Avagy gazdasági matek a kormány prostituáltjainak. Bizony, rájár a rúd a Gundelre, hiszen nevük lényegében egybeforrni látszik a széles nyelvcsapásokkal, amit a Fidesz kegyeltjeivel szemben megkövetel. Azzal hogy menza néven lényegében tizedáron gondoskodnak a Karmelita kolostorban januártól elszállásolt „sertéstelepének” ellátásáról.
2019 első értelmezhető magyar belpolitikai ötlete meghökkentő módon az MSZP-től érkezett, amikor Tóth Bertalan pártelnök a legutóbbi kormányellenes tüntetésen előrántotta a közös ellenzéki EP lista gondolatát :“Teremtsük meg az egységet az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon is! Egy az egy ellen!”.
És nem is akárhogyan. Mintha Móricz egyik regényében estünk volna foglyul. A neves Gundel vitte el Orbán új irodájának étkeztetésére kiírt pályázatát. Ezzel önmagában – azt leszámítva, hogy még egy valóban pragmatikus cég sem vállal ekkora kockázatot – nem lenne semmi baj. Különösen a jelen helyzetben egy olyan nem szerencsés, tekintve, hogy ezzel lényegében vásárra vitte a bőrét.
„A lányokat lelövik ugye?” Legalábbis, akik nem hajlandóak üzembe helyezni a petefészküket országunk gyarapodása érdekében. Ez persze csak egy költői kérdés részünkről. De ugyan akkor igencsak elgondolkodtató alternatíva ha elolvassuk a hvg egyik évzáró cikkének a szalagcímét
Több mint tízezer ember gyűlt össze hosszú vonulást követően a Kossuth téren tegnap este. Ahogy ígérték, 2019-ben sem állnak le a tiltakozásokkal. Bár 2010 után csak óvatosan merünk ilyen kijelentést tenni, nagyon úgy tűnik, hogy az ellenzéki politikusok ígérete, miszerint ellenállnak Orbán és csürhéje törvénytelen tevékenységének, meghozta az addig hiába vágyott tömbösödést.
Hogy demokrácia van-e Magyarországon nem újkeletű vita: a mindenkori magyar ellenzék mindig is türelmetlenül várta az aktuális kormányzat bukását, és többnyire joggal, kiszorítva érezte magát a demokratikus döntéshozatalból. Amikor a jobboldal volt ellenzékben, akkor ők is a szocialisták és a szabad demokraták "diktatúrájaként" élték meg a négy-meg-négy éveket.
A hír bármennyire tűnik viccnek, komoly. Legalábbis annak próbálja eladni a nagyvezír. Szinte halljuk, ahogy az új irodájában küzdenek a kitörni készülő hahota ellen. Persze nyilván nem is az a cél, hogy valóban felvegyék a harcot bármiféle vitathatóesetben, azzal ugyanis élből le kéne tartóztatni a kormánypárt túlnyomó részét.
Nehéz nem észrevenni, hogy Orbán Viktor nemzetközi szerepet játszik, amikor felkarolja a világ összes szélsőjobboldali pártját és kormányát, atyáskodik felettük, magához tartozónak mutatja őket, és ha kérik, ha nem, vezető szerepre törekszik. - írja a nepszava.us.
Amivel önmagában nem lenne semmi gond, ha nem volna néhány keresetlen „ha” e dolog mögött. Az, hogy Orbán nem a fagyban tölti az év utolsó óráit még nem is botrányos. Igaz, érthetetlen, hiszen állítása szerint úgy szereti Magyarországot. Ugyanakkor kiválóan jellemzi hozzáállását a dolgokhoz.
Mondjuk nem is várhatunk egyebet a se nem fiatal, se nem demokrata kormányzat Miniszterelnökséget vezető miniszterétől. Számára munkaköri kötelezettség – ha nem létkérdés – hogy az Orbán által terjesztett kánont ismételgesse. Hangozzék az bármilyen hülyén is.
Ami elég szomorú, ha azt vesszük alapul, hogy a civilizált kommunikációra kormányunk – ha éppen nem szarik rá magasról – csak lekezelő reakciót képes adni. Igaz, a Fidesz az utóbbi időkben annyira el volt szállva magától, hogy már lényegében a látszatra sem igazán adott, így e két körülmény ismeretében aligha csodálkozhatunk azon, hogy tüntetéshullám söpör végig az országon.
