Az ellopott Magyarország
Van egy régi mondás mely azt tartja, „aki jókor van jó helyen az könnyű pénzt talál”.
A Kádárrendszerből ránk maradt középvezetői rétegről - akik ma azokat a pártokat irányítják, melyek népszerűségi indexet tudnak felmutatni a választók körében – ez fokozottan elmondható. Ők azok akik jókor voltak jó helyen és vittek mindent amit szemük megkívánt. Ehhez nem kellett kormányon lenniük, hisz közös gyökerekkel rendelkeznek, az átjárás a rendszerváltás előtt és azóta is megvan köztük, így csak a kamra kulcs cserélt néha gazdát az évek során. Nem voltak mind haverok egymással, de az érdekek összekötötték és a mai napig összekötik őket.
Az állami vagyont a rendszer váltásnak nevezett gengszter váltás után gombokért adták-vették, igaz néha marakodtak egy-egy zsírosabb koncon, de ettől még közösen szívták az ország vérét mint a piócák. Az általuk kinevelt fiatalok minden csínját-bínját megtanulták a trükközésnek, kavarásnak, a közpénz bezsebelésnek. Csak két példát említve, biztos sokan emlékeznek még a kezdetek után megindult székház mutyikra, jóval később pl. Zuschlag Jánosra, aki büszke volt arra, hogy mindenkinek ő intézi a pénzt a Parlamentben. Ezzel egyébként egy 2004-es kaposvári fórumon is büszkélkedett zárt körben, hogy önnön pótolhatatlanságát és fontosságát dicsőítse. Bebuktatására vélhetően azért került sor, mert nem tudta tartani a száját, veszélyt jelentett. Itt azért érdemes megjegyezni, hogy büntetőpere során több, a médiából mindenki által ismert „neves” politikus neve is közszájon forgott jobb és baloldalról egyaránt, ám a balekon kívül mindenki kimaradt az ügyből. Elvitették vele a balhét, vélhetően nem ingyen.
A hatalom megtartásának és a többpárti demokrácialátszat fenntartásának módját is jól megtervezték. A közös gyökerekkel rendelkező (mára már kihaló félben levő) Döbrögik és Döbröginák létrehozták az ún. ellenzéki pártokat és azokat mesterségesen fenntartva, irányítva befolyásolták és befolyásolják a közvéleményt. Sorra születtek az új pártok, hiszen azok akik úgy érezték, nekik több jár a közös koncból a háttérből támogatták az újonnan alakuló pártokat. Baj esetén így átmenekíthetik magukat, egyébként meg ezzel nagyobb befolyásuk lett a közös fosztogatásban.
Tűntek el pártok is az évek során. Olyanok, melyeknek a „nagyok” elengedték a kezét vagy azért mert túl éhesek voltak, vagy csak egyszerűen féltették a közös játszóteret, a kamrakulcsot, esetleg a tisztesség útjára akartak lépni. Amelyek megmaradtak annak köszönhették fennmaradásukat, hogy betartották az osztogatás és fosztogatás ranglétrájának előírásait, tudták hol a helyük és megelégedtek azzal, ami az asztalról leesett nekik. Az egész egy szervezett, de kezelhetetlen katyvasz lett, az elégedetlenség megakadályozása érdekében pedig dobtak néha valami kis koncot a népnek. (a parazita sem akarja megölni áldozatát, hisz akkor nincs miből táplálkoznia)
Aztán jött a Gyurcsány korszak, fizetett gyújtogatások, hőbörgések, tüntetések. A Fidesz háttérbe szorult „nagyjai” nem nézhették jó szemmel, hogy az addig jól működő „átjárás” ajtaja bezárult és olyan új rend került bevezetésre, ahol már kizárólag Gyurcsánynak és haverjainak jut a közösből. Más választásuk nem lévén egy életre elültették szavazóikban a Gyurcsány fóbiát, a szennyesek egy részét közvetve meglengették az emberek előtt (pl. őszöd), lázították a népet, mert ami nekik járt volna annak egy részét visszapumpálta Gyurcsány a rendszerbe, a maradékot pedig elhordta haverjaival. Egyébként az őszödi beszéd után bekövetkezett események egyértelműen igazolják, hogy Gyurcsány akkori pártjának őskövületei ismét megnyitották az átjárót Orbánék felé saját átmenekítésük érdekében, na meg azért, mert nekik sem jutott úgy mint előtte. Pedig az nekik jár.
Az eredmény az lett, hogy Gyurcsány kivonult az MSZP-ből (persze előtte kiszedte a vagyont, a hitelekkel a tönk szélére lökte a pártot) és csinált magának egy saját pártot a DK-t. A választáson újból hatalomra került Fidesz visszahozva a régi rendszert megregulázta kicsit Gyurcsányt hogy tudja, ez egy közös játszótér. Eljárások indultak ellene, majd szalmaláng módjára kihunyt a nagy számonkérés. Orbán vélhetően megegyezett vele egy két párti hatalom kidolgozásában melynek lényege, hogy több jut a kamrából, ha kevesebben tartják a markukat. Gyurcsány erre teljesen alkalmas, hisz pontosan ugyanolyan hatalom és pénzmániás mint Orbán. Régről ismerik egymást.
Orbán az ínséges ellenzéki időszak árát kormányra kerülése után elkezdte visszafizetni. Olyan nagy mértékű gátlástalan közpénztolvajlásba kezdett, melyre eddig még nem volt példa. A pénz, a kamra kulcs nála volt, így beindult a gépezet, a többi párt „nagyjainak” érdekszövetsége pedig tette a dolgát saját pártján belül. Elbukták a 2014-es választást ahogy kell, Orbán pénztárnoka átvette a Jobbik anyagi irányítását, a kis választási és médiapártokat pedig anyagilag megsemmisítették. Ment minden a terv szerint, mindenki tette a dolgát. Gyurcsány hordószónok stílusában néha-néha megfirkálja Orbánt, Molnár a pártja megszüntetését vetíti előre, Vona a zsarolást bábozza el, de az egész csak kirakat, néphülyítés, mely mögött a jól kiszámított háttér pacsik állnak. A pénz Orbánnál van, így ő diktálja a feltételeket, a többiek pedig játsszák az ellenzéket és érzékenyen vigyáznak arra, nehogy túl népszerűek legyenek. Jó nekik ha Orbán kormányoz, mert így van kire mutogatni a csendesen gazdagodó háttérből. Természetesen Orbán nem ostoba, megtervezte saját hatalmának és befolyásának átmenekítését a Jobbikba. Ők még nem kormányoztak, így meg van az előre kitalált alternatíva ha mégis lázadna a nép és nem jön be a jól kitalált választási rendszer. Tehát a jelenlegi felállás szerint minden út Orbánhoz vezet.
Ezt szenvedi a mai Magyarország. Állami vagyon, földek, cégek mára csak a múlt emlékei, az Uniós pénzek kifogyóban vannak, a társadalom elszegényedett-éhezik és segélykiáltásai senkit nem érdekelnek, ami az előzőek alapján nem is csoda.
Ám mégis lehet remény. Vannak feltörekvő, tisztességes ifjak akiket háttérbe nyomnak a „nagyok”, vannak kiugrott párttagok is akik hányingert kaptak a kollektív lehúzástól. Ezek az emberek értékek, mert őket valóban az emberek sorsa érdekli és nem a saját zsebük, de mégsem érzik még a lépéskényszert, hogy segítsenek a népnek elhajtani a keselyűket.
