„Tízmillió forintos vissza nem térítendő támogatást ad az Orbán-kormány azoknak, akik a következő tíz esztendőben három gyermeket vállalnak.
A családi otthonteremtési kezdvezmény (rövidítve: CSOK) kapcsán újabb intézkedéseket vezet be a kormány. Az új építésű lakásoknál két gyermek esetén 2 millió 600 ezer forintra nő a kedvezmény mértéke, három gyermek vállalása esetén pedig a kormány új programot hirdet – jelentette be Lázár János, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője.
Ehhez Magyarország kormánya további 10 milliós forintos hitelt is biztosít huszonöt éves futamidőre, melynek kamata nem lehet magasabb 3 százaléknál.

Lázár közlése szerint az Orbán-kormány döntött arról is, hogy 300 négyzetméteres lakóépületig megszűnik az építési engedélyezési eljárás, csak építési bejelentési kötelezettség lesz az építési hatóság felé...” – volt hallható a Magyar Rádió hullámhosszán, az elmúlt napokban, Kovács Zoltán, a kormányszóvívő szemrebbenés nélkül, átszellemülten Orbán Viktor megbízatásától, szólt az egyelőre még Magyarországon maradt honfitársainkhoz, mondandóját pedig az a Lázár János egészítette ki, aki a nincstelenekről szóló mondatával – ti. „Akinek nincs semmije, az annyit is ér!” – vonult be a történelembe.

*

Tisztelt Miniszterelnök Úr! – Közreműködésével, ahogy az olvasható az életrajzában, valóban született öt gyermek a házasságából... – De ahogy mi tízmillióan, úgy Ön is tisztában van azzal a figyelmen kivűl nem hagyható tényről, hogy felnevelésükhöz Önnek alig-alig volt köze, kedves felesége sem az Orbán házaspár napjainkra már milliárdokra nőtt vagyonából – hanem a mi gyermekeink felneveléséhez szükséges közvagyonból gondoskodott az átlagot százszorosan meghaladó családi, gyermeknevelési kiadásaikról.

Orbán úr! – Hová szűljük az Ön által igényelt, katonai vagy stadionépítési célokra szánt, gyermekeket?... A még fel sem épült, csak a zavaros, át nem gondolt terveikben létező, lakásokba feltehetően Ön sem vállalná a hatodik gyermekét – szociális lakások rendszerét, melyeket a francia és német vezetők – kormánya állítólagos ellenségei – már régen felépítettek, Magyarországon egyszerűen nem létezik.

Ne akarjon nekünk, a nincstelen, rabszolgabéren dolgozóknak, azonnali magántulajdonú lakásokat, mert ahhoz a kormánya által huszonöt év futamidőre igért 10 millió forintos hitel amúgy sem elegendő – ajánlatából mindössze az tűnik ki, hogy Ön élete során még egyetlen lakást sem épített vagy építtetett fel...

Miért ígér tíz évre, huszonöt évre előre – mikor a demokráciákban általában négy év a miniszterelnökök, a kormányfők „futamideje”? Esetleg nem áll szándékában törvényes, demokratikus választások után másik pártnak, új kormányfőnek átadni a hatalmat?
Ha információim helyesek, Magyarországon a pénzjegynyomdákban tonnaszámra gyártják a bankjegyeket, miközben általánosan ismert, hogy a forintnak már évek óta nincs meg az aranyfedezete, a „függetlennek” hírdetett Magyar Nemzeti Bank vezetője – Matolcsy György – palotákra, földbírtokokra, világhírű művészeti alkotások megvételére költi az ország vagyonát, vagyis a mi zsebünkből kiemelt pénzből.

Miért beszél 300 négyzetméteres lakóházakról, mikor ilyen épületeket az országban csak néhány százan, esetleg egy-két ezer (a kormányhoz közelálló) ember mondhat tulajdonának – a többség, Magyarország lakosságának 99.99 százaléka egyszerű 40 és 70 négyzetméteres lakásokban él – e helyen nem szólva a nyomorgókról, a cigánycsaládok által lakott putrikról vagy a hajléktalanok tízezreiről.

Miniszterelnök úr! – Állítsa le a stadionépítéseket, a kormányhivatalnokok, a barátok, rokonok mindekit felháborító vagyongyűjtéseit és ha valóban segíteni akar az ország népén, akkor (feltételt mellőzve!) minden magyar családnak csak annyit adjon egyetlen alkalommal, mint a „saját lábán álló” leányának egyetlen esztendőben... Megért engem, miniszterelnök úr?
27 évvel korábban – még a Fidesz Munkáscsoport létezése idején – jómagam is tagja voltam a liberális szellemiségű Fidesznek. Nem én hagytam el a pártot, hanem Ön és a haramiává lett környezete távolodott el a liberálizmustól, a demokráciától és az emberi tisztességtől.

Ma, napjainkban talán még megmenthető lenne az ország..., de akkor nem Moszkvát és Putyint kellene követnie, hanem a jó ideje elárult szövetségeseivel, az Európai Unió államaival kellene egy sorban menetelnie – vagy még idejében átadni az ország vezetését, az arra alkalmasabb honfitársainknak.

Kollár Erzsébet / google