Tóthné Gábor Ildikó, az ESZOSZ-károsultak képviseletében 2015. szeptember 17-én sajtótájékoztatót tartott Budapesten, az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt.

A sajtótájékoztató utáni eseményekkel kapcsolatban így fogalmazott a demonstrálók képviselője:

"A sajtótájékoztató befejezését követően próbálkoztunk elérni Balog miniszter urat, vagy valamely illetékes munkatársát. Sajnos még a bejárati ajtón túl sem jutottunk. A miniszteri titkárság az ott szolgálatot teljesítő rendőrökön keresztül üzente meg, hogy éppen fontos megbeszélést tartanak és a minisztérium egyetlen munkatársának sincs ideje arra, hogy 2800, az éhhalál küszöbén lévő ember sorsával foglalkozzon. Azt ajánlották, hogy keressük meg a Minisztérium pár utcával odébb lévő ügyfélszolgálati irodáját, ahol elmondhatjuk panaszunkat.
Nem tehettünk mást, mint megértettük, az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgozó hivatalnokok számára mi nem vagyunk emberek, egy csöppnyi emberség sincs bennük, tőlük nyugodtan éhen halhatunk.
Ezt követően a rendőrség éber figyelme mellett átsétáltunk az ügyfélszolgálatra és kivártuk az ügyfélszolgálati fogadás időpontját. Szerencsére az ügyfélszolgálaton, - nagy meglepetésünkre – megértő, tisztességes emberekkel találkoztunk, akik miután meghallgatták problémáinkat, hosszú telefonálgatásba kezdtek. Arról tájékoztattak bennünket, hogy a 2800 ember összes munkaügyi papírja illetékességből a Jász-, Nagykun-, Szolnok megyei Munkaügyi Felügyelőségen található, akik éppen vizsgálják az ügyünket.
Mi, 2800-an hiszünk abban, hogy nem folytatódik az eddigi tili-toli, a felelősség áthárítása, az egymásra mutogatás, hanem végre az illetékes állami szervek rövid időn belül segítenek bennünket abban, hogy az elmaradt bérünkhöz hozzájussunk."

A sajtótájékoztatón elhangzott beszéd

"A Szabolcs-, Hajdú-, és Szolnok megyei ESZOSZ károsultak képviseletében tisztelettel köszöntöm a sajtó képviselőit. Örülök, hogy elfogadták meghívásunkat. Számunkra, 2800 becsapott, átvert, kihasznált  ESZOSZ munkavállaló számára már csak a nyilvánosság maradt. Abban bízhatunk, hogy az Önök segítségével a kormány illetékesei végre meghallják segélykiáltásunkat. Nem örömmel jöttünk el ide, a jól hangzó emberi erőforrások minisztériumához. Több hónapos kálváriánk után, amikor minden hivatalnál süket fülekre találtunk, nem láttunk más megoldást. Köszönjük mindazoknak, akik az elmúlt hónapokban segíttettek.

Röviden szeretném elmondani, hogyan is lehet ma Magyarországon a szegény, nincstelen emberekbe belerúgni, megalázni, levegőnek nézni. Hogyan élhettek vissza nyakkendős zsiványok a mi nyomorunkkal, hogyan használtak eszközül bennünket úri huncutságaikhoz? Mert bizony olyan világban élünk, amikor a tanult hölgyek, urak már a csóróktól is lopnak!

A jászapáti székhelyű szociális szövetkezet  kínált ezév elején számunkra  biztos munkát.
Mi boldogok voltunk, hiszen alulképzett és tartós munkanélküliek vagyunk, akiknek a munka világába való visszatérés ígérete felért egy lottó ötössel. A három megyéből 2800 ember és családtagjai számára ígért biztos jövőt ez a  6 milliárdos program, amelyet az Európai Unió támogatott. S miután valamennyiőnket a munkaügyi központ közvetített ki – ezért bizalommal voltunk -  kaptunk két hónapon keresztül fizetést, ígértek oktatást, útiköltség térítést, gyermek-kedvezményt, étkezési hozzájárulást. Mi dolgozni akartunk és akarunk!

Ezzel szemben a mai rideg valóságunk: hogy sok család az éhhalál küszöbén van, a felnőttek inkább nem esznek, csak hogy gyermekeiknek tudjanak naponta egyszer enni adni.  Naponta kapcsolják ki a családoknál a villanyt, követeli a háziúr az elmaradt lakbéreket, ingyenkonyhán eszünk, ha jut, és jön a tél.

Három hónapja vívjuk szélmalomharcunkat, a  munkaügyi központ illetékesei érzéketlenül széttárják kezeiket s közlik, hogy nekik ehhez semmi közük!  Mi nekik  csak egy „akta” vagyunk?!

Mit tettünk saját erőnkből az elmúlt hónapokban?

• Augusztus 4-én villámcsődületet tartottunk és petíciót írtunk Rácz Róbert kormánymegbízottnak

VÁLASZ NINCS!

• Augusztus 11-én nyílt levélben szólítottuk meg Hajdú-Bihar megye kormánypárti képviselőit, kértük, hogy segítsenek.

VÁLASZ NINCS!

• Augusztus 12. Nyíregyházán villámcsődület volt, ahol Czomba Sándor államtitkár úrtól is kértünk segítséget

VÁLASZ NINCS!

• Augusztus 17 és 24. Szolnok megyei sorstársaink tüntettek a megyei törvényszék előtt.

VÁLASZ NINCS!

• Augusztus 18-án Debrecenben sajtótájékoztatón szólítottuk újra fel az országgyűlési képviselőket.

VÁLASZ NINCS!

• Augusztus 26. A három megye károsultjai 150-en közösen demonstráltak Debrecenben és nyílt levelet juttattak el

Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz. (megmutatni az átvételi elismervényt, hogy szept. 1-én át is vette)
VÁLASZ NINCS!

• Szeptember 10. levelet írtunk Balogh Zoltán miniszter úrnak, kértük személyesen fogadjon bennünket. (Átvételi elismervény szept. 11-én átvették levelünket)

VÁLASZ NINCS! – DE MI MOST ITT VAGYUNK!
Reméljük a miniszter úr vár bennünket, leereszkedik hozzánk. Hogy el tudjuk Neki mondani: mi szegény emberek vagyunk, de szeretnénk emberhez méltó körülmények között élni. Nem élősködni akarunk a társadalmon, munkát szerettünk volna, hogy eltarthassuk családunkat. Lassan 4 hónapja nem kaptunk bért, és semmilyen támogatásban nem részesülünk, hisz a szövetkezet visszatartja a papírjainkat. Ez a 22-es csapdája! Lopni nem akarunk, de akkor mit tegyünk, hogy legalább egy szelet üres kenyeret tudjunk gyermekeinknek adni?

Kértünk minden illetékest, hogy a lehető legrövidebb időn belül juthassunk hozzá elmaradt bérünkhöz,ha ez nem megy, azonnali kormányzati segélyalapot hozzanak létre, amely az életben maradásunkat jelentené!
Válasz és segítség --természetesen--nem érkezett. 

Olvastuk a sajtóban, hogy időközben két vizsgálat is a szövetkezet felelősségét állapította meg, s Csepreghy úr másfél hete azt nyilatkozta, az érintett minisztériumok bevonásával keresik a lehetőséget, hogyan tudnak nekünk segíteni
Mi azt látjuk, hogy a sorsunk senkit sem érdekel, ha éhen döglünk az sem baj, mi szegények könyörületre, megértésre nem számíthatunk!

Követeljük a magyar kormány azonnali intézkedését, mert meggyőződésünk, hogy ebben az ügyben a kormány felelőssége elvitathatatlan.

Követeljük, hogy az illetékes tárcák, bíróságok, a NAV, a rendőrség ne húzzák az időt, ne várják meg míg éhen halunk!
Ezer munkaügyi bírósági beadványt készítettünk, bízva a törvényességben. Mit tapasztalunk? Hogy megkaptuk a levelet, hogy az egész ügyet áthelyezték a Szolnok megyei munkaügyi bíróságra, illetékességből. Több száz kilométerre a lakhelyünktől hogyan tudjuk mi az érdekeinket képviselni, miért packáznak velünk?

Ma, szeptember 17-én mi itt állunk nyomorultul, munka és jövedelem nélkül, úgy látjuk, sorsunk a hivatalos állami szerveket nem érdekli. Mi nem akarunk politikai csatározásokban részt venni, egyszerűen dolgozni, és élni akarunk, szerény körülmények között, de emberként.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak."

Tóthné Gábor Ildikó ESZOSZ-károsult (Címlap: Az ESZOSZ-károsultak tartottak sajtótájékoztatót a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal előtt - © Fotó: Derencsényi István - Forrás: haon.hu)