Magyarország a szerdai rendkívüli uniós csúcson vereséget szenvedet. Változatlanul nem Orbán Viktor osztja a lapokat. Hála Istennek.

Az Index hírportál szerint Orbán Viktornak a legutóbbi rendkívüli uniós csúcsra vitt 6 pontos javaslata közül 5 pont esetében azt mondhatja, hogy az EU meghallgatta és csak egy pontot, a görög határok nemzetközi védelmét utasították el. A valóság azonban az, hogy nem Orbán javaslatainak részleges elfogadásáról volt szó szerdán Brüsszelben, hanem Orbán Viktortól függetlenül, sőt lényegében az ő és visegrádi társai által képviselt álláspont elutasításáról. A magyar álláspont már egy nappal korábban, a belügyminiszteri csúcson is vereséget szenvedett, ahol a magyar ellenállást lesöpörve kötelezővé tették az áthelyezési kvótákat - írja a Gépnarancs hírportál.

Nézzük pontokba szedve mit képviselt Orbán Viktor a menekültválság kirobbanásától, és vele szemben mit az EU:

Orbán Viktor álláspontja:

1. Magyarország nem fogad be egyetlen menekültet sem

2. Ugyanezt javasolja az Európai Uniónak

3. Magyarország ellenzi a már itt lévő menekültek kötelező kvóta szerinti újraelosztását, és a jövőben érkezők kvóta szerint befogadását is

4. Kvóták helyett a határok hermetikus lezárása a megoldás, utána lehet kvótavita (amit az 1. és a 2. pont értelmében Magyarország elutasít.)

5. Az EU határára érkezők (a szírek is) nem háborús, hanem gazdasági menekültek, akiknek „nincs joguk a jobb életre”, haza kell őket küldeni

6. Magyarország nem fogad be muzulmánokat, mert nem akarja lakossága etnikai összetételét megváltoztatni

7. Magyarország szerint a bevándorlási politika nemzetállami hatáskör, nem tartozik az EU-ra, minden ország maga dönt benne

8. A menekültválságért nem Magyarország a felelős, hanem az USA, majd Németország, amely reményeket ébresztett a menekültek befogadására

9. A menekültáradatot Görögországnak kellett volna megállítani, nem tette, ezért Görögország felelős a regisztráció nélkül érkezett tömegekért

10. A válságot az okok felszámolásával kell megoldani, az Afrikában és a Közel-Keleten, mindenek előtt Szíriában, Afganisztánban, Irakban,

11. A háborús menekülteket az országukhoz legközelebb fekvő táborokban kell elhelyezni, ezeket az országokat kell az EU-nak pénzzel támogatnia

12. El kell érni, hogy a menekültek el se induljanak, tudomásukra kell hozni, hogy Európa nem fogadja be őket.

Európa álláspontja

Az Európai Bizottság álláspontja és az ebből a belügyminiszteri és az uniós vezetők csúcstalálkozóján hozott döntések lényege:

1. Az EU a háború menekülteket befogadja ezután is, de ezért cserébe, vagy emiatt a gazdasági menekülteket el fogja utasítani

2. Az EU semmilyen vallási-, vagy etnikai különbségtételt nem fogad el a menekült status odaítélésekor

3. Az EU többségi szavazással jóváhagyta a kötelező újraelosztási kvótát és jelezte lesz még kötelező kvóta a további menekültek elosztására is

4. Az EU nem támogatja a határok kerítéssel történő lezárását, de az EU külső határait jobban meg kívánja védeni, a tömegek kontrollálatlan beáramlásától, a menekültstátusz elbírálását az úgy nevezett hotspot állomásokra, az EU határaira összpontosítaná, nemzetek feletti, uniós hatáskörbe rendelné, alaphangon csak a háborús menekültek számíthatnának bevándorlási lehetőségre, továbbá az EU kidolgozza és bevezeti a háborús menekültek visszatelepítésének mechanizmusát is.

5. Az EU meg kívánja különböztetni a háborús és a gazdasági menekülteket. Előbbieknek biztosítja a szükséges segítséget, beleértve a bevándorlást is.

6. Az EU nem tesz különbséget a menekültek között vallási alapon

7. Az EU szerint a menekültpolitikai európai közös ügy és felelősség, azt az EU-nak kell irányítania a tagországokkal közösen, igazságos és arányos teherviselés alapján.

8. Az EU elismeri a felelősségét a kialakult drámai helyzet miatt, amit az Európai Unió tanúsította passzivitás is okozott a nemzetközi válsághelyzetek kezelésében. Ezért a jövőben a szövetségeseivel (Kanada és az USA) kész együtt fellépni a válsággócok felszámolására.

9. Az EU elismeri, hogy a határországokra aránytalanul nagy teher hárult és nem kaptak kellő támogatást a menekültáradat kezelésére, ezért kész anyagi, technikai és ember segítséget nyújtani Görögországnak, Olaszországnak és Magyarországnak.

10. Az EU a válság okainak megoldása érdekében fokozni kívánja a nemzetközi szerepvállalását az adott térségekben, anyagi segítséget is kíván nyújtani az érintett országok állami szuverenitásának helyreállításához, a lakosság menekülését előidéző okok felszámolásáért.

11. Az EU a szíriai és egyéb menekülteket befogadó országokat meg kívánja segíteni. Nemzetközi szervezetek útján euró milliárdokkal kívánja támogatni az ott működő menekülttáborok fenntartását az ottani életkörülmények javítását.

12. Az EU gondoskodni kíván arról, hogy a menekültek útvonalát az Európai Unió irányába biztonságossá tegye, felszámolja az embercsempészetet.

A fentiek fényében vessük össze a magyar álláspont és az uniós törekvések megvalósulása közötti viszonyt.

A magyar álláspont az 1-től a 7. pontig totális vereséget szenvedett, pont az ellenkezője történt, mint amit Orbán Viktor akart: a menekültek változatlanul jönnek, (kerítés ide, kerítés oda) az EU, a legnagyobb mértékben Németország, de a skandináv országok folyamatosan bírálják el a kérelmeket és osztja a háborús menekülti státuszt, de többségében visszautasítják a gazdasági menekülteket. Az EU bevezette a kötelező újraelosztási kvótát. (Magyarország lemondott a neki járó 54 ezer menekült más tagországokba szállításáról, nem vesz részt ebben a programban.) Tehát tőlünk nem visznek el egy menekültet sem, viszont Magyarországnak 1300 menekültet kell befogadnia. Igaz gyakorlatilag alig akar valaki Magyarországon maradni.)

A 8. ponttól a 12. pontig részben a magyar álláspont egybeesik az EU álláspontjával és az egybe is esett a kezdetek kezdetétől, ezek már a szeptember 9-i Junker javaslatban is szerepeltek, illetve Magyarországnak nem sok konkrét dolga van bennük. Mint például a válsággócokban szükséges fellépésben, ahol Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország és az USA árnyékában legfeljebb megtehetjük, amit kérnek tőlünk, ha kérnek egyáltalán valamit.

Erős csúsztatás azt állítani, hogy az eddig ajtó ablak nyitva volt és most ezeket az EU bezárja. Mert ezeknek az ajtóknak és ablakoknak pont úgy kellett volna működniük eddig is, mint ahogy az EU a jövőben tervezi. Senki nem mondta, hogy azok tárva nyitva vannak. Angela Merkel ominózus és gyakran hivatkozott nyilatkozata is csak annyit tartalmazott, hogy a szíriai menekültek – az ottani egyértelmű helyzetre való tekintettel – gyakorlatilag automatikusan megkapják a menekültstátuszt Németországban. Amivel Merkel csak azt erősítette meg, ami az érvényben lévő német törvényekből automatikusan következett. Ezért nem tisztességes Merkelt felelőssé tenni a menekültek nagy számáért. A törvényeket a német parlament hozza, a kormány csak betartja azokat.

Azaz: a határországoknak a menekülteket regisztrálnia kellett volna. Aztán a bevándorlási kérelmeiket el kellett volna bírálni. Az ehhez szükséges időre a tartózkodás feltételeit biztosítaniuk kellett volna. Ezt azonban az érintett országok (Olaszország kivételével), tehát Magyarország és Görögország nem teljesítették, valójában a hatalmas tömeg miatt nem is teljesíthették. A többi ország sem tartotta be a Dublin III. megállapodást, mert egyrészt: befogadtak a határországok által nem regisztrált menekülteket, másrészt a határországokban regisztrált menekülteket nem küldték vissza az adott országokba. Az ő szabályszegésük mögött is a kényszerhelyzet állt, mert valamit tenni kellett a válságos pillanatokban, illetve a magyarországi áldatlan állapotok miatt hozzánk nem akart senki menekültet visszaküldeni, de Görögországba se volt hová.

A fentiek fényében enyhén szólva érthetetlen azt állítani, hogy Orbán Viktornak bármiben is igazat adott volna az Európai Unó. Az más kérdés, hogy az EU tagországaiban, de még a leginkább bevándorló párti Németországban is vannak komoly politikai erők, mint például a bajor Keresztény Szocialista Unió (CSU), amely koalíciós partnerétől, a Német Kereszténydemokrata Párttól, (CDU) lényegesen jobbra álló véleményt képvisel és Merkel ellen fellépve a magyar álláspontot magához közelállónak tartja, arra használja, hogy Orbánnal mondatja ki, amit maga nem tart még szalonképesnek. A képet tovább árnyalja, hogy a CSU-ban is legalább három tábor különböztetnek meg a német politikai elemzők menekültkérdésben és abból csak az egyik a pártelnök Horst Seehofer fémjelezte Orbán-közeli platform. A mások két irányzat egyikét középre, a másikat a Merkel-féle megközelítéshez közelebb állóként balra lehet pozicionálni.

Orbán Viktor és Magyarország nem egyedül szenvedett vereséget, mert a Visegrádi Négyek közül a végsőkig kitartó Szlovákia és Csehország mellett a Románia is a kötelező kvóták ellen szavazott. A korábban ugyancsak kvóta ellenes Lengyelország – saját nemzetbiztonsági érdekeit figyelembe véve, a közelgő parlamenti választások ellenére, ahogyan arra számítani lehetett -, kihátrált a négyesfogatból és megszavazta a kvótarendszert. A kvótát ugyancsak elutasító Finnország tartózkodott. Az sem meglepő, hogy az EU és a NATO védőszárnyai alatt remegő balti köztársaságok, Litvánia, Lettország és Észtország sem tartották magukat korábbi kemény álláspontjukhoz és ugyancsak saját jól felfogott érdekükben beálltak a sorba.

Az igazán fontos változás a lengyel álláspontban következett be, hiszen a Visegrádi Négyek közül Varsónak van egyedül nemzetközi és európai súlya. A varsói hátraarccal kapcsolatban megkérdezett politikusok közül volt, aki azzal magyarázta a lengyel pálfordulást, hogy valójában nem Varsó árulta el a Visegrádi Négyeket, hanem már sokkal korábban Magyarország és Szlovákia, amikor nem álltak ki a lengyel álláspont mellett és nem támogatták Ukrajnát Oroszországgal szemben, az ukrán-orosz válság kirobbanása után.

Erősen torz logikának kell érvényesülnie ahhoz – és persze miért ne érvényesülhetne, hiszen mindenki azt gondol és ír, amit akar, vagy amit súgnak neki -, hogy bárki az elmúlt hónapok történéseit a magyar politika sikerének tudja elkönyvelni, vagy akárcsak a magyar pozíciók árnyalatnyi javulását legyen képes az események alapján vizionálni. És akkor itt még csak a dolog uniós vonatkozásait említettük, mert külön tanulmányt érdemelne, milyen károkat sikerült a magyar külpolitikát irányító kispályás miniszterünknek összelapátolnia néhány hét alatt a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatainkban. A hangnem és a mód, ahogy Magyarország a saját álláspontját védelmezni próbálta, az mindenre, csak diplomáciára nem emlékeztet. Ennél is nagyobb hibája, hogy kártékony, nem szolgálja a közép- és hosszú távú magyar érdekeket.

Végezetül, nem lehet szó nélkül elmenni a történtek erkölcsi vonatkozásai mellett. Egészen pontosan nem lehet továbblépni annak rögzítése nélkül, hogy a Magyarországot – eddig is minden alap nélkül és teljesen hibásan – keresztény országnak tituláló Orbán Viktor és csapata mennyi súlyos és bárdolatlan állítást tett, milyen mélységesen antihumánus platformot foglalt el kiszolgáltatott és megalázott emberek százezreivel szemben. Az csak csekély vigasz lehet a szíreknek, az afgánoknak és az irakiaknak, hogy nem kaptak mást, csak azt, amit a magyar társadalom is nap mint nap megkap a saját kormányától.

Becsületükre legyen mondva, hogy nagyobb tartással utasították el a magyar állam bárdolatlanságát és antihumánus fellépését, mint maga a magyar társadalom, amikor ugyanezt a saját bőrén tapasztalja. Biztató csak az volt, hogy megint kiderült: gazdagok vagyunk, mert ebben a kis országban két ország fér el egymás mellett. Egy idegengyűlölő, rasszista és egy minden tekintetben európai humánus és segíteni kész, emberséges ország. Sajnos a magyar történelmi egyházak, mindenekelőtt a magyar katolikus egyház egyelőre az ország rosszabbik felével tart, mint történelmében már annyiszor.

gepnarancs.hu / Zsebesi Zsolt (Címlap: Röszke, 2015. szeptember - Fotó: MTI / Kelemen Zoltán Gergely)