h i r d e t é s

Váncsa István: Áttűnés

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Váncsa István: Áttűnés

2020. január 18. - 12:21

 

Pár éve hallottam egy volt iskolatársamtól, hogy szülőfalumban tíz megszülető gyerek közül kilenc cigány. Jómagam évtizedek óta nem jártam arrafelé, így a közlés kissé meglepett, noha egyébként nincs benne semmi furcsa. A többségi populáció születésszáma folyamatosan csökken, a cigányságé gyorsuló ütemben növekszik, a következmény nyilvánvaló. Kivált az áldott magyar vidék falvaiban, ahonnan a cigányokon kívül minden mozogni tudó ember elmenekült, csak a legidősebbek maradtak, tőlük azonban a magyar családpolitika fennkölt céljait illetően a haza már nem sokat követelhet. Hitelesnek tűnő számítások szerint tizennégy év múlva országos szinten is több cigány csecsemő fog gőgicsélni, mint nem cigány, szüleik pedig azok a mostani gyerekek lesznek, akik jelenleg épp a szegregált oktatás előnyeit élvezhetik, például a hírekben megint gyakran szereplő Gyöngyöspatán.

A kép illusztráció! - Forrás: pixabay.com

Kormányzó urunk természetesen nem emiatt tűzte most napirendre a gyöngyöspatai ügyet, neki erre jóval fontosabb, alapvetőbb, sőt, ha lehet így mondani, nemzetstratégiaibb oka van. Jelesül az, hogy a Soros-narratíva kezd kifulladni, az effajta szövegekre a célközönség immunissá vált, a neki szánt üzeneteket meg se hallja, ergo ez az egész dolog ma már kontraproduktív. Ha viszont a népesség leválik a fideszpropaganda emlőjéről, akkor szellemileg megroggyan, összezavarodik, és az ellenséges agitátorok szabad prédája lesz.

Mondhatnám úgy is, hogy kormányzó urunk most a cigányok hátán evickélne ki a katyvaszból, amibe belemászott, ám evvel a problémát túlzottan leegyszerűsíteném. Valójában nemzeti sorskérdésről van szól, melynek a lényege abban áll, hogy a hazugság csak akkor működik, ha mindig konzekvensen ugyanazt mondjuk. Így a nép elhiszi, ámde idővel meg is unja, akkor pedig újabb hülyeséggel kell előhozakodnunk. A váltás egyfelől kockázatos, másfelől viszont elengedhetetlen, ergo mindenképp végrehajtandó. A lényeg az, hogy semmiképp se sokkoljuk a publikumot, mert akkor az ellenség propagandistáinak az uszályába kerül. Ezt kellő precizitással levezényelni csakis a politikai kommunikáció született művésze képes, a zseni, aki nemcsak az eszével, hanem szívével-lelkével, sőt körmeivel, hajszálaival, vakbelével is hazudik.

A sokk kikerülésének technológiája a filmekből ismert áttűnés. Az egyik kép halványul, a másik erősödik és a végén felváltja az egyiket. „Gyöngyöspata nem kér a Soros-hálózat pénzszerző akcióiból”, írja a térség országgyűlési képviselője ugyanabban a tárgyban, amelyben kormányzó urunk öt nappal később már teli szájjal cigányozik. Bírósági ítéletről van szó, amely szerint a szegregáltan és így a jelenlegi iskolarendszertől megszokottnál is jóval silányabbul oktatott cigány gyerekek kártérítésre tarthatnak számot. Ez a képviselő szerint „lehet, hogy jogszerű, de igazságtalan, egyoldalú, túlzó és romboló. Igazságtalan, mert az egész települést bünteti. Romboló, mert a kártérítés kifizetése rövid időn belül Gyöngyöspata önkormányzatát – melynek éves bevétele mintegy 40 millió forint – a csőd szélére sodorja.”

Hunyjunk most szemet amaz említésre se méltó pontatlanság fölött, hogy az úgynevezett Soros-hálózat nem fosztogatni, hanem osztogatni szokott, adózzunk viszont csodálattal annak a mennyei harmóniának, amely a vidéki képviselő és a mindenható pártelnök észjárása között fennáll. „Én még nem tudom, pontosan mit kell tenni, hogy ez nem maradhat így, az bizonyos. A gyöngyöspataiaknak igazságot kell szolgáltatnunk” – folytatta kormányzó urunk a képviselő gondolatmenetét, pontosan azt a hatást generálva, amit generálni akart.

Ő a bölcs kádi, aki meghallja a nép szavát és rendet csinál, sőt igazságot szolgáltat.

Persze ha kukacoskodni akarunk, előkotorhatunk némi alapszintű jogi tudnivalót. „A jogállamiság alkotmányos elvének elengedhetetlen tartalmi követelménye, hogy az igazságszolgáltatási tevékenységet kizárólag állami bíróságok gyakorolják. Ez implicit módon azt a tilalmat tartalmazza, hogy az igazságszolgáltatást nem gyakorolhatják bíróságon kívüli egyéb állami szervek, társadalmi szervezetek e célra létesített szervei […] vagy magánszemélyek. Az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elvét az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése alkotmányi szabályként rögzíti.” Ez a szöveg a Bevezetés az alkotmányjogba. Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei című munkából származik, szerzői Trócsányi László, kormányzó urunk volt igazságügy-minisztere és Schanda Balázs alkotmánybíró. Egyébiránt a mű elérhető a neten, kormányzó urunk is olvasgathatná, és ily módon jogi ismeretekkel gazdagodhatna, de ha nem, hát nem.

Tévedés viszont, amit Schiffer András állít, hogy tudniillik a miniszterelnöknek alapvető problémái vannak a jogállamisággal, szó nincs ilyesmiről. A joguralom felszámolását kormányzó urunk a második ciklusának első munkanapján megkezdte, mostanra gyakorlatilag a végére is jutott, lásd evvel kapcsolatban a A magyar jogrendszer állapota című tanulmánykötetet (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2016). Alapos munkát végzett, persze a romok jó része még megvan, ma is látható, de problémát nem jelent. Hacsak nem akarjuk, hogy jelentsen; lásd még Sztálin és Rákosi hősies küzdelmét az emilyen-amolyan reakcióval, amit naponta zúztak porrá, de másnap hajnalra mindig újraéledt, és a proletárdiktatúra létét fenyegette.

Mindenesetre kormányzó urunknak a „jogállamiság” mint olyan, álmatlan éjszakákat ma már garantáltan nem okoz.

A cigánymotívumnak a pártpropagandába való beemelése éppenséggel okozhatna, már csak azért is, mert Mária országa belátható időn belül cigány többségűvé válik, Árpád hős vére pedig kisebbséggé fajul ugyanott. Aki ilyen kilátások mellett az amúgy is meglevő feszültségeket tovább szítani iparkodik, az nagyjából a kútmérgezéssel azonos minősítésű gazságot művel, de hát, mint tudjuk, megteheti. Evvel nem azt állítom, hogy a cigányság integrációját kormányzó urunk aknamunkája akasztja meg, az ugyanis már a XIX. század elején megakadt. Pedig nem kezdődött rosszul, Mária Terézia és II. József reformjai több jó szándékot és kevesebb hülyeséget tartalmaztak, mint bármi, amit apostoli kormányzatunk manapság produkál, mégis az lett belőlük, ami lett. Ha pedig szétnézünk a környező országokban, Bulgária, Csehország, Románia, Szerbia, Szlovákia, mindenütt a magyarországihoz hasonló helyzetet látunk, sőt időnként még rosszabbat. Javulásnak híre-hamva sincs.

Gyöngyöspata ügyében a kormánypárt kommunikációs igazgatója hétfőn még sorosozott egy jóízűt, de valószínű, hogy ez ritkulni fog, majd végleg lecseng. Nekünk nincs Soros-fóbiánk, mondta kormányzó urunk a kormányinfón, vagyis ez sorozat most lekerül a műsorról, de lesz helyette másik, még szórakoztatóbb, még izgalmasabb. Az érző szívű hívek fellélegezhetnek, gazdánk eszerint csakugyan jó keresztény. Idővel megbocsát annak, aki ellen vétkezett.

Váncsa István / es.hu


 

h i r d e t é s