Eszerint az oroszok megszállják Kelet-Ukrajnát, a lengyelek Lvív (Lvov, Lemberg) környékét, a magyarok a Kárpátalját, utóbbi kettő, mint "békefenntartó"!

Első reakcióként a gyomrok görcsbe rándulnak!
Csehszlovákia, 1938, Lengyelország (sokadszor az elmúlt négyszáz évben, legutoljára) 1939, végül a legfrissebb és leginkább hasonlatos: Csehszlovákia 1968.

Aztán jön a lehiggadás! A terv/megállapodás teljesen légből kapott lehet!

A lengyelek? Kizárt! Igaz, hogy hatszáz éve marakodnak a baltiakkal, az oroszokkal, az ukránokkal, kelet felé terjeszkedni kívánván – rendszerint a rövidebbet húzták, ettől még a kölcsönösség tény! –, de annyira gyűlölik az oroszokat és annyira rettegnek tőlük, hogy nem kockáztatnák meg az Unióból, a NATO-ból kizárásukat, a gazdasági szankciókat, nemzetközileg kitaszított páriává válásukat, melyet egy ilyen hadba
lépés azonnal követne.

Mert akkor ki védené meg őket az oroszoktól?

(Nyílt hadba lépésre még Lukasenko se volt hajlandó, aki pedig egyértelműen Putyin engedelmes helytartója, és már amúgy is kiközösített.
Pedig, ha egyáltalán, ez a komplott a lengyelek helyén a beloruszokkal lenne elképzelhető!)

És Magyarország?

Igaz ugyan, hogy Orbán alig leplezetten az oroszok pártján áll, és ha hívő lenne, buzgón imádkozna az orosz fegyverek győzelméért.

(Valamiféle titkos egyeztetésekre nyilván sor is került Szijjártó és Orbán varsói és moszkvai tárgyalásain.
Elképzelhető, hogy Putyin megszondázta, meddig hajlandóak elmenni. Az is lehet, hogy üzeneteket hoztak-vittek. Talán lengyeleknek adandó garanciákról.)

Novák Katalin (orosz oligarchák barátja) és Németh Zsolt nyilvánvalóan ellensúlynak szánt, jól egyeztetett oroszellenes kirohanása, mely a mérsékeltebb Fidesz-szavazóknak és a billegőknek szólt, miután felmérték, hogy a magyar lakosság túlnyomó többsége, köztük a Fidesz-szavazók negyvennégy százaléka – helyesen – az ukránok pártján áll, tehát e két disszonáns hang sem képes ellensúlyozni az Orbán-adminisztráció valódi érzéseit és céljait.

Orbán úgy szavazta meg a szankciókat és az Oroszországot elítélő határozatot, mint akinek a fogát húzzák! Deutsch rögtön le is tagadta a hazai fogyasztók számára.

Csak a legnagyobb titokban járult hozzá fegyverszállításokhoz Magyarország légterén keresztül, amit Szijjártó folyamatosan tagad.

Állandóan azt fújják, hogy nincsenek NATO-alakulatok hazánkban, holott, ha nem is nagy számban, vannak.

Orbán média-csatlósai megállás nélkül és a legalpáribb, legundorítóbb stílusban nyomatják a csak két hét után háborúnak nevezett háború orosz verzióját, a Kossuthtól a köztévén, a Hír-tévén át az összes fideszes zuglapig (inkluzíve Magyar Nemzet).

A Fidesz nem hajlandó megjelenni a Parlamentnek a háború miatt összehívott rendkívüli ülésén. Nem fontos!

A menekültek befogadásáról, elhelyezésükről, ellátásukról a civilek és a karitatív szervezetek gondoskodnak (vajon hová tűnt – szokás szerint – a katolikus egyház?), az állam minimális erőfeszítéseket is csak két hét után tett – szintén, mintha a fogát húznák.

Igaz, hogy Orbán Kijev helyett (politikum + gyávaság felső fokon) Belgrádba utazott, az oroszoknak Belorusszia mellett egyetlen szövetségeséhez, mely a maga hasonló, ocsmány játszmáit űzi a Balkánon – Orbán hathatós közreműködésével.

Igaz, hogy e kétkulacsos játéka miatt Áder vált persona non gratává, nem fogadták Varsóban. Ott, ahol Orbán leghűbb barátja, Kaczyński is az oroszok ellen fordult, méghozzá teljes mellszélességgel.
(Ezek akartak bevonulni Lembergbe?)

Ez mind igaz! Amint az is, hogy kampánytémává silányította a szörnyűséges háborút (is, csakúgy, mint a járványt), állandóan lebegtetve, érzékeltetve, hogy Kárpátalja (is) a tét.

Mint ahogy azt is tudjuk, hogy a dicsvágytól eltelt személyiségét a mennybe emelné, ha Horthy mintájára a Nagy Visszacsatolóként szerepelhetne.

Mégis! Kizárt, hogy Orbán a kockázatokat, a várható nemzetközi reakciókat mérlegelve belement volna egy ilyen paktumba. Ő különben is a sötétben játszik, a háttérbe húzódva szervezkedik és konspirál, nyílt erőpróbáktól menekül, mint kutya a tűztől. Egyértelműen, letagadhatatlanul állást foglalni? Nem létezik!

Meg aztán, kétségtelenül őt is – mint az egész világot – meglepte az ukrán ellenállás ereje, de azért fegyveres konfliktusok egy "békés" megszállással is együtt járnak. (A Szlovákiába 68-ban bevonuló magyar alakulatoknak is voltak veszteségei.)
Ilyen veszteségek kockázatát talán nem vállalta volna. Talán!

Így aztán lemegy a határra és nézelődik, mint a paterfamilias, mint az ország védelmezője. Holott csak azt lesi, jönnek-e már végre az oroszok! De, tenni nem fog érte!

Még így is reméli, hogy hátha leesik neki valami.