h i r d e t é s

"...a PCR-tesztek ára nem lehet több mint 19 500 forint."

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

"...a PCR-tesztek ára nem lehet több mint 19 500 forint."

2020. szeptember 17. - 08:40

Volt egyszer egy gazdag ember, úgy hívták, Döbrögi Viktor. 

Az olyan gazdag volt, hogy már maga is röhögött rajta.
Hogy mitől volt gazdag?
Na, nem magától. Nem tudott szépen énekelni, táncolni sem tudott. Nem varrt ügyesen szattyánbőrből csizmát, a tudományokhoz sem konyított, nem tudott falat rakni, mással szereltette össze az IKEA bútort is, de még focizni is szarul focizott.
Okos sem volt nagyon, csak amolyan sumák, szerző-mozgó ember. Viszont lopni, azt nagyon tudott. Úgy lopott, mint a vízfolyás, mint a zsírozott istennyila, mint a delejezett műanyagvonalzó. Fájintosan.
Ellopott az mindent, ételt-italt, vadat s halat, földet-folyót, az istenadta népnek meg lyukat beszélt a hasába, aztán még oda is a szajrét dugta. Mert okos nem volt ugyan, de sokan még nála is butábbak voltak.
Történt, hogy térültében-fordultában embereket látott, akik dolgoztak. S ha már dolgoztak, lihegtek. Úgy kapkodták a levegőt, mint Mészáros koma a tendereket.
- Na, ti népek! - veselkedett neki a Döbrögi Viktor. - Hát mit habzsoljátok az én levegőmet? Fizessetek érte ezer aranyat, de ízibe!
- Jaj, nagyságos úr, hát nem láttunk mi még soha ezer aranyat egyben! Még százat sem láttunk!
- No... hát mennyit láttatok? - hökkent meg a Döbrögi Viktor, akinek otthon százcsilliárd-millió aranya volt, meg kettő.
- Talán ha kettőt - mondták a népek.
- Akkor fizessetek érte két aranyat! - mondta a Döbrögi Viktor, és már előre örült, hogy akkor otthon éppen százcsilliárd-millió aranya lesz, meg négy. Jó ember volt ő, a kicsinek is örülni tudott, a nagyot is becsülte.
- Jaj, instálom, hát annyi minden pénzünk, nagyságos úr - sopánkodtak a népek. - Ne vegye el mindet! Meghalunk éhen!
- Akkor ne vegyetek levegőt! - mérgedett meg a Döbrögi Viktor, mert jó ember volt ugyan, de eléggé geci.
- Jaj, hát akkor megfulladunk! - mondták a népek. - És ha megfulladunk, úgy is meghalunk, és akkor ki fog itt dolgozni?
- Hát kinek dolgoztok ti itt, kódisok? - kezdett gyanakodni Döbrögi Viktor, mert bár nem volt okos ember, de tisztában volt bizonyos alapvető gazdasági összefüggésekkel.
- A nagyságos Döbrögi Viktor nagyságos nagyságnak! - mondták büszkén a népek, mert annyira hülyék voltak, hogy még a kebelük is dagadozott tőle.
"Nem jó az - morfondírozott a Döbrögi Viktor -, ha ezek a népek megfulladnak. Hát ki fog akkor itt dolgozni nekem?"
- Na, nyavalyások - mondta a népeknek -, hát akkor hatósági árassá teszem néktek azt a levegőt! Mától senki sem adhatja néktek drágábban, mint ahogy én adom: egy aranyért! Ezért ti hálából eltűritek, hogy a fületekbe pisáljak!
- Jaj, de csuda rendes ember a mi nagyságos urunk! Hát egyetlen aranyat már majd csak összekoplalunk! Legfeljebb kevesebbet eszünk, és mezítláb megy a gyerek az oskolába. Köszönjük, nagyurunk, köszönjük! - rivalogtak a népek nagy lelkesen, azzal odatartották gyorsan a fülüket is, nehogy még meggondolja magát az a jóságos Döbrögi Viktor nagyságos úr!

Konok Péter
Facebook