Évtizedeket fordítottuk arra, hogy egyenlők és néha ezáltal egyformák legyünk, és ez sikerrel járt, mert megteremtettük a Coca Cola nemzedéket, amelyik minden évjárata ugyan olyan, ugyan úgy kezelhető, ugyan annyira gyenge és félős.

A 20. század vérzivataros időszakaiban naponta több ember halt meg, mint most összesen a világban a vírustól. Mára már lassan feledésbe merülnek a holocaust gázkamráinak napi teljesítményei, ahol percenként öltek meg értelmetlenül és gyáván több embert, mint most a vírus naponta. A bátorság nem egyenlő a hülyeséggel, a vírustagadással, hanem egyenlő a felelős szembenézéssel, azzal, hogy mit mire cserélünk. Elcseréljük e a régi életünket valami új bezárt és elzárt világra, vagy megharcolunk magunkért az életünkért a szokásainkért és mindenért és mindenkiért.

Egyre többen hibáztatják a politikusokat szerte a világban, pedig ők nem csinálnak mást, mint mérik a nép beszartságának mértékét és ehhez alakítják az intézkedéseiket. Azt próbálják lemásolni, reagálni amit mi akarunk, mert mi fogjuk őket újraválasztani, ez marhaság, ide Churchill, de Gaulle, vagy Adenauer, Helmuth Schmidt szintű bátorságra és tudásra lenne szükség ahhoz, hogy valami értelmes történjék velünk.

Sokan azt hiszik, hogy velük nem történhet meg, ő azok között lesznek, akik megússzák, azt hiszik van egyéni stratégia.

Biztosra veszem, hogy nincs! Mint ahogy azt is biztosra veszem, hogy csak szakemberekre, vagy csak politikusokra nem szabad semmit bízni, mert az első mindent a maga kis szemüvegén át néz és javasol döntéseket, a másik meg előre megtalált felelősök nélkül nem mer dönteni!

Keverék kell, egészséges keverék, amely kiszorítja a káros szakmaiságot, és leteperi a politikusi gyávaságot.
A mi főnökünk mer dönteni, ami jó, de nem meri a hatalmat elengedni, ami nem jó! Pedig egyszerű lenne belátni, hogy ma nem a hatalom féltése az első, hanem a nemzet, a társadalom megnyugtatása, célkijelölés, kár minimalizálás, és az életminőség minél nagyobb mértékű megőrzése.

Nemzeti összefogásra lenne szükség, a kicsinyes belpolitika helyett!

Ez egy háború! Egy értünk folyó háború, az ellenségünk nem válogat pártállás, vagy elkötelezettség alapján, hanem csak egyszerűen jön és belénk mászik, mert ott a helye. Pont ezért kellene kiállni a szegények és elhagyatottak mellett, mert őket is ugyan olyan arányban fertőzi, mint a többieket, azonban nekik kisebb az esélyük a győzelemre, az alultápláltság vagy vitaminhiány, vagy egyéb tényezők miatt. Az öngondoskodás mára már egy pusztító zsákutca!

Magunkat védjük, ha őket védjük!

Nem szabad szemérmeskedni, a romák az egyik legjobban kitett csoport a fertőzésnek, kiemelten kellene az ő helyzetükre koncentrálni és a lehető legrövidebb idő alatt leszűrni őket és vitaminokkal, táplálék kiegészítőkkel ellátni. Amennyiben nem oldjuk meg ezt, akkor ez egy folyamatosan ketyegő időzített egészségügyi bomba lesz.
Kiharcolhatjuk, hogy zárják be a határokat, az üzleteket, éttermeket, mozikat, játszótereket, meg a fene tudja miket, aminek a végén ugyanúgy ott lesz a tömeges fertőzöttség.

Nem a kormány vagy az önkormányzatok a megoldás, hanem mi magunk vagyunk a megoldás az életvitelünkkel, a higiénés kultúránkkal, a mentális felkészültségünkkel, mint ahogy írtam, a kormány minket figyel és mér, majd ehhez viszonyít!

Maszk kell, toroköblítő, kézmosás, távolságtartás, de nem kilométerekre, csak egyszerűen méterre vagy kettőre. Nem kell puszilkodni, meg ölelkezni, a családtaggal is csak fürdés és fertőtlenítés után, ha van valakinek ózonos készüléke, az adja oda a szomszédjainak, mint régen a porszívót, vagy a mixergépet. Honnan tudod, hogy amikor bezárnak nem a vírussal zárnak össze, azokra kell figyelni, akik megfertőződtek, őket gyógyítani kell, a többinek meg stratégiát adni az elkerülésre.

Kedves fiatalok, most nem az az időszak van, hogy részegen egy házibuliban összebújunk, mert itt nem az óvszerről van szó, hanem valami egészen másról, ami a párod bármely testrészén jelen lehet, több fegyelem, és figyelem kell, mert másként könnyen bajba kerülhettek!