Az egyik az Aranykapu című francia olasz kaland - a másik a Víkend című magyar film volt. Az egyik az 1900-as években, a másik napjainkban játszódik. 1870- 1913-ig Olaszországból több mint három millió Magyar területekről több mint kétmillió ember vándorolt ki a jobb élet reményébe Amerikába. Az Aranykapu ezt az exodust dolgozta fel. 

Egy film értékét a részletek, a szereplők jellemének kidolgozottsága, bemutatása adja. A film érzékletesen mutatja be a kivándorlók szegregálódását a szegény és gazdag, a szép és kevésbé szép, a talpraesett és együgyűek csoportjára. 

Képet kaphatunk az emberkereskedelem akkori módjáról, a fejenként maximum, 1,2 m2 hely, a majd húszezer kilométeren keresztüli, borzalmáról. Az összezártság, a katasztrófák napjairól, ahogy a halottakat egyszerűen a tengerbe dobják, vagy azt aki szerette után veti magát.

Az új haza védekezése a magányos nők, vagy ahogy gondolták a szajhák ellen az volt, az erkölcs védelmében, csak párban léphettek Amerikába. A gazdagok persze igényt tartanak a legszebb megvehető embertársaik (nők) szolgálatára. A szép, de nem „eladó” úri leány, hogy elkerülje a prostituálódás eme „erkölcsös” és elfogadott változatát kiválaszt magának egy valódi férfit, markáns, de nyílt tekintetű parasztlegényt. 

Nemcsak ebben áll az amerikai álom lehetőségének a „kiérdemlése”, hanem intelligenciatesztet is kell tenni. A kezdetleges teszt abból állt, hogy mindenféle formájú fakockákból ki kell rakni egy értelmes ábrát, vagy formát. Vannak, akik nem értik a "gyerekes" játszadozást, vagy nincs elképzelésük, mit is lehetne ezekkel a fadarabokkal kezdeni. A szép fiatal úrinő a génjeiben rejlő és tanult intelligenciájával kirak egy sík képet. A parasztlegény házat, ólat, kvázi farmot rak ki, térben. Amikor a kényszerházasságok adminisztrációjára kerül sor, derül ki, hogy a legény írástudatlan, de még van probléma, a vele érkezett négy fős családból kettőt nem akarnak engedni letelepedni, mert az anya öreg és szenilisnek tartják, az öcs pedig süketnéma. Rájuk a visszatoloncolás vár. 

Belegondoltam, hogy vajon a jelen kormányzat - élén Orbán Viktorral - vajon hogy felelne meg egy ilyen kiválasztáson? (Az intelligencia nem egyenlő a Soros pénzén szerzett iskolai végzettséggel.) Vajon új dolog-e a népvándorlás? Van-e jó megoldás a nem kívánt emberek kiszűrésére? A csavaros eszű szicíliai parasztgyerekek vitték be a maffiát, az ezreket megnyomorító, meggyilkoló rendszert Amerikába. Szent István, vagy (véletlenül sem párhuzamba hozva, vagy felemelve) Orbán logikája-e a helyes.

Hogy tudok párhuzamot vonni az előző és a ma játszódó Víkend, enyhén krimi, másrészt társadalomrajzi film között? A nyolcvankilences nagy felkavarodás felszínre hozta a pöcegödör aljáról a "sürejét" is, és ma a ebben fuldokol az ország. Valami nagy korrupciós ingatlan gazemberség eltussolása a mindenre hajlandó ügyvédek által, az alaptörténet kiinduló pontja. (Ahogy miniszterelnökünk "frappánsan" mondta anno, akkor mi van, ha kiderül (a disznóság) majd jönnek az ügyvédek, kimosnak oszt jó napot.) A "lényeg" nem is érdekes, hisz ma bárki tud tíz-száz-ezer ilyen esetet. A film abban új, hogy áthelyezi a történetet Erdélybe. Erdély, Tusványos, Tőkés a "szent" nemzetegyesítés, a jobboldali ideológia legerősebb láncszeme. Az elmúlt években a magyar politika ott, ugyanazt próbálta eljátszani, mint itthon. Szétrombolni a magyar identitást a hatalmi játszmák , "kezelhető" hátterének biztosítása érdekében. Ebbe a még majdnem romlatlan környezetbe - ahol a szekus múltat is kezelni tudták az őslakók - belép a maffia módszerű magyar valóság. Ez a végtelenül gátlástalan "elit", ami emberek halálával végződő rombolást okoz egyetlen nap alatt. Az egyik szereplő keserűen mondja, hogy menjenek vissza, ahonnan jöttek. Látják milyen pusztítással jár a maguk ittléte? Pedig az őshazai hölgyek, urak csak egy kis szokásos fekete vadászatra jöttek, a volt szekus jóvoltából. Ahogy odahaza átvitt értelemben naponta teszik. Oda, ahova jogot formálnak jönni, ahova jogot formálnak a saját romlott ideológiájukat exportálni és elvárják, hogy , hogy a gazdag rokon előnyeit élvezzék, cselédnek tartsák, lenézzék a magyarság tündérkertjében élő teljesen más kultúrát élő vérségi rokonaikat. Őket bizony nem védené meg semmilyen intelligencia teszt a határon, nem védené meg az "erkölcsös" házassági anyakönyvi kivonat, tán csak a süketség némaság és a szenilitás adhatna nekik némi biztonságot.