Régen kapott el ilyen düh, mint akkor, amikor az ön nyilatkozatát olvastam, hogy a szárazföldön is neki kell menni az ISIS-nek. Tudja, ön három évvel később érettségizett, mint én, abból az időből egyet tudtunk, hogy az iskolánkból csak az ment katonatisztnek, aki nagyon elhivatott volt, - nálunk ilyen nem volt-, vagy aki nem tudott leérettségizni.

Mikor előfelvételesként a légvédelmi tüzéreknél szolgáltam, a hozzánk beosztott növendékek méltó igazolást adtak az előbb leírtakra, konkrétan semmit át nem adtak, csak szopattak bennünket, hogy a színvonal ne legyen túl magas, hát összefogtak az őrvezetőkkel és tizedesekkel.

Ezért van az, hogy ön, az értelmiség körében alig talál olyan embert, aki tisztelné a hadsereget, vagy komolyan venne egy katonatisztet!

Megtapasztaltuk, hogy sem másokat, de még magunkat sem tudnánk megvédeni azzal a kiképzéssel, amiben részesítettek bennünket.

Úgy, mint ön is, én még egy "nagy" hadseregben szolgáltam, amelynek az állománya meghaladta a százezer főt.

Mint annak idején ön is tapasztalhatta, képtelenek voltunk egy riadót normálisan végrehajtani, pedig tudtuk mikor lesz, mert olyan tájékozatlanok voltak a tisztjeink, az üzemanyagot meg ellopták. A jobbak, akiknek a tankjában hagytak annyi üzemanyagot, eljutottak a lőszerraktárig, a kevésbé jobbak meg nem jutottak ki a laktanya kapuján.

Ismereteim szerint a rendszerváltás utáni hadsereg nem a fejlesztésekről és azok sikeréről szólt, hanem politikai és gazdasági machinációkról, a légvédelmi rakétákkal, a kommunikációval és a Gripenekkel kapcsolatban. Nincsenek bevethető helikoptereink, amelyek képesek lennének a szárazföldi alakulatainkat támogatni.

Azt nem tudom, hogy ma hogy van, de mi összesen 9 golyót lőttünk ki három alkalommal 11 hónap alatt, miközben millió számra semmisítettük meg a lőszert a rendszerváltás után.

Vezérkari főnök úr, tegye a szívére a kezét és mondja azt, hogy két harcoló ezredet be tud vetni a magyar hadsereg a határaitól több mint ezer kilométerre, vagy legalább két zászlóaljat.

Nem raktárőrségre, harcra!

Ha nem, akkor meg hagyja meg ezeket a bátor kijelentéseket a "szakértőknek", ön pedig foglalkozzon azzal, ami a dolga! A szövetségeseink majd úgyis szólnak, ha szükség lesz ránk, és akkor a szerződésben vállalt kötelezettségeinknek eleget kell tenni, de ne mi jelentkezzünk harcra, hiszen oly' kevesen vagyunk!

Az utcán sétáló katonái több veszélyt jelentenek, mint amennyi vélt és valós problémát megoldanak! Kérdezem, a katonák ki vannak képezve tömegben és utcán való fegyverhasználatra, átmentek pszichológiai teszteken, amelyeken leellenőrizték, hogy képesek és alkalmasak a feladatra?

Amennyiben van valós terror veszély, akkor könnyű célpontok, ha nincs,s akkor meg zavarnak, ez az egész egy parasztvakítás!

Vezérkari főnök úr, ön ne tegyen politikai tartalmú, katonai álcába bújtatott kijelentéseket, mert ismereteim szerint ön nem politizálhat!

Azért itt valami nincs rendben! A katonák az utcán, a rendőrök meg a határnál a kerítést őrzik, tegyenek már rendet!

A háborúsdit meg hagyja meg a nagyoknak, ne essen abba a szereptévesztésbe, mint a miniszterelnök, hogy nagyhatalmi képet fest le az állapotokról miközben 40 000 gyerek éhesen megy iskolába.

Amennyiben önt kötelezték erre a nyilatkozatra, abban az esetben az írást tekintse tárgytalannak.

(Címlap: Benkő Tibor vezérezredes - Fotó: Galovtsik Gábor)