"Amerikával harmincéves háborúra készüljetek" – állítólag ezt mondta a Kínai Kommunista Párt főtitkára, Hszi Csin-ping a Központi Bizottság tagjainak az év elején. 

Ez a technológiai, propaganda- és devizaháború a világ összes országának stratégiai szabadságát leszűkíti majd. Különösen látványos lesz a fordulat az olyan országok esetében, amelyek maximálisan kihasználták a 2010-es évek szabados viszonyait. Ezek közé tartozik Magyarország. 

A 2008-2009-es nagy recesszió aláásta az addig uralkodó globális berendezkedést: az Egyesült Államok hegemóniáját, a piaci fundamentalizmus ideológiai uralmát, a globalizáció szent tehenét és a nyugati fejlődési modell univerzalitásába vetett hitet. Az azóta eltelt több mint tíz évet a kihívók, világmagyarázatok és az országstratégiák kavalkádja jellemezte. Átfogó alternatívák híján azonban a tehetetlenség fenntartotta a korábbi rend vázát. A 2010-es években is a régi díszletek közt éltünk, de az egységes tartalom akkor már a múlté volt. 

A 2010-es évek világrendje

Az elmúlt tíz év legfontosabb fejleménye a globális seriff eltűnése volt. Az Egyesült Államok már Barack Obama elnöksége alatt csendben feladta ezt a szerepét, hogy aztán utódja, Donald Trump az „America First”-tel ki is mondja a nyilvánvalót. A korábbi nemzetközi szabályok és normák továbbra is érvényben voltak, az ezek működtetésére hivatott intézmények is léteztek, csak éppen nem volt senki, aki fülön csípje a csalókat. 

El is szaporodtak a világban a potyautasok és a trollok. A potyautasok a többi ország szabálykövetését, a rendszer vázának fennmaradását fordították saját hasznukra. Erre Kína államilag szervezett, nagyüzemben űzött szellemitulajdon-vásárlása és -lopása volt a legfontosabb példa. De ide tartozik a hivatalosan NATO-tag Törökország moszkvai hastánca és az Európai Unió két potyautas-bajnoka, Lengyelország és Magyarország lavírozása is. A trollok ezzel szemben a rombolást, a fennálló rendszer aláásását tűzték célul. Irán és Észak-Korea e csoport ikonikus és aktív tagjai. Közülük is kimagaslik Oroszország, amelynek alig titkolt célja, hogy a régi világ két meghatározó pillérét, a NATO-t és az EU-t bomlassza. A 2010-es években sikert sikerre halmoztak: a Brexit és a 2016-os amerikai választások befolyásolása, az EU-ellenes európai populista pártok előretörésének finanszírozása vagy éppen a Krím megszállása egytől egyig jelentősen gyengítették a fennálló világrend oszlopait. 

2017-2018 körül azonban elkezdett újra fel-fel bukkanni a seriff. Gyengébb, homályosabban lát és sokkal önzőbb, mint korábban, de még mindig nála van a stukker. A nem amerikai magánszemélyek Amerikán kívül (!) elkövetett korrupciós ügyeinek büntetését lehetővé tevő globális Magnitsky-törvény a globális rendőri felfogás visszatértét jelzi. Ezt az eredetileg a putyini Oroszországra szabott rendelkezést 2017 vége óta számos trollállam meghatározó üzletemberére, strómanjára alkalmazták, és ma is a legkézzelfoghatóbb külföldi fenyegetést jelenti ezen országok vezetői számára. Közben a nyugati világ meghatározó technológiai cégei immáron vadásznak a bevett trollstratégiákra, ezáltal jelentősen szűkítve azok mozgásterét. A trollok nem tűntek el, de már nem is álmodhatnak olyan sikerekről, mint az évtized közepén.

Még fontosabb fejlemény, hogy 2018 végére az amerikai politikai elitben szinte teljes körű konszenzus alakult ki a kínai potyautas-stratégia veszélyeit illetően. 2018 elején az ausztrál hatóságok tették először össze a képet a kínai befolyásolási (had)műveletek nagyságrendjéről és mélységéről. Az ezt követő nemzetbiztonsági reform bevezetésekor Malcom Turnbull ausztrál miniszterelnök egzisztenciális veszélyekre utalt: „megvédjük az életformánkat, megvédjük és megerősítjük a demokráciánkat és biztosítjuk, hogy Ausztrália a döntéseit az ausztrálok szándékai szerint hozza meg.” E fejlemények miatt az egész nyugati világban elfogadottá vált a meggyőződés, hogy a kínai állam 2012 óta rendkívüli erőfeszítéseket tett, hogy befolyásolja a nyugati politikát és közvéleményt annak érdekében, hogy nyugati vállalatokon, egyetemeken és tudósokon keresztül csúcstechnológiát szerezzen: vegyen, lopjon vagy zsaroljon ki. Méghozzá nagy sikerrel. A Nyugat globális nirvánába vetett hitének erősségét mutatja, hogy ezt több mint fél évtizedig nem volt hajlandó tudomásul venni.

A 2018-as eszmélés óta azonban egymást érik az ilyen kínai törekvések elfojtását, illetve az ezt előkészítő kínai propaganda és illegális befolyásszerzés visszaszorítását célzó intézkedések. A Huawei-ügy csak a jéghegy csúcsa. 2020-ra már olyan szigorú kínai technológiatranszfert akadályozó intézkedések vannak érvényben Amerikában, amelyekhez hasonlót utoljára a hidegháború alatt alkalmaztak. 

Amilyen sikeres volt Kína a potyautas stratégia kapcsán, olyan ügyetlenül látott egy esetleges alternatív világrend alapjainak lerakásához. Kína 2013 óta próbálja a globalizáció egy új, Peking-centrikus vízióját építeni az „Egy övezet, egy út” projekt ernyője alatt. Az elképzelés lényege, hogy kínai építésű és finanszírozású infrastruktúrát biztosítson a kínai termékek külföldi piacra jutásához és hivatalosan az ellenkező irányú áruforgalom számára is. A finanszírozás és az áruforgalom természetesen befolyást, adott esetben függést is hozna magával. A megálmodott óriási beruházások jelentős része 2020-ra csak a tervezőasztalig jutott el, de számos helyen már így is komoly ellenállásba ütközött és összefogásra sarkallta az ellenérdekelt feleket. Bár Kína nem adta fel vonatkozó ambícióit, közvetlenül a járvány vuhani megjelenése előtt a projekt újragondolása került terítékre Pekingben. 

2020-ben továbbra is Amerika a világ egyes számú hatalma, de nyilvánvaló, hogy már nem mindig és mindenhol dominál. Ugyanakkor a potyautasok és trollok káosza lassan véget ér, és az új hatalmi viszonyokhoz alkalmazkodó világrend van kialakulóban. Ezt fogják felgyorsítani a koronavírus-járvány következményei.

Orbán Krisztián / Qubit