Hogy L. Ritók Nóra közel négy éve megjelent Láthatatlan Magyarország című, 2009 és 2017 közötti írásaiból összeállított kötete semmit sem veszített aktualitásából, egyrészt rendkívül szomorú, mert azt jelenti, hogy a gyermekszegénységre, a gyermekprostitúcióra, a munka nélkül és alkalmi közmunkából tengődő, gyakran krízishelyzetben lévő emberek élethelyzetére, a szegénység felszámolására, a cigányok esélyegyenlőségének valódi megteremtésére még mindig nem szántunk elegendő érdemi figyelmet.
Vecsei Miklós társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke június 18-án háttérbeszélgetésen osztotta meg a háromszáz legszegényebb települést érintő – jelenleg 67 faluban működő – felzárkóztatási kormányprogram céljait, terveit, dilemmáit.
A t*köm tele van Rétvári Bencével, de nem tehetek róla: a magyar kormány legvállalhatatlanabb és legdühítőbb intézkedései mind az ő hatáskörébe tartoznak, így kénytelen vagyok őt hallgatni minden alkalommal, amikor megmagyarázza a megmagyarázhatatlant.