h i r d e t é s

Vigyázat! Fogy az idő!

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Vigyázat! Fogy az idő!

2019. szeptember 22. - 09:50

 

Még három hét a választásig. Nem sok, de talán még elég. Feltéve, ha itt, az ellenzéki oldalon észrevesszük: a kampánynak új lendületre, új minőségre van szüksége. Új szakasznak kell következnie. Ebben csak mi vagyunk érdekeltek. A kormányoldal ugyanúgy akarja folytatni, mint eddig. Maradnak a beváltnál – személyi lejáratás, rágalmak, riogatás, kisebb ajándékok a megnyerendőknek, és hogy mégis legyen új elem, eddig példátlan rendőri akció. De a taszító felszín, a napi botrányok mögött mélyebb megfontolás van: a Fidesz éppen a politika depolitizálásának manőverét hajtja végre. 

Nem akármilyen ötlet épp a politika legintenzívebb időszakát: a kampányt megfosztani a valódi politikai tartalomtól, a különböző cselekvési alternatívák, programok, értékek ütköztetésétől. De az az érdekük, hogy stabilizálják a mostani hatalmi viszonyokat, minden maradjon mozdulatlan. Csak semmi vita, semmi érdekes gondolat, legfeljebb egy-egy odaordított mondat, becsmérlő jelző. Inkább az ellenfél személyéről, mint politikai nézeteiről: azokról szó se essék. 

Sőt: mivel a pártok mégiscsak politikai képződmények, néhol a saját pártjukat is eldugják. Orbán – aki más kampányokban a Fidesz élő pártlogójaként minél több helyen mutatja magát – egyelőre nem járja az országot. Az egyik kerületben bepanaszolják az ellenzéket, mert az szerintük képes volt Fidesz-matrica felragasztásával azonosíthatóvá tenni a párt plakátjait. Azt kifogásolják, hogy valaki elmondta a Fideszről: ő a Fidesz. Először fordul elő, hogy nagyvárosokban nem a párt jelöltjeként indítják az emberüket, sőt van, ahol ellenzéki játékost igazolnak át. Nem akarnak versengő pártnak látszani: nincs is verseny, a másik oldal csak bohócokból áll. Ezért tilos Tarlósnak vitatkoznia, még ha maga hajlana is rá: a vita politikai műfaj, az igazi politizálástól pedig isten mentsen. Még a végén itt-ott megolvasztaná a befagyott hatalmi struktúrákat. 

A depolitizált, kiüresített, ám annál gusztustalanabb kampány arra is jó, hogy a Fidesz gyenge pontjait jelentő városokban ne legyen túl magas a részvétel, akik nem feltétel nélküli rajongók, azoknak elmenjen a kedve az egésztől. A biztos bázison, a falvakban úgyis elhajtja a szavazókat a polgármester. A legszegényebb községekben amúgy is szinte csak nyugdíjasok és közmunkások élnek – őket megvásárolni vélik a rezsiutalvánnyal és az egyszeri készpénzzel. A megyei listákon – amelyekre a megyei jogú városok nem szavazhatnak – így garantált a dominancia: a tévében, sajtóban jöhet a győzelmi propaganda a narancsba borult ország ábrájával, még ha a valódi kép jóval tarkább lesz is.

Hiába kritizálták a fővezérek Fukuyama tanítását a történelem végéről: valójában csak az nem tetszett, hogy nála ez a liberális demokrácia beteljesedését jelenti. Ők is a történelem végét szeretnék, csak épp saját hatalmi berendezkedésük örökkévalóságának értelmében. A történelemnek pedig nem lehet vége a politika vége nélkül. Gulyás Gergely Keszthelyen ki is mondta: remélhetőleg a következő választáson már kihívója sem lesz a polgármestereiknek.

A Fidesznek mázlija van: a kampány depolitizálásához paradox módon jó feltételeket teremtettek az ellenzék pozitív lépései is. Az életbe vágóan fontos ellenzéki együttműködés, ha nem vigyázunk, elhalványítja a pártok identitását, egyáltalán a politikai-világnézeti identitások létezését. A civilek bekapcsolódása, közösségeik aktivitása rég várt fejlemény, de az már hiba, ha ez a politikamentesség jelszavával folyik. Az önkormányzati kampány érthetően helyi problémák körül forog: azokat nehéz egyetlen nagy politikai ívbe kapcsolni, alternatív jövőképpé formálni.

Pedig nincs más út. Az új lendületet éppen az adhatja meg, ha az ellenzék „visszapolitizálja” a kampányt. Az első szakaszban még önmagában az mozgósított, hogy a különböző szervezetek végre-valahára képesek voltak közös jelölteket állítani. Budapestet az előválasztás új módszere is felpezsdítette. De ez a lendület nem tart örökké – hány lelkes mozdulást követett már apály... Az együttműködés csak a sikerhez szükséges szavazatmennyiség lehetőségét adta meg, ez csak a keret. Most kell tartalommal, új minőséggel megtölteni. Most vagy soha, mert már nincs sok idő. 

Az együttes fellépés még nem maga a politikai alternatíva, csak nélkülözhetetlen technika, ahogy egyébként a vita és annak jogos követelése is az. A helyi programok általában okosak és hasznosak. De ahhoz, hogy váltóhangulat legyen, össze kell állniuk a településeken túlmutató politikai ajánlattá, egy másik rendszer képévé. Ha az egyes pártok külön karakterjegyei most elhalványulnak is, annál nagyobb szükség van a közös rendszerváltó karakter felmutatására. 

Annak országos és közös kimondására, mit gondol az ellenzék az önkormányzatokról, mit vállal átláthatóságban, nyilvánosságban, szociális magatartásban, az ott élők döntési jogainak radikális szélesítésében. Ez több, mint a mégoly fontos helyi útjavítások, fejlesztések, fásítások külön-külön programja. Ez a közös jövőnk. Amelyben más ellopott közjavakkal együtt visszaszerezzük az elsinkófált politikát is.

Szerző: Lendvai Ildikó / nepszava.hu


 

h i r d e t é s