Nem is lenne ezzel gond, hiszen saját akaratukból választották a Sinopharm-vakcinát, de az oltóanyag körüli vitáknak olyan politikai töltete van, ami messze túlmutat a közegészségügyi kérdéseken. Ezen túl a kormányzati járványkommunikáció belevisz egy kis migránsozást és nyugatellenességet a saját kampányába.

Olyan kormányzati sikerként könyvelik el a Fidesz kommunikációjában az orosz és a kínai vakcinamegállapodásokat, mintha ezáltal Magyarország minden járvánnyal kapcsolatos problémáját megoldotta volna ez a két szerződés. Közben persze azt harsogja a kormányhoz közeli médiabirodalom, hogy az Európai Unió járványkezelési stratégiája lassú és körülményes, bezzeg a mi ügyes kormányunk lecsapott az abszolút megbízható keleti gyártmányokra.

Úgy tűnik, a vakcinakommunikáció már nyomokban sem tartalmaz szakmaiságot, sokkal inkább tükrözi a kormány ideológiai irányultságát. Ennek lényege az, hogy a jobboldali sajtó az egekig magasztalja az orosz Szputnyikot és a kínai Sinopharmot, a nyugati gyártmányú vakcinákról pedig többnyire annyi mondanivalója van, hogy késik a szállításuk. Emellett a baloldali és liberális sajtó kérdőjeleket fogalmaz meg a két keleti gyártmányú oltóanyaggal kapcsolatban, a többi vakcina kapcsán pedig inkább pozitívan nyilatkozik, mint kritikusan.

Orbán Viktor személyes példájával igyekszik meggyőzni a magyarokat arról, hogy nincs mitől tartaniuk, ha a kínai vakcinát választják, ugyanakkor azt éri el, hogy a vele nem szimpatizálók véletlenül sem kérik majd a Sinopharmot.

Tényleg az az ember érzése, hogy közvélemény-kutatás helyett elég annyit megvizsgálni, hányan hajlandók kínai vagy orosz anyaggal oltakozni, mert akkor meg is tudjuk, hogy mekkora a Fidesz jelenlegi támogatottsága. Egyre nyilvánvalóbb ugyanakkor, hogy az ellenzéki érzelmű választópolgárok éppen a nyílt és sokszor erőltetett kormányzati propaganda hatására lesznek óvatosak, és ragaszkodnak ahhoz, hogy nyugati országokban gyártott oltóanyaggal kezeljék őket.

Igen, a 10 éve fennálló kelet-nyugat szembenállás csapódik le a magyar társadalmon a koronavírus-járvány elleni védekezés kommunikációjában is. A magyar kormány egyszerűen nem állja meg, hogy a sok tekintetben szövetségesnek, sőt mintának tartott keleti rezsimeket propagálja még egy ilyen helyzetben is, ugyanakkor a lehető legtöbbször csapjon oda az Európai Uniónak. Orbán Viktor személyes példájával igyekszik meggyőzni a magyarokat arról, hogy nincs mitől tartaniuk, ha a kínai vakcinát választják, ugyanakkor azt éri el, hogy a vele nem szimpatizálók véletlenül sem kérik majd a Sinopharmot.

Pedig a baj közös, és csak akkor szűnik meg, ha elérjük a nyájimmunitást. Ehhez még nagyon sok embert kell beoltani, így az oltóanyagok körüli ideológiai vita finoman szólva sem segíti a közös ügyet. Közben persze a kormány egy kis migránsozással is megspékelte a saját kommunikációját. Miután látványosan romlani kezdtek a járványügyi adatok, a kormányfőnek valamit reagálnia kellett a folyamatokra, és nem állta meg, hogy oda ne szúrjon a fekete kontinensnek, ahonnan a legtöbb menekült érkezik Európa déli határaihoz.

Orbán ugyanis új korlátozó intézkedéseket nem lebegtetett be, de a határokon való szigorítást elképzelhetőnek tart. Azt mondta, hogy találkozott olyanokkal, akik egzotikus utazásokhoz szükséges vakcinára jelentkeztek, de most, hogy megjelentek az afrikai mutánsok, nem lehet kiengedni az embereket ezekbe az országokba, hogy ránk hozzák az afrikai mutációkat. Ismét az a fajta kommunikáció ez, mely szerint nálunk minden rendben lenne, ha mások be nem hurcolnák a bajokat az országba. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy négert látsz futni a prérin, nem azt jelenti, hogy Afrikában vagy, hanem, hogy megszökött a gazdájától.”

Szegedi Kattintós