Ezeknek az embereknek mindenből több van, így nem élik meg traumaként, ha egyet valamiből elveszítenek. Életből is több van. Ha ez a fizikai lét nem jól alakul, hát egye meg a fene, egy spirituális valamiben élik meg nehézségeiket, mintha egy szigetre úsznának és ott várják ki a helyzet jobbra fordulását. Ha meghalnak, az sem baj, mert egy másik létben folytatják. Afrika egyes országaiban családnevek helyett totem nevek vannak, melyek lehetnek állatok, jelenségek elnevezései. Ngulube (varacskos disznó), ndlovu (elefánt), unyoga (kígyó), mind állatnevek, de egyben családok, törzsek nevei is. Minden totem valamit szimbolizál, erőt, termékenységet, éles látást stb. Általában ezek az állatok az adott törzs számára nem vadászhatók, tehát tabuk. Az élet folyamatosságát is a totemek biztosítják, így az ember saját totemjétől származik és teste fizikai halála után lelke ugyanebbe a totembe költözik vissza. Ezért, amikor egy kígyót agyonütöttem, az asszonyok éles sikítozással adtak hangot rosszallásuknak, mert úgy vélték, hogy egy ősük látogatott el hozzájuk kígyó alakban, akit én megöltem.

Ha egy asszony gyereket szül, a csecsemőt nem Mózes kosárba teszi, hanem a hátán hordozza. De nem csak ő, hanem az összes lánytestvére is ezt teszi. Tehát egy csecsemő kb. 4-5 asszony „hátát” szokja meg, ennyit fog anyaként érezni. Ha már beszél, mindet anyának kell szólítania és oda-vissza kialakul egy anya-gyerek viszony 4-5 anya és egy gyerek között. Ha a vér szerinti anya valami oknál fogva meghal, ez nem érinti annyira fájdalmasan a gyereket, mert ott van még 3 anya!
Itt döbbentem rá a világok fontosságára. Milyen fontos, hogy az emberek ne egy, hanem több világban éljenek!

A „fejlett, civilizált” Európa és a fehér kultúra az a hely, ahol a polgárokat megfosztották világaiktól és csak egyet hagytak: azt, amit racionálisan, az adott kor tudományos szintjén elmagyaráznak nekik.
Hát, ez az a világ, ami sok esetben idegen az egyéntől. A mai gondolkodási diktatúrák kifelé szabad véleményt hirdetnek, de a valóságban egyféle gondolat elfogadását jelentik. Mert ugyan lehet szabad gondolkodásod, de ha mást vallasz, mint a munkaadód, akkor nem kellesz a munkahelyeden. Ezt aztán ragozhatjuk tovább és eljuthatunk a politika szintjéig is. Ha pedig a valóság ilyen, akkor a hirdetett nagy szabadság maga a lelki terror, ami depresszióhoz vagy teljes kiégéshez vezet.

Egyszerűsödik a gondolkodás, hiszen az is egy pályához van rögzítve, ami „tudományos”, racionális és szépen lassan megszűnik az a sok színes világ, amiben őseink boldogságukat lelték. A maihoz képest az „átkos” is jobb volt, mert az emberek ugyan kényszerpályákon futkorásztak, de megtanultak a sorok közt érteni és élni. Úgy kommunikáltak, hogy volt egy sorok közti „világuk”. Ma azt sem értik sokan, ha seggbe rúgják őket.

A hit egy óriási világ. Nem teszek ajánlatot a meglévő kényszerpálya mellett erre, mert nem is tehetem. A hit csak akkor ér valamit, ha ezt a pályát az alany önmaga fedezi fel. Akkor átéli Kolumbusz élményét és Újvilágba tér be. Ezt a világot az Iszlám A’alam al-Ghaibnek, Láthatatlan, vagy Rejtett Világnak nevezi.

Mondd: „Nem mondom nektek, hogy nálam vannak Allah kincstárai, azt sem, hogy ismerem a Láthatatlant és azt sem mondom, hogy Angyal vagyok. Csak azt követem, ami rám sugallott.” Mondd: „Egyenlő-e a vak a látóval?” Nem gondolkodtok el? (Korán 6:50)

Isten embere nem jövendőmondó ripacs, aki azt színleli, hogy rejtett erő, hatalom birtokában van, ami elvezet a gazdagsághoz, jövőlátáshoz, egészséghez stb. A jelentés ennél mélyebb. 1. Valóban Allah kincsével, tárházával dolgoznak, de az nem materiális gazdagság, hanem az Igazság, ami Allahé marad, nem veszik azt el Tőle, nem sajátítják ki, nem lesz saját Igazságuk. 2. Isten embere mélyebben belelát a rejtett világ dolgaiba, de ez nem saját „géniuszából”, hanem Allah inspirációjából adódik. 3. Ők éppen olyan hús és vér emberek, mint mi. Szavaik és tanításaik Allah kiváltságából érik el mélységüket, erejüket azok számára, akik hallják azokat.

És látható a módszer is. Ez a ráhagyatkozás és rácsatlakozás (tawakkul) az inspirációra. Ezt az utazási iroda titkárnőjéhez tudnám hasonlítani, aki saját kútfőből természetesen nem tudja az összes repülőjárat adatát. Amikor bemész hozzá és elmondod hova szeretnél utazni, ő visszakérdez, hogy mikor és hány fő? Majd a komputerében rácsatlakozik egy központi adatbázisra és ráhagyatkozik arra, amit az közöl. Ehhez hasonló a rácsatlakozás és ráhagyatkozás a spirituális világban is. Óriási veszteség az emberiségnek, ha attól a biztonságától megfosztja magát, amit az A’alam Al-Ghaib-hez való csatlakozás és ráhagyatkozás jelent.