Ez jelentheti azt is, hogy tanácstalan, azt is, hogy tehetetlen, de azt is, hogy több variáció közül próbálja kiválasztani azt, amely számára a legkedvezőbb lehet a következő években. A legvalószínűbb variáció ez utóbbi, ám tény, hogy közel tízéves kormányzása óta még nem került ilyen nehéz helyzetbe. Most ugyanis mérlegelnie kell, hogy a várható veszteségek közül melyik lesz számára a legvállalhatóbb. Ide vezet, ha egy politikus elszámolja magát egy fontos választás előtt.

A helyi Fidesz szervezetek vezetői a kormánysajtóból értesülnek arról, hogy pártjuknak éppen mi az álláspontja egy-egy fontos kérdésben. Olyan most a Fideszt övező erőtér, mint a hektikusan változó forintárfolyam, hiszen igazából senki sem tudja, ki és mi rángatja a szálakat, csak az a biztos, hogy percről percre változik a helyzet. Egyik nap még fontos a néppárti tagság, másnap már inkább a populisták felé nyitna a kormány, egyik nap még felfüggesztik a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, másnap benyújtanak egy olyan jogszabályt a törvényhozásnak, amely lényegében megszünteti a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségét.

Ez már több mint pávatánc, ez olyan részeges dülöngélés, mely mögött kevés tudatosságot lehet felfedezni. Amíg nem válnak egyértelművé az erőviszonyok az EU-ban, amíg nem választják meg az új bizottsági elnököt, amíg nem teszik világossá a Fidesz számára, hogy milyen feltételekkel maradhat az Európai Néppárt tagja, addig várhatóan maradni is fog ez a random viselkedés Orbán Viktor kormányától. Közben nyilván gőzerővel gyártják a különböző kommunikációs stratégiákat propagandaközpontban, hogy amikor eldől, milyen irányba mozdulnak el a dolgok, kidolgozott kommunikációs stratégiával rendelkezzenek.

A magyar belpolitikát tehát elsősorban az határozza meg a következő hónapokban, hogy az európai kereszténydemokraták, szociáldemokraták, és a most hozzájuk csatlakozó liberálisok milyen kemény feltételeket szabnak Orbán Viktornak ahhoz, hogy egy asztalhoz ülhessen velük.

Ennek a lázas munkának a jele az, hogy Hidvéghi Balázs, a Fidesz európai parlamenti képviselője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának nyilatkozva a következőket mondta: "A Fidesz döntése lesz, hogy az Európai Néppártban látja a leghatékonyabbnak politikája képviseletét vagy más keretek között." Első hallásra ez a mondat nem sok újdonságot tartalmaz, ám azt mindenképpen jelzi, hogy a Fidesz elsődleges törekvése, hogy kommunikációjában jelezze: ő irányít, még nemzetközi színtéren sincs olyan erő, amely sarokba szoríthatja őket.

Márpedig most ez biztosan nem igaz, hiszen a pártcsaládjában felfüggesztett Fidesz számára az a dilemma, hogy egy nehéz alkufolyamat végén mégis maradhasson a legnagyobb uniós politikai közösség kötelékében, ezzel megmaradna némi befolyása a közös politikára, vagy csapja a néppártiakra az ajtót, és vállalja a kitaszítottságot, a befolyás nélküli politizálást a következő öt évben. Orbán tudja, hogy komoly veszély fenyegeti mindkét esetben, és ezért vár ki a végtelenségig. Ez persze nem jelenti azt, hogy a háttérben ne folytatna intenzív tárgyalásokat, ne alkudozna az illetékesekkel, a külső kommunikáció szintjén azonban némi bénultság mutatkozik a mindig határozott és harsány kormányzati propagandagépezeten.

A magyar polgárok számára viszont az a legfontosabb kérdés, hogy számunkra melyik lenne előnyösebb a felvázolt forgatókönyvek közül. Ha ugyanis Orbán belemenne a kompromisszumokba, és visszavenne a migránsozásból, a jogállam építményének további rombolásából, netán még vissza is építene valamennyit belőle, akkor megroppanna az a kommunikációs erőtér, melyre nagy szüksége lenne az önkormányzati választások előtt, így azt kockáztatná, hogy tíz év után először vereséget szenved egy magyarországi választáson. Amennyiben azonban faképnél hagyja a néppártiakat, akkor tovább pörgetheti a migránskereket, csákánnyal eshet neki azoknak az intézményeknek, melyek még némileg korlátozzák a hatalmát, ráadásul így jól tudná mozgósítani szavazóit a helyhatósági megmérettetésen.

Vagyis, az első esetben lenne némi hiányérzetünk, amiatt, hogy Orbán Viktor megint ki tudott mászni abból a gödörből, amit ő maga ásott, ám gyengülne az a nyomás, amely a független intézményekre, sajtóra, ellenzéki pártokra nehezedik, a második esetben viszont a kormányfő a lovak közé dobná a gyeplőt, és meglehetősen kiszámíthatatlan folyamatok indulnának el a magyar politikai életben az önkormányzati választás előtt. Most úgy tűnik, hogy egyedül azok az európai politikai erők tudják kontroll alatt tartani Orbánt, melyek most az új uniós felállásról alkudoznak. A magyar belpolitikát tehát elsősorban az határozza meg a következő hónapokban, hogy az európai kereszténydemokraták, szociáldemokraták, és a most hozzájuk csatlakozó liberálisok milyen kemény feltételeket szabnak Orbán Viktornak ahhoz, hogy egy asztalhoz ülhessen velük.

Figyelembe kell vennünk az ő érdekeiket is, hiszen bármennyire is csípi a szemüket Orbán politikája, tudják, hogy amennyiben végleg kiengedik a karámból, nehezen lehet majd kontrollálni a cselekedeteit, ugyanakkor automatikusan a szélsőséges pártok közé lökik. Bár a Fidesz 13 mandátuma nem számít sokat az alkufolyamatokban, a néppárt pozícióit erősítheti ez a képviselői kontingens. Azt is tudják, hogy a Fideszben csak látszólag van egyetértés bizonyos kérdésekben, és amennyiben túl kemény feltételekkel lépnek fel, akkor előnyös helyzetbe hozzák a párt szélsőségeseit, ami Orbánra is nyomást helyzene. Ezért óvatos mérlegelés folyik a másik oldalon is, mert most van esély arra, hogy a lehető legtöbbet kihozzák a magyar kormányfő hibájából, vagyis, hogy rosszul mérte fel az erőviszonyokat az EP választás előtt.

Kérdés, hogy meddig tart az alkudozás, az erőfelmérés, az esélyek mérlegelése, mert ez mindkét oldalon értékes időveszteségként jelentkezhet. Az uniós intézményeknek ugyanis érdekük, hogy minél előbb tiszta viszonyok alakuljanak ki, ugyanis minél előbb munkához kell látniuk. Orbán Viktornak is minél hamarabb hozzá kéne látnia egy világos stratégia kidolgozásához és megvalósításához, hiszen nyakán vannak az önkormányzati választások, a hívei pedig határozott iránymutatásra várnak. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy harcos cikcakkban lovagol, az azt is jelentheti, hogy próbál kitérni a lövések elől, de azt is, hogy csúnyán berúgott.”  

Forrás: Szegedi Kattintós