A társadalmi mobilitás azt jelenti, milyen eséllyel változhat az egyének társadalmi pozíciója egy adott országban. Minél nagyobb a mobilitás, annál jobb esélyekkel indulnak az életben az alsóbb társadalmi rétegek, egy jó irányba tartó társadalomban a felfelé történő mobilitás általános jelenség, a lefelé mobilitás és az adott rétegbe beragadás viszont csökkenő tendenciát mutat.

Mobilitást lehet mérni végzettséggel, vagyonnal, foglalkozással, az Eurofund a válaszadók foglalkozását hasonlította össze a szüleikével.

A mobilitás mérése hosszadalmas folyamat, a most megjelent tanulmány több évtizedes trendet vizsgál. A felhasznált legújabb adatfelvételek 2002 és 2010 között történtek, vagyis a legfrissebb, amire következtetni lehet belőlük, az X-generációra jellemző mozgás.

A mobilitás lassan alakítható (többnyire hosszabb távú befektetések befolyásolják, például az iskolarendszer fejlesztése), így nem valószínű, hogy az Y-generációra vonatkozóan számottevően változott volna a helyzet.

A Z-generáció munkába állásáig még várni kell, de Magyarországon az oktatásból kivont összegek és az ország felének leszakadása esélyesen nem javít a helyzetükön.
Megtorpant a fejlődés.

A mobilitási (és a szegregációs) vizsgálatok egyik kifejező mérőszáma az úgynevezett disszimilaritási index, ami jelen esetben azt jelzi, mennyiben tér el egy országban a mobilitás egy képzeletbeli viszonyítási állapottól, amelyben egyáltalán nincs mozgás a társadalmi státuszok közt (mindenki ott marad, ahova született). Minél magasabb értéket vesz fel ez a mutató, annál több volt a státuszváltás az adott országban.

Az indexet a kutatásban az abszolút mobilitás megmutatására használták, ami a gazdaság szerkezetének átalakulásából következő mozgást jelenti. A modernizálódó társadalmakban egyre kevesebb ember dolgozik az iparban és a mezőgazdaságban, míg egyre több a szolgáltatószektorban, így a generációk közti mobilitás nem annyira a társadalmi igazságosságot mutatja, inkább egyfajta gazdasági szükségszerűség.

A magyar társadalom a férfiak és a nők tekintetében is a legkisebb értéket szolgáltatta, vagyis az EU-n belül a magyar társadalomban a legkevésbé gyakori a helyzet változása a háztartásban található legmagasabb foglalkozási státuszú emberhez képest.

A modernizációs folyamatot mutató abszolút mobilitás az Európai Unió országaiban. Forrás: Eurofund/index.hu

A tanulmány szerint a lista végén található országok egy része azért került oda, mert már a végéhez ért a modernizációs átrendeződés (ilyen például Anglia, Franciaország), más része viszont azért, mert a folyamat leragadt egy szinten (ide tartozik Bulgária és Magyarország).

Ez önmagában nem sokat mond el az egyéni lehetőségekről, az össztársadalmi megrekedés viszont kiolvasható belőle, amin valószínűleg nem segít az Orbán-kormány "újraiparosító" politikája sem. A szerzők azt is kimutatták statisztikai módszerekkel, hogy minél kisebb mértékű strukturális változás volt egy országban, annál jellemzőbb volt a lefelé tartó mobilitás, Magyarország és Bulgária e tekintetben nagyon rosszul teljesít. 

Érdekes, hogy a nők abszolút mobilitása (az ábrán kék pötty) mindenhol jóval magasabb a férfiakénál (az ábrán piros háromszög). Ez azzal magyarázható, hogy a nők nagyobb eséllyel mennek az újonnan létrejövő szolgáltatószakmákba dolgozni, mint a férfiak, akiknél gyakoribb, hogy folytatják az apai hagyományokat és kétkezi munkát választanak. 

Nagyobb eséllyel ragadunk meg egy szinten, mint a nagyszüleink

A másik fontos mobilitási mutató a relatív mobilitás, amiből jobban kirajzolódnak az egyéni lehetőségek. A relatív mobilitás arról szól, a társadalom alapvető folyamatatól függetlenül mennyire befolyásolja az ember családjának státusza azt, ő maga gazdag vagy szegény, alacsony vagy magas képzettségű lesz felnőtt korára.

A kutatásban az úgynevezett "csendes generációtól" (II. világháború előtt születettek) a baby boomereken át az X-generációig követik a mobilitást az EU-tagállamokban, amiből trendszerűen kirajzolódik, melyik korosztály milyen eséllyel jutott feljebb a társadalmi ranglétrán.

Az alábbi ábra csalóka, mivel pont a lefelé irányuló trend jelöl nagyobb mobilitást.  Az értékek erősen eltérnek országonként, Magyarországról azt mutatták ki, minimális változás történt csak a mobilitási lehetőségekben az elmúlt több mint fél évszázadban, az viszont negatív irányú, de még így is az európai középmezőnyben helyezkedik el, vagy legalábbis ott volt egy évtizeddel ezelőtt. 

A relatív mobilitás alakulása az Európai Unió országaiban. Forrás: Eurofund/ index.hu

Érdekes módon a trend tekintetben nem a többi poszt-szocialista országra hasonlítunk, hanem az Egyesült Királyságra és Írországra. Nőkre és férfiakra bontva ezt az értéket kijön, hogy a rendszerváltás nagy vesztesei a férfiak voltak, ami logikus is: sokkal több olyan szakma szűnt meg akkortájt az ipar leépülésével, amelyben elsősorban férfiak dolgoztak. Az már elgondolkodtatóbb, hogy
a férfiak hátránya tartós Magyarországon, az X-generációban is kitartott. 

Országcsoportok trendek szerint bontva. (Portugália és Szlovénia nem szerepel, mert nem illeszthetők egyik trendbe sem) Forrás: Eurofund/ index.hu

A vizsgált posztszocialista blokkból egyébként egyedül Szlovákia mutatott növekvő relatív mobilitást, illetve Csehországban stabilizálódott az érték. A legjobban növekvő mutatóval az északi országok, a Benelux államok és Görögország rendelkeznek.

Az adatokból az is kiolvasható, hogy van egy jól azonosítható töréspont a baby boomer generáció és az X-generáció között, ahol elváltak egymástól az egyes országok útjai: néhány helyen folytatódott a mobilitás növekedése, de több országban esni vagy stagnálni kezdett az index, különösen a férfiaké. 

A tanulmány végén azt is országonként azonosítják a szerzők, mely tényezők gátolják a leginkább a felfelé irányuló mobilitást, vagyis min kellene leginkább változtatni. Magyarország és a többi visegrádi ország esetében a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben mutatkozó régiók közi különbséget találták a legsúlyosabbnak, de megemlítik a lecsúszó középosztály problémáját is.

Szolgáltatások alatt itt természetesen nem a mozit és az éttermeket kell érteni, hanem például a színvonalas oktatást, illetve azokat a szociális mankókat, amelyek a rosszabb helyzetbe született gyerekek feljebb jutását segítik. 

index.hu