozó és/vagy kényszerből tanúsított európai aktivitáshoz, másrészt a kevésbé látványos, sziszifuszi munkát feltételező hazai feladatokhoz kapcsolódó két orbáni célrendszer konfliktusba fog kerülni. Ha úgy tetszik, előbb-utóbb Orbán két énjének egymással kell megküzdenie. Attól tartok, hogy ebben a harcban a hazai ügyek húzzák a rövidebbet. Hiszen a nap neki is huszonnégy órából áll, s amikor majd választania kell, ha egyáltalán van választása, rákényszerül, hogy azt mondja: az itthoni feladatok ráérnek. Hát, csak jó legyen! Ha még egyáltalán jó lehet! És ha valaki azt gondolná, hogy ez így túlságosan rejtélyes, javaslom, olvassa át az Orbán Viktorral kapcsolatos múlt heti cikkeimet!#

CÍMKÉP: 2013-ban, a Borsonline ezzel a képpel illusztrálta a Fidesz akkori szóvivőjének, Hoppál Péternek azt az állítását, hogy a miniszterelnök napi három-négy órát alszik. Szíjjártó Péter, a kormányfő szóvivőjeként 2010-ben beszélt arról, hogy Orbán az akkori azerbajdzsáni látogatása során alig öt órát aludt, de egyébként otthon sem alszik sokkal többet, így, szerinte, szervezete már hozzászokott. Úgy legyen! Csak jó legyen!

bekialtas.blog.hu