A Hajdú- Bihar megyei ESZOSZ károsultak 2015.09.23-án sajtótájékoztatót tartottak Debrecenben a Kormányhivatal épülete előtt.

Közlemény az ESZOSZ károsultak 2015. szeptember 23-ai, debreceni sajtótájékoztatójáról.

Tóthné Gábor Ildikó a Hajdú-Bihar megyei ESZOSZ károsultak képviseletében a következőket mondta:

Az EMMI  2014. december 22-én írt alá támogatási szerződést az ESZOSZ-szal a "Komplex Térségfejlesztési Környezettudatos Munkáltatói Program a hátrányos helyzetű, alulképzett munkaerő tömeges foglalkoztatása érdekében" című projekt megvalósítására.A szövetkezet az elnyert 2,9 milliárdos EU-s támogatás mellett, 2,5 milliárd önerőt is vállalt.  A munkaügyi központokon keresztül -rövid idő alatt-közel 3000  addig munkanélküli, segélyből, közmunkából élő Hajdú-, Szabolcs-, és Szolnok megyei emberrel kötöttek munkaszerződést, az érintettek számára "fantasztikus" feltételeket, juttatásokat ígérve. Mi,  dolgozni,szerény körülmények között  élni akaró emberek  hittünk  az ígéreteknek, s örömmel fogadtuk  el a szövetkezet ajánlatát. 

Rövid időn belül kiderült, hogy az ESZOSZ vezetőit valószínűleg csak az EU-s pénzek lenyúlásának a szándéka vezette, hisz ígéreteikből lényegében semmi sem valósult meg. Többségünk számára általában  két hónapig folyósították a bért, azt követően se munka, sem bér, lényegében negyedik hónapja a szövetkezet vezetői a dolgozóik számára elérhetetlenek, nem állnak szóba azokkal, akiket eszközként használtak arra, hogy eddig    mintegy 1,3 milliárd forinthoz hozzájuthassanak. /Legalábbis a hivatalos adatok szerint./

Tiltakozásunkat az elmúlt hónapokban lényegében azzal a hamis váddal  intézték el, hogy a projekt a dolgozók, vagyis a  mi, morális hozzáállásunk miatt akadozik, perrel fenyegették meg mindazokat akik kétségbe vonták, hogy rendelkeznek a vállalt 2, 5 milliárdos önerővel. Közben július közepén mintegy 900 munkavállalónak-nem valós okokból-- felmondtak, rendkívüli felmondással, az érintettek többségének a munkajogi helyzete még ma sem tisztázott.

Mi valamennyien ,csapdába kerültünk. A szövetkezettől bért már negyedik hónapja nem kapunk, de mivel munkaviszonyban állunk így nem vagyunk jogosultak közmunkára, sem foglalkozást helyettesítő támogatásra. Többször elmondtuk, hogy sok család az éhhalál küszöbén van, a felnőttek inkább nem esznek, csak, hogy a gyermekeiknek naponta egyszer enni adhassanak.Naponta kapcsolják ki a családoknál a villanyt, követeli a háziúr az elmaradt többhavi lakbért, ingyenkonyhán eszünk, ha jut, és jön a tél.

Negyedik hónapja vívjuk a szélmalomharcunkat, ennek állomásait  most nem sorolom fel, hisz minden a nyilvánosság előtt történt. 

Tegnapi nap azonban felcsillant előttünk egy reménysugár. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az MTI-nek kiadott közleményében arról adott tájékoztatást, hogy az ESZOSZ-nál tett ellenőrzés során  megállapították, hogy a szövetkezet rendszeresen nem tett eleget törvényi kötelezettségének, a munkabérek kifizetése késedelemmel, vagy egyáltalán nem történt meg. Megállapították, hogy a szövetkezet olyan projektelemeket finanszírozott a részére kiutalt előlegből, amelyet önerőből kellett volna fedeznie. Ezek alapján a minisztérium írásban közölte az ESZOSZ vezetőivel, hogy az elkövetett szabálytalanságok súlya miatt felbontja a támogatási szerződést a szövetkezettel.

Elmondtam, hogy én ugyan  nem vagyok tanult ember, de azt gondolom nem tévedek nagyot akkor amikor úgy gondolom, hogy ezzel a minisztérium vezetése jogosnak ismerte el követelésünket, s feketén, fehéren kimondta, hogy a nyakkendős zsiványok visszaéltek a mi nyomorunkkal, s eszközül használtak bennünket úri huncutságaikhoz. A tanult hölgyek, urak elégtelenre vizsgáztak tisztességből, emberségből, képesek voltak tőlünk, csóróktól is lopni. Nem tudom hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel, de  azt gondolom valamennyi károsult nevében mondhatom, hogy szégyelljék magukat! 

A sajtótájékoztatón azonban kiemeltem, hogy a közleménnyel, az ESZOSZ felelősségének a megállapításával  a mi kétségbeesett helyzetünk egy jottányit sem javult. Ettől még nem jut pénz kenyérre, nem tudjuk a lakbért, a rezsit fizetni, nem tudjuk a hideg közeledtével lakásunkat fűteni. Van olyan sorstársunk akitől gyermeke láthatási jogát is megvonták, mert nem tudta a gyerektartást fizetni. Sorstársaink többsége emberhez méltatlan körülmények között él.

Két közleményből idéztem szó szerint, külön is felhívtam a sajtó figyelmét a dátumokra.

Csepreghy Nándor helyettes államtitkár úr 2015. augusztus 31-én /hétfőn/ az MTI-nek nyilatkozva a következőket mondta:
" ....több minisztérium bevonásával további egyeztetések lesznek még a héten a dolgozók sorsáról, hiszen mivel munkavállalóként regisztráltak, nem jogosultak semmilyen ellátásra, állami juttatásra.A kormány célja, hogy az ESZOSZ -projekt keretében foglalkoztatottak valamilyen ellátás keretében hozzá tudjanak jutni a megélhetésükhöz szükséges pénzhez."

Az EMMI 2015. szeptember 22-ei/kedd /közleménye többek között ezt tartalmazza:

"A szövetkezet által foglalkoztatott munkavállalók helyzetének rendezése érdekében a minisztérium egyeztetést kezdeményezett a Miniszterelnökség, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Belügyminisztérium illetékes képviselőivel, az érintettek közfoglalkoztatásának és egyéb foglalkoztatási lehetőségeinek a megoldására."

Megkérdeztem, vajon mi történt augusztus 31 és szeptember 22-e között? Nem volt elég a három hét, hogy az illetékesek megoldást találjanak arra, hogy ne haljunk éhen? Nem vagyok járatos a minisztériumok közötti egyeztetésekben, de úgy gondolom, hogy a mi problémánkat egy kis jóindulattal, emberséggel  akár egy nap alatt is rendezni lehetne! Ma szeptember 23-án itt állunk sorstársaimmal nyomorultul, munka és jövedelem nélkül. Helyzetünk kilátástalan.

Joggal várjuk el, hogy az illetékes kormányzati szervek fejezzék be az akták tologatását, s a lehető legrövidebb időn belül rendezzék az önhibájukon kívül családjukat eltartani képtelen emberek helyzetét, hozzanak létre központi segélyalapot az  elmaradt bérek azonnali kifizetésére, rendezzék munkajogi helyzetünket--ideértve az időközben, a szövetkezet által felmondott sorstársainkat is---hogy be tudjunk kapcsolódni a közmunka programba, illetve kaphassunk foglalkozást helyettesítő támogatást.Ha ez megtörténik akkor nem lesz szükség a további időhúzó Munkaügyi Bírósági eljárásokra, hisz közel ezer társunk fordult a bírósághoz. Kérem a döntésre jogosultakat hassanak oda, hogy kálváriánk mielőbb befejeződjön. Jön a tél, jön a hideg, éhen halunk, megfagyunk ha nem kapunk azonnali, gyors segítséget. 

Bennünket nem érdekel, hogy a magyar kormány és az ESZOSZ hogyan rendezi el egymás között a projekttel kapcsolatos vitás  kérdéseket. Úgy gondoljuk, hogy a kormány felelőssége  fennáll, hiszen minimum kétséges, hogy a pályázat elbírálásakor körültekintően jártak e el? Ezt mi nem tudjuk, s nem is akarjuk eldönteni. Mi közel háromezren egyszerűen csak dolgozni és élni akarunk, szerény körülmények között, de emberként ! 

Debrecen, 2015. szeptember 23

Tóthné Gábor Ildikó