Ózonlyukak
"A harmadik világháború vesztesei, úgy tűnik, a németek lesznek!"
E címen jelent meg Marco D”Eramo fejtegetése a Mércében, egy elhibázott nyugati stratégiáról az ukrán háborúban.
Nem tudom, kicsoda D'Eramo úr, de nagy marhaságokat hord össze!
1./ Először is nem Merkel találmánya a kudarcba fulladt "eurázsiai nagytér", vagyis egy, a La Manche-csatornától (pontosabban a brexitig az Atlanti-óceántól) a Kínai-tengerig terjedő gazdasági tömbre vonatkozó elképzelés.
Henry Kissinger vázolta föl, vagy harminc éve, a Szovjetunió felbomlása és a kelet-európai gyarmatbirodalma megszűnése körüli időkben, miután az "ötpólusú világra" vonatkozó korábbi koncepcióját meghaladta az élet.
(Előfeltételezései egyik teóriát illetően sem jöttek be: Unió ide vagy oda, Európa nem vált gazdaságilag és politikailag egységessé, a katonai potenciálja nulla. Oroszország – és Japán – gazdaságilag meggyengült, az USA pedig stratégiailag visszavonulót fújt, miután a második iraki háborúval sikeresen elérte, hogy Törökország és Irán (ellenséges) regionális nagyhatalommá vált, később pedig kudarcot vallott Szíriában és Afganisztánban.
Kína pedig, szédületes gazdasági megerősödése mellett – mely azonban lufiként fog szétdurranni, mindenki elfelejti, hogy e fejlődés egy extenzív szakasz volt az elmaradott gazdaságú országban – szakít ezeréves stratégiájával, melyben csak kereskedelmi behatolási doktrina szerepelt, és életveszélyes katonai terjeszkedésbe fog, elsőként Óceániában.)
D'Eramo fejtegetésével szemben Merkelnek ilyen nagy ívű világpolitikai koncepciója nem volt.
Ő egy németek uralta Uniót akart, leginkább azonban a német nagytőke feltétlen és elvtelen kiszolgálójaként az orosz gáz- és egyéb bizniszt.
Ha nem is vásárolták föl, mint az elődjét, Schrödert, kétségtelenül kiszolgáltatta Németországot és fél Európát egy olyan alak kényének-kedvének, akivel, ha épeszű ember találkozik, átmegy az utca túloldalára.
Merkel aztán – a Hitler utáni korszak tán legkártékonyabb német kancellárja – eltűnt, Németország pedig most próbálkozhat, hogy kimásszon az általa előidézett csávából.
2./ Kétségtelen, hogy a szankciók Oroszországgal szemben kevéssé hatékonyak! De, nem azért, amiért D'Eramo szerint! Vagyis, hogy kétélű fegyverek, melyek Putyinnak kisebb kárt okoznak, mint Európának/Németországnak.
Azért kevéssé hatékonyak, mert nem teljeskörűek! Az fájna igazán Putyinnak!
Mert a jelenlegi, zömmel korlátozott célú, vagy látszat-szankciókkal, továbbá, mert Putyin vidáman kereskedik Kínával és Indiával, nem érhető el Oroszország gazdaságának – ezzel harci kedvének és katonai potenciáljának – megbénítása.
(Mellesleg azért azt is látni kell, hogy pusztán szankciókkal még soha, sehol nem sikerült a kívánt eredményt elérni! Elég itt az egykori COCOM-listára, vagy az Irán elleni szankciókra utalni!)
3./ D'Eramo végül adós marad a válasszal!
Ha ne legyenek szankciók, akkor mégis milyen stratégiát ajánl?
Mert kettő marad: Hände hoch, vagy az atomháború!
Lehet választani!
4./ Igen fellengzős, de pontatlan dolog harmadik világháborúról beszélni!
Az pedig, hogy ennek Németország lenne a vesztese, nem igazán látszik! Áldozatok árán, de teljesen ki fog szabadulni az orosz energiafüggőség bilincséből, és remélhetőleg megtanulta – nem ártana, mert most Kína lett az orosz kártya –, hogy több lábon álljon.