Az áremelésekkel kockáztatják a fizetőképes kereslet akár jelentős csökkenését is, de nincs más választásuk a fogászati rendelőknek. Bár a fogászati turizmus újra felpörgött, csak kevés orvost érint, miközben a magyarok a korábbinál is látványosabban hanyagolják a kezeléseket. - írja a 24.hu

A veszélyhelyzet érvényben tartása, valamint az euró árfolyam-emelkedése következtében jelentősen drágultak idehaza a fogászati kezelések – közölte a 24.hu megkeresésére Dr. Linninger Mercedes, a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosok Területi Szervezetének elnöke.

Mint fogalmazott, az energiaárak ugrásszerű növekedése miatti drágulás csak a jéghegy csúcsa, a fogászatokban ugyanis már a Covid-19 okozta gazdasági válság is jelentős költségemelkedést okozott.

Megemelkedtek a beszerzési költségek, az egész világot érintő nyersanyaghiány az egekbe tolta az anyagok és eszközök piaci árait. Ráadásul a világban aktuális fenntarthatósági törekvések kivezették, illetve megváltoztatták az egyszer használatos eszközeink jelentős részét, az új, kedvezőbb globális hatású eszközök előállítási és bekerülési költsége is számottevően magasabb. Az energiaárak emelkedése mindezek tetejére nehezítette meg az egészségügyi vállalkozások fenntartását

– fejtette ki. Linninger Mercedes arra is felhívta a figyelmet: különbséget kell tenni a kis- és a nagyvállalkozások, valamint a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) szerződött vállalkozások között. Értelemszerűen az első két esetben – bár az energiaválság különböző mértékben, de minden magánvállalkozót érint – a működésnek a feltétele, hogy a szolgáltatások árait a költségemelkedéshez igazítsák. Ez önerőből, átütemezésekből már nem valósítható meg – folytatta –, tehát a költségek emelkedését a rendelők kénytelenek áthárítani a páciensekre, ezzel kockáztatva a fizetőképes kereslet akár jelentős csökkenését is.

Mellettük vannak azok, akik a rendelésüket NEAK-finanszírozott formában látják el – ők egyéni vagy praxisközösségi formában különböző finanszírozásban részesülnek a központi költségvetésből. E praxisok rezsitámogatása jelenleg messze alulmúlja a háziorvosi, gyermekorvosi  praxisok támogatását, pedig a fogászati kezelések alapvető kelléke, a kezelőegység folyamatos áramellátást igényel, vagyis egy fogorvosi rendelő energiakövetelménye biztosan magasabb, mint egy háziorvosi rendelőé.

Az elsődleges célunk az volna, hogy legalább azonos megítélés alá essenek a kollégáink, és ezen felül az állami szféra a kigazdálkodhatóság szintjére emelje fel az összes orvosi praxis támogatását, hiszen a NEAK-finanszírozott praxisok az áraikat nem tudják a lakosságra terhelni. Emiatt hosszú távon megnőhet a páciensek száma, ami az ellátórendszer jelentős leterhelését, megakadását is eredményezheti

– tette hozzá.

Arra a kérdésünkre, hogy a magánrendelőkben mekkora drágulás várható, az energiaválság kezdetén, a tél beköszönte előtt nem szeretett volna becslésekbe bocsátkozni. Annyit elmondott, hogy a vállalkozások mindent újraszámolnak, a kata megszűnésével a fogorvos kisvállalkozók új üzleti terveket fogalmaznak meg.

Kitért arra is, hogy miután a fogászat rendkívül anyagigényes szakma, így tulajdonképpen minden típusú ellátást érint az emelkedés. Példaként említette a sebészeti, a parodontológiai beavatkozásokat, ezeknél az egyszerhasználatos eszközök, az alkalmazott gyógyászati segédeszközök, a műtőlámpa energiafogyasztása emelik a költségeket. A konzerválófogászatban a tömőanyagok drasztikus árváltozása, a fogpótlások esetében a technológiai háttér drágulása okoz jelentős emelkedést.

A fogszabályozásokat illetően azt mondta, bár a szolgáltatói díjak nem emelkednének jelentős mértékeben, ám a felhasznált anyagok és a modern, a többi közt 3D-nyomtatott technológiák anyag- és energiaigényének drágulása biztosan emelni fogja a már így is magas költségeket.

Bérproblémák

A fogászati rendelőkben dolgozók bérezése összetett kérdés, érdemes különbséget tenni a különböző jogviszonyban lévők között. A szakdolgozóknak például rendkívül alacsony a bére, és az ennek rendezésére tett kísérletek sikertelensége sok esetben szül bérfeszültséget.

Linninger Mercedes szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozó, valamint a konzorciumi formába tömörülő praxisközösségekben működő orvoskollégák bérezése megnyugtatóan emelkedett az elmúlt években felmenő, háromlépcsős rendszerben. Igaz ugyan, hogy a harmadik lépcsőt az érintettek még nem kaptak meg, a Magyar Orvosi Kamara elnöke magas szintű tárgyalásokat folytatott annak érdekében, hogy a gazdasági válságban is biztosított legyen a korábban már betervezett bérfejlesztés.

A különböző praxisközösségi alanyok bértámogatása azonban jelentős mértékben eltér az az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény hatálya alá tartozók bértáblázatától, a praxisközösségekből kimaradó kollégák, így az alap- és szakellátók pedig néhol olyan kis összegből gazdálkodnak, amely már nem csak vállalkozásaik fenntartását, hanem a magánéleti egzisztenciájukat is veszélyezteti. Az ő ügyük most is terítéken van, de sajnos sok esetben a központi költségvetés hiányai miatt a tárgyalásaink egyelőre eredménytelenek

– magyarázta.

Valahol másfél év a várakozás a fogszabályozóra

A várólisták hossza az ország különböző területein, valamint alap- és szakellátás tekintetében eltérő. Linninger Mercedes úgy fogalmazott, mivel a NEAK-finanszírozott praxisok megoszlása nagyváros, kistelepülés és szórvány szinten még mindig nagyon egyenletlen, és a pozitív változások ellenére is bőven akad betöltetlen praxis, egyrészt előfordul, hogy a páciensnek a lakóhelyétől távol kell utaznia az ellátásért, így egy nagyobb kapacitású, de lényegesen nagyobb ellátási területű ellátóhelyet kell választania. Ez természetesen hosszabb várólistát is jelent.

Példaként említette, hogy fogszabályozó szakellátásra az ország egyes területein akár másfél évet is várni kell.

Ugyanakkor szerinte olyan nem fordulhat elő, hogy sürgősségi esetben egy páciens ne kapjon – a sürgősségi szintnek megfelelő gyorsasággal – ellátást, még akkor sem, ha jelenleg is folyamatosan zajlik az ügyeleti rendszer kidolgozása és optimalizálása.

Mint mondta, be kell látni, a sürgős szükség megítélése az orvos és a páciens szemszögéből eltérő lehet, mert akinek fáj, annak azonnali igénye lenne, aki pedig ellát, annak korlátai vannak. De összességében elmondható, hogy ritka kivétellel megnyugtató időn belül történik meg az ellátás: éjszakai fájdalmat követően a következő napon, hétvége után hétfőn. Ezek az esetek ugyan bosszantók és fájdalmasak lehetnek, de nem életet veszélyeztető események.

A maszkviselés miatt elmaradtak a fogorvosi látogatások

Arra a kérdésre, hogy a koronavírus-járvány lecsengését követően mi mondható el a magyarok szájhigiéniájáról, Linninger azt felelte, a pandémia és az ellátási lehetőségek korlátozása, valamint a NEAK-finanszírozott szolgáltatók átalányfinanszírozásra való átállása nem kedvezett a fogászati ellátás működésének, így a szájhigiénés állapotnak sem.

A magyarok alapvetően rossz szájhigiénével rendelkeznek a fejlett európai országokhoz képest, a fogorvoshoz fordulási szokások legtöbbször kimerülnek a sürgősségi ellátásban, azon belül is a foghúzásokban. A pótoltsági számok ezzel szemben alacsonyak. Ezen természetesen a Covid sem változtatott jelentős mértékben, sőt a maszkviselés következtében még azok is hanyagolták a fogorvosi kezeléseket, akik korábban esztétikai indokokra hivatkozva rendszeresebben jártak fogorvoshoz

– mutatott rá. Megjegyezte, mindemellett az is igaz, hogy a fogazati állapot, a szájápolási szokások eltérőek: a fővárosi, nagyvárosi, magasabban kvalifikált népesség mérőszámai átlagosan magasabbak, mint a vidéki, falusi lakosságé. Ez nemcsak az igénynek, hanem az előbb említett ellátási hozzáférésnek is köszönhető.

Uniós viszonylatban sem állunk jól, legalábbis az Eurostat adatai erre engednek következtetni. A statisztikákból megállapítható, hogy 2016 és 2020 között gyakorlatilag minden vizsgált tagállamban csökkent a fogorvosi látogatások száma egy lakosra vetítve. Ebben persze szerepet játszhatott az is, hogy 2020-ban robbant ki a koronavírus-járvány, amikor a legtöbben inkább elhalasztották a nem sürgős fogorvosi beavatkozásokat.

Magyarország a sereghajtók közé tartozik ezen a listán, mindössze 0,35 az éves fogorvosi látogatások száma fejenként, miközben az EU-átlag egy felett van, a listavezető Hollandiában pedig 2,5 ez az arány. Hazánknál csak Romániában és Cipruson rosszabb a helyzet az Eurostat-adatok alapján.

Fogászati turizmus

A MOK Fogorvosok Területi Szervezetének elnöke végül ejtett pár szót a fogászati turizmusról is. Mint mondta, a járvány és a beutazási tilalmak egy időre távol tartották a külföldről érkező pácienseket. A fogászati turizmus mindazonáltal virágzó vállalkozási forma idehaza, noha nem érint jelentős számú orvost.

Magas szinten képzett szakemberek nyújtanak az európai átlaghoz képest jelentősen kedvező árú ellátásokat gyors, sokszor kapcsolt szolgáltatásként. A páciens érkezik, és néhány nap vagy hét múlva wellness-pihenéssel kombinált boldog mosollyal távozik. Jelenleg ez az üzletforma hazánkban nem szabályozott, illetve korlátozott, de mivel mind etikai, mind garanciális kérdések tömkelegét veti fel, így a nemzetközi trendekhez viszonyuló szabályozás bevezetésén dolgozunk

– fogalmazott Linninger Mercedes.

A páciensek nemzetisége rendkívül vegyes, és bár erre vonatkozóan statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, a brexit ellenére továbbra is Nagy-Britanniából érkezhetnek talán a legtöbben. (24.hu)