Három héttel a választások után a meg nem értés, a tiltakozás hullámai mit sem csökkentek. Túl vagyunk két fővárosi és számos vidéki tüntetésen. És bár még nincs vége, semmi nem utal arra, hogy a demonstrációk bármi eredménnyel kecsegtetnének.
Két állítással hozakodnék elő. Az egyik az, hogy a kormányzat nyilvánosságban élvezett fölénye vitathatatlan, a másik pedig az, hogy a média-túlsúly mértéke vitatható. Hiába dobálózunk számokkal, a légből kapott százalékok és arányok keveset mondanak a társadalmi hatásról.
"A baloldaliság egyre inkább azt jelenti, hogy valaki a globalizációt, a kisebbségek védelmét pártolja, míg a jobboldaliak a nemzetállamok megerősítésének pártján állnak, a népek keveredésének ellenzőiként lépnek fel"
A választások előtt elég kínos lett volna az elszomorító esélyekkel szembenézni. Aligha valószínűsíthető, akadt volna akárcsak egy véleményformáló is az ellenzék soraiban, aki ki merte volna mondani, hogy egy kormányváltás esélye nagyjából a zéróhoz konvergál.
