Amihez Orbán hozzányúl, sárrá válik
Mielőtt 2030-ra (aztán 2170-re) aztán tényleg mi lennénk Európa motorja -- esetleg még a németek --, jegyezzük meg csendben, hogy Orbán világa visszatérően és kivétel nélkül kudarcot vall mindenhol, ahol versenyben mutatkozik meg a legjobb -- az agyondotált látványsportoktól kezdve általában az ország versenyképességéig. - írja a hafr.blog.hu.
Forrás: hafr.blog.hu
Ahol "működik", ott törvényszerűen a verseny kizárása, az agresszió és a manipuláció esete forog fenn: pl. gazdasági tenderek, politika. Ebből természetesen 2030-ra nem Európa motorja, hanem a sárvédőjén a sár lesz.
Kulcsfontosságú az ország jövője szempontjából, hogy megértsük: több száz év piaci alapú modernizációja nem takarítható meg kormányzati önkénnyel, most nem is beszélve arról, hogy milyen színvonalú önkény ez és mire irányul. Versenyképes országot nem lehet miniszterelnöki hisztériával csinálni, abból csak lecsúszás lesz, mint most. A siker titka nagy hajók (vállalatok, társadalmak, kultúrák) megfordításában kivétel nélkül a rendszeres, kitartó, józan ésszel és abszorbeálható innovációval végzett munka.
A magyar csapat- és látványsport nem lesz jobb csak attól, hogy eszement -- és nem mellékesen korrupt -- módon dotálják; se a középvállalatok attól, hogy "munkahelyteremtési támogatást" kapnak; se az ország attól, hogy hazai oligarchák közpénzen meggazdagodnak. Láthatóan egyik említett manővert sem a hatékonyságról vallott racionális koncepció motiválja, egyikben sem a hozzáértés és a türelmes munka termi a gyümölcsét; egyikben sem az arra érdemesek kapnak okosan mért, visszaellenőrzött forrásokat -- magyarán, ami az utóbbit illeti, még a hibáinkból sem tanulhatunk.
Nem csoda, hiszen nem is cél a fejlődőképes közösség. Ha az lenne, ma is a liberális demokrácia -- akár a 2010 előttinél jobb -- kiadásában élnénk. Ezért nem jut semmire sem a NER és az annak életét éppen meghosszabbítani készülő társadalom.
A versenyképességünkben éppen az utóbbi évben történt valamiféle pozitív elmozdulás a tragikusból a szimplán drámai felé, de világos, hogy ahol a legnagyobb kormányzati hatással számolunk -- az intézményrendszer, az egészségügy, az oktatás és a közbizalom terén -- ott nem javult semmit a helyzet. Ahol Orbán és az értékrendje jelen van, ott evidens a romlás. Ahova beteszi a lábát, annak negatív hatásai megfertőzik a környezetét is.
Orbán ellenérdekelt a versenyben, nem ért hozzá, és a hiányában bekövetkező -- etikai és anyagi -- romlást agresszióval, manipulációval és "furfanggal" pótolja. A mi kárunkra mármint. Konkrétan, kihasználni azt, hogy "tömegek szavaznak rá (...) éppen ezért" -- tudniillik, mert szotyit rág, hokedlin ül és zsebre dugott kézzel eszik -- nem államférfiúi horizont, hanem tragikus tévedés. Tragikus, hogy az értelmiségünk mindkét oldalon elveszíti a nép vezetésének képességét. Az egyik bezárkózik, a másik megvezeti azt.
