Nemcsak a Fidesz és az Országgyűlés alelnöke von ilyen párhuzamot Hóman és neves baloldali személyiségek között, hanem a Klubrádió és az ATV vitatkozói is. Az ATV Csatt című műsorában Lukács Györgyöt és szintén Horn Gyulát állították párhuzamba Hómannal, és a „balliberális” vitatkozók nem voltak képesek elutasítani ezeket a párhuzamokat, mint ahogy a Klubrádió Hetes stúdiójában sem sikerült ez. Szerintem ez a párhuzam nem elfogadható.

Igaz, Lukács György 1919-ben a Vörös Hadsereg politikai komisszárja volt, Horn Gyula pedig 1957-ben pufajkás. Kiindulásként le kell szögezni, hogy noha mind a Tanácsköztársaság, mind a forradalmat leverő Kádár-rendszer proletárdiktatúrának mondta magát, és terrort alkalmazott politikai ellenfeleivel szemben, a Hóman által előkészített és megszavazott zsidótörvények, illetve az általa elfogadott és támogatott nyilasterror népirtást eredményeztek illetve jelentettek, és a népirtás a modern büntetőjog és történelemfelfogás szerint a terror különleges, semmi mással nem egybevethető változata. A párhuzam már csak ezért sem jogos. Közismert, hogy a Fidesz és néhány kelet-európai szövetségese nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a kommunizmus–fasizmus párhuzamot európai dokumentumokba iktassa, és néha ez sikerül neki, de a nyugat-európai demokráciák gyakorlata ezt nem fogadja el, a náci rendszer bűneit (valamint a boszniai és ruandai népirtást) másképpen kezelik, mint más diktatúrák működtetését. Horn Gyula és Lukács György, vagy a Fidesz által hasonlóképpen kezelt Nyers Rezső annak a kommunista rendszernek voltak létrehozói illetve tisztségviselői, amelynek vezetőjével, Kádárral a Nyugat vezetői nemcsak szóba álltak, de a hatvanas évektől már bizonyos tekintetben becsülték is.

Az igazi különbség azonban nem itt van. Fontos főútvonal viseli Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét, aki fajüldözőből, egy politikai gyilkosság elkövetőjéből az antifasiszta ellenállás vezéralakjává és vértanújává vált. Központi helyen van szobra Nagy Imrének, aki a GPU emberéből, a Rákosi-rendszer miniszteréből lett a forradalom vezéralakjává majd vértanújává. Életpályák tesznek valakit a történelmi múlt megbecsült alakjává, ha máshonnan indulva eljutnak a tiszteletünket kiváltó szerepvállalásig. Lukács György a Tanácsköztársaság politikai komisszárjából, a kommunista mozgalom meggyőződéses hívéből reformkommunistává, Nagy Imre snagovi fogolytársává vált. Horn Gyula, az egykori pufajkás majd pártmunkás és nagykövet külügyminisztereként szerepet vállalt a vasfüggöny lebontásában, majd miniszterelnökként a demokratikus Magyar Köztársaság egyik vezetője lett, akinek nevéhez az 1989-90 utáni időszakösszességében legtisztességesebb, legsikeresebb kormányzása fűződik. Hóman ezzel szemben Horthy minisztereként és Szálasi parlamenti képviselőjeként volt részese a náci Németország melletti szövetségesi szerepnek és a népirtásnak, és ezzel fejezte be közéleti pályáját. Ezért azután közterületi szobrot nem helyes neki állítani, akadémiai rehabilitációja sem fogadható el. Lukács Györgynek, a világhírű marxista filozófusnak, és Horn Gyulának, a demokratikus Magyarország miniszterelnökének helyes Magyarországon szobrot állítani, indokolt róluk fontos közterületet elnevezni. Sólyom László súlyos tévedése volt, amikor megakadályozta Horn Gyula kitüntetését.

Bauer Tamás