Megkérdeztem egy kint élő ismerőst, vajon miért nem volt elég a szivárványosoknak az elmúlt egy év arra, hogy végre megszüntessék azt az anomáliát, miszerint miniszteri posztot nem tölthet be az, aki ellen nyomozás, büntető eljárás folyik, ellenben e szabály magára a miniszterelnökre nem vonatkozik.

Míg viszont Bibi, abban a percben, ahogy parlamenti többsége lesz, meg fogja szavaztatni a "francia" törvényt, mely kizárja a hivatalban lévő miniszterelnök büntetőjogi felelősségre vonását.

Gondoltam, ott helyben olyasmit is látnak, amit én innen nem!

Mert azon az egyetlen ellenérven kívül, melyet magam fabrikáltam, nevezetesen, hogy a kivétel indokolt, mivel egy miniszter bármikor lazán pótolható, ha büntető ügybe keveredne, viszont a miniszterelnök ellen, mondjuk egy kamu feljelentést követően induló, teljesen alaptalan nyomozás működésképtelenné tenné a kormányt, és instabillá az egész politikai berendezkedést, más ésszerű ellenérvet nem találtam.

A választól nagyot néztem! Az illető kissé kioktató hangon igazított el.
Hogy aszongya: demokráciákban nem szokás perszonális törvényeket hozni, éppen ezért se fog Netanjáhú sem ehhez az eszközhöz nyúlni!

Na, kérem! Itt, e hányaveti módon odavetett, alibi-válaszban erős fogalomzavarok állnak fenn, méghozzá a liberálisok gyakori, totális naivitásával ötvözve!

1./ Először is nem perszonális rendelkezés az, amellyel a mindenkori miniszterelnök összeférhetetlenségét szabályozzák!
A miniszterelnök jogalkotási szempontból nem egy személy, hanem egy közhatalmi intézmény!
A tény, hogy a kérdés most éppen Netanjáhú személye kapcsán merült fel, ennek nem mond ellent!

2./ Nem bosszúhadjáratról, nevesített ellenségnek adminisztratív úton lehetetlenné tételéről van szó, hanem egy érthetetlen, értelmetlen, legalábbis meg nem indokolt joghézag kiküszöböléséről, mely minden jogalkotó célja!

3./ Abban reménykedni, hogy Bibi nem fogja kihasználni a kínálkozó alkalmat, hogy mentse a bőrét és biztosítsa a politikai túlélését, vagy, hogy a pártja ehhez nem fog hozzájárulni, ennek az embernek, egyben pártjának, a Likudnak a tökéletes félreismerését jelenti.

Netanjáhú a politikai inkorrektség zászlóvivője, akár Trump, Orbán, Kaczyński, Le Pen, Salvini, Meloni, hogy csak az ismertebbeket említsem a brancsból.

A Likud pedig ugyanúgy, sőt még jobban a befolyása alatt áll, és a hatalmi pozíciók igézetében él, mint ahogy a republikánusok Trump mögött, azzal a különbséggel, hogy a republikánusok vele, vagy nélküle is.

A demokratikus játékszabályok betartása, a politikai szokásrend és illem deklaráltan nem tartoznak a fegyvertárukba: minden eszköz megengedett a hatalom megszerzése, megtartása érdekében!

Fölösleges itt most Netanjáhú összes disznóságát elősorolni a tárgyban, a média bezabálását, a szüntelen hazudozást és rágalmazást, zavargások keltését, hogy folyamatosan nyomást gyakorol az ügyeiben nyomozó rendőrökre, az államügyészre, sőt a bíróságokra, vagy, hogy minden módon szabotálta egy nélküle létrejövő kormány megalakulását két éven át, parlamenti többség nélkül is.

Elég Silman átcsábítására hivatkozni! Mely eszközzel folyamatosan élt, ha összejönni látta a kormányzóképes ellenzéki többséget.

Ez önmagában is jelzi, hogy semmiféle skrupulusai nincsenek!

Az a gyanúm erősödött meg most újra, hogy (csaknem) folyamatos diktatúrában létem remek érzékenyítési iskola volt, mely okításban a demokráciában élők nem részesülnek.

Ezért is a sok pofára esés. De, aki innen ment ki, felnőtt fejjel?