A tengereken, megfelelő időjárási körülmények között, kialakulhat egy egészen alacsony felhőréteg, amelyet akár ködként is kezelhetünk. Ez a réteg általában nem emelkedik pár száz méternél magasabbra. Az Earth Observatory a Suomi NPP műhold felvételén keresztül mutatta be a jelenséget.

A hajók motorjainak égésterméke (különösképp a szulfátok) e párás légrétegbe jutva hozzájárul a felhőképződéshez, hasonló módon, ahogyan a repülők mögött a magasban kialakulnak a kondenzcsíkok: a mikroszkopikus aeroszolszemcsékre kicsapódik a levegő páratartalma, s így a járművel együtt létrejön egy csík alakú felhő. Ez azonban akkor válik láthatóvá, ha egészen apró, de nagyobb mennyiségben kialakuló páracseppecskékből állnak a csíkok. Míg maga a tenger feletti alacsony rétegfelhő cseppecskéi viszonylag nagyok, a frissen képződő csíkokban sokkal apróbbak és sokkal több van belőlük, így jobban szórják a fentről érkező napfényt, vagyis végeredményként a környezetükből kiugró módon világosak. A hajók égéstermékei persze akkor is jelen vannak, ha nem válnak láthatóvá, mert épp nincs párás levegő, alacsony rétegfelhő a hajóút helyszínén.

A hajók égéstermékeinek, és az emiatt képződő világos felhősávoknak a hatását évtizedek óta vizsgálják a klimatológusok, például arra kíváncsiak, hogy a világosabb felhők miatt visszavert több napfénynek köszönhetően hűtik-e a bolygót ezek a csíkok? Ez különösen a sarkvidékek esetében volna fontos kérdés, ahol az olvadó tengerjég miatt megnyíló hajózási lehetőségek hatására akár hűlhet is a környezet, az égéstermékek a jég- vagy hófelszínre rakódva azonban sötétebbé változtatják a felszínt, és ez melegedéshez vezet. Sok tehát a kérdőjel, összetett a problémakör, ezért is fontos a jelenség megismerése, erre pedig kiválóan alkalmasak a műholdak. (National Georgraphic)