A Médiatanács határozatának indoklása úgy szól, hogy a Klubrádió két ízben megsértette az adatszolgáltatási kötelezettségét, ezért eleve nem pályázhat. És a Médiatanácsnak mérlegelési joga sincs.

Na, mármost! Ne fáradjunk azzal, hogy körülírjuk, az Orbán-rezsim törvénykezése testre szabott. Ezt a fenti rendelkezést lex Klubrádiónak hívja mindenki. A hamis hírekért, rágalmazásért rendszeresen megsuhintott kormánymédiáknak a hajuk szála sem görbül.

De, mi volt a Klubrádió adatszolgáltatási mulasztása? Mint minden diktatúrában, ma, nálunk is jelentések, kimutatások tömkelegével bombázzák a hatóságok az alant lévőket, részben, mert a Fidesz mindent mér, részben, hogy basztassák az alájuk rendelt szervezeteket, részben, hogy igazolják a saját létük szükségességét: ők aztán halálra dolgozzák magukat! Az iskolák például tonnányi jelentést készítenek naponta, hetente, havonta, fél-, és egész tanévente a KLIK (álnevén Tankerület) számára, zömmel a nagy semmiről, mely jelentéseket feltehetően a kutya se olvassa el. Csak strigulázzák: bejött, vagy irgum-burgum!

Nos, a Klubrádió, Mint Arató András kiváló hasonlattal jellemezte, évekkel ezelőtt két ízben olyan súlyú adatszolgáltatással esett késedelembe, mintha, mondjuk folyamatosan regisztrálniuk és jelenteniük kellene, hogy naponta hány kilométeres átlagsebességgel autóztak a Váci úton. És, ha késve jelentik, elveszik a jogosítványukat.

Ráadásul az egyik esetben azért késtek, mert a Médiahatóság szerverén megváltoztattak valamilyen hozzáférési jelszót, miközben a Klubrádiót elfelejtették erről értesíteni, ők meg a régi jelszóval az Istennek se tudtak belépni, adatot szolgáltatni. A mulasztások súlyára jellemző, hogy egyszer harmincezer, egyszer harminchatezer forintos bírságot kaptak.

A bíróság elutasította a Klubrádió jogvédelemre vonatkozó keresetét, lényegileg elfogadva a Médiatanács indoklását. A bíró kemény másfél percet szánt a kimerítő indoklásra. A Klubrádió nem fellebbezett a bírságok ellen, ezzel elvágta a jogvédelmét - mondta.

Arató szerint azért nem fellebbeztek, mert a bírságok összegénél többe került volna a perköltség, és úgyis elmeszelték volna őket.

Akkor meg ugyanott tartanak.

De, persze senki nem gondolja, hogy ezen múlott? A Médiatanácsnak olyan diszkrecionális jogköre is van, hogy egy szabályosan benyújtott, nyertes pályázatot is érvénytelennek nyilváníthat. Indoklás nélkül. Arra viszont nincs joga, hogy, mint abszolút irrelevánsat, figyelmen kívül hagyjon egy (két) érdektelen, csekély súlyú adatszolgáltatási késedelmet (mondjuk, hogy 2037. november 78-án hány magyar zeneművet sugároztak, vagy hasonló). Hát erre az esetre mondta a Nyúlcipő hőse: mi a röhej, ha nem ez?
Egyébként nincs új a Nap alatt. Az első Orbán-kormány idején a (Lovász László MTA-elnök által, a saját intézményének kiherélése előtt pont a Palkovics-módszerrel kivégzett) Lukács Archívum alkalmazottai perelték a Magyar Tudományos Akadémiát, melyhez az Archívum tartozott. A per lényegileg az Archívum szakmai függetlensége körüli hercehurcák miatt folyt.

A Munkaügyi Bíróságon a pert az Archívum megnyerte, a Fővárosi Bíróságon (ma Fővárosi Törvényszék) elvesztette. Az indoklás szerint az MTA főtitkára elmagyarázta egy levélben a bíróságnak, hogy mi valójában az Archívum státusza. Ők pedig megértették!

Ismerős?