Nem, a vészharangok kongatása ellenére sem marad el a tanév. El fog indulni (el kell, el van döntve, ki van hirdetve, a miniszter majd megnyitja valahol nagy csinnadrattával és különben is: ha sokat mondjuk, akkor van…), csak az a kérdés hogyan, és merre fog folytatódni. Mert jelen pillanatban ez annyira bizonytalan, mint a hozzánk érkező, magyaros furfanggal 15 évre letárgyalt olcsó orosz gáz.

Ugyanis nemcsak tanárhiány van. (Ami nem kicsi – nagy. Hiába is próbálja a kormányzat mindenféle trükközéssel elmaszatolni.) Hanem az indulatok is pattanásig feszültek. A tanárok, szülők, gyerekek gyomra lehet egy csomóban – és talán a kormányzaté is.

A tanárhiány oka, és ez már milliószor elhangzott, a megbecsülés hiánya, az oktatási rendszer elmaradottsága (19. századot játszunk a 21. században), és legfőképp, hogy a pofátlanul alacsony bérek miatt a fiatalok vagy nem mennek a tanári pályára, vagy ha már ott vannak, akkor egy-két éven belül nagy valószínűséggel lelépnek. Az öregedő tanárok pedig szép lassan elmennek nyugdíjba – és legtöbbjüknek esze ágába sincs visszatérni, ígérjenek nekik bármit is!

Amikor a múlt század 90-es éveiben elkezdtem tanítani, az igazgatók még válogathattak a pályakezdő és tapasztaltabb korllégák között, voltak iskolák, ahova csak kihalásos alapon lehetett bekerülni. Ma már ott tartunk, hogy pályakezdő alig van (lásd fentebb), a tantestületek átlagéletkora 50 év (amely, ugye, nagyszerűen megérti magát a Tik-Tok generációval…), és szűkebb környezetemben (középiskolákban), még a fő érettségi tárgyak (magyar, töri, matek, nyelv) egy részét is óraadóval tudják csak megoldani, mert nem találni főállásút. (Ami persze az óraadónak jó, a státuszban lévőnek nem, mert az órarendet az óraadóhoz alakítják, a főállású meg ülhet benn úgy, hogy van első, aztán hatodik, hetedik, nyolcadik órája.) De hallok olyan iskoláról is, ahol, lehet, tényleg nem indul el a tanév, mert a pedagógusok jórésze elment más iskolákba. Az EU-s pályázatból gyönyörűen felújított épület és 21. század kompatibilis környezete meg ott áll kihasználatlanul…

A pattanásig feszült helyzet egyik szimbolikus tere a béremelésért folytatott harc, ami valójában nem csak a bérek, hanem magának a rendszernek a megváltoztatásáért/modernizálásáért folyik. Aminek – mivel a kormányzat hajthatatlan – központi eleme lenne a sztrájk. És aminek, mivel a köztársasági elnök aláírta az ezt ellehetetlenítő törvényt, nem sok értelme van. Ugyanis, ha a pedagógus betartja a szabályokat, a sztrájk nem is látszik. (A sztrájk ideje alatt is meg kell tartani az órákat, el kell látni a gyerekfelügyeletet stb.) A pedagógus viszont bukja a pénzét, ugyanis a sztrájk ideje alatt is dolgozik, amiért viszont nem jár fizetés.

Marad hát a polgári elégedetlenség, amivel kapcsoltban az oktatásért felelős államtitkár, Maruzsa Zoltán azonnal levelet is írt az egyik pedagógus szakszervezetnek. Szerinte – mivel a polgári engedetlenség a hatályos jogban tiltott eszköz –, azok a pedagógusok, akik ezt támogatják, erkölcsileg is megkérdőjelezhetőek. (Sic!) Ráadásul – szerinte – a pedagógusok azzal, hogy nem tartják be a szabályokat, rossz példát mutatnak a diákoknak is: "az írott normák figyelmen kívül hagyása jó eséllyel arra ösztönzi a kialakult értékrenddel még nem rendelkező diákokat, hogy a jövőben mérlegelés tárgyává tegyék, milyen iskolai előírásokat kell betartaniuk, és milyeneket nem".

Hozzá tette még, hogy ennek a magatartásnak nemcsak morális veszélye lehet, hanem akár később ösztönözheti is a diákokat arra, hogy a joggal összetűzésbe kerülve a bíróságok vagy hatóságok szankcionálják őket stb.

(Most tekintsünk el attól, hogy Maruzsa úr, politológusként és történészként is elfeledkezik mondjuk Gandhiról vagy Nelson Mandeláról, de akár főnökéről, Orbán Viktorról is, aki 2006. környékén szintén élt a polgári elégedetlenség eszközével.)

Amúgy nem csak vérciki – cinikus is ez a levél. A pedagógusnak példát kell mutatnia a diáknak. De milyen példa az, ha nem öntudatos, a saját és mások érdekeiért kiálló emberként lép fel, hanem megalkuszik, meghunyászkodik? Mondjuk a saját élhető munkakörülményei eléréséért, megbecsüléséért, tisztességes fizetéséért nem küzd, sztrájkol, nem elégedetlenkedik, sőt, lebeszél erről mindenkit és arra int, jó, ha mindenki kussol. Mert "a gyerekek érdeke"…, meg "mit szól a tankerület"… stb. Szóval ezzel a példával meghunyászkodó, megalkuvó embereket kell nevelni a diákokból? Aki nem kérdez, csak végrehajt? Esetleg vigyázzülésben ül nyolc órán keresztül?

Akkor viszont hogy teljesülnek az államfő, Novák Katalin gondolatai, aki szerint Magyarországnak "nagytudású és kritikusan gondolkodó emberekre van szüksége", mert ez a jövő záloga? Vagy a kritika csakis a hanyatló Nyugatot, az identitáspolitikát, a liberalizmust, a migrációt és a nemzeti-vallási kisebbségeket érintheti? Esetleg Ukrajnát, amely volt annyira pofátlan, hogy nem feküdt le az orosz imperialista törekvéseknek? Az állampártot és kormányt már nem? Gondolom ezt. Hisz aki az utóbbi kettőt veszi kritikus górcső alá, azonnal kirekesztődik a "nemzetből" és ellenséggé válik…

Nem, csakis határozott, önmagáért és másokért kiálló, a világ dolgaiban jártas tanár válhat példaképpé. De amíg a körülményei nem olyanok, amikkel a háta mögött ezt megtehené (meg meri tenni!), csak kiégett, elkeseredett, néha mindenben beletörődő marad. Olyan, aki nem hisz abban, hogy elérhet változást, akit még mindig zsarolni lehet a kirúgással (holott a tanárhiány idején kétkézzel kapkodnak utána más iskolák), akit a főnökei vagy a szülők büntetlenül "leolthatnak", és retteg, hogy ha sztrájkol, még azt a kevéske fizetést is elveszti, amit kap. Zseniálisan feléptett rendszer, és nem látszik a kiút.

Olyan ez, mint a farkába harapó kígyó. Nem jönnek a fiatalok, nem kerül a rendszerbe innováció, a tudásanyag nem követi a világ változásait (az oktatás módszerei sem). Így pedig a diákok sem válnak majd vállalkozó kedvű, önmagukban, önmaguk tudásában biztosan hívő, önmagukért és másokért kiállni és tenni képes, "nagytudású és kritikus gondolkodású" polgárokká.

Ma elindul a tanév. Miért ne indulna el? A 19. század rögös útján ballag előre komótosan, viszi a (tanult) tehetetlenség és a félelem… Közben pedig nem veszi észre senki, hogy szép csendesen elhúz mellettünk a világ. Ami már belépett a 21. század húszas éveibe, de mi, magyarok, inkább "mennénk vissza Ázsiába."

Soós Tibor