Yusha ibn Nun-t a Korán közvetlenül nem nevezi meg, de Mózes szolgájaként megemlíti:

Mikor Mózes így szólt kísérőjéhez: „Nem nyughatom, míg el nem érek a két tenger találkozásához, még ha korokat is úton kell töltenem.” (Korán 18:60)

A próféta (béke reá) számos hiteles narrációban említi Yusha ibn Nun nevét Mózes szolgálatában, például Sahih Al-Bukhari 3:124 és 55:613. Mózeshez közel állóként megélte a Jelenéseket és mestere hű követőjévé vált.Yusha ibn Nun vezetésével Izrael gyermekei győzelmessé lettek, visszatérhettek a Szentföldre, ami nem adatott meg Mózesnek és Áronnak, akik mindketten meghaltak a pusztai vándorlás alatt. A próféta kulcsot ad nekünk, hogy megértsük, miért késett ez a győzelem, azaz bevonulás a Szentföldre:
„Senki sem léphetett be Jeruzsálembe, aki az (arany) borjú imádója volt."

Izrael gyermekei az egyiptomi szolgaságban megvetettségben éltek, gyengék voltak, így nem voltak képesek győzelmükért megküzdeni. Allah arra ítélte őket, hogy 40 éven keresztül vándoroljanak a pusztaságban, amíg az Egyiptomot megélt nemzedék meghal. Az ő helyükre lépett az új, szabadságban nevelkedett generáció, akiket Mózes és Áron a Tóra törvényein nevelt fel. E nemzedék kezébe helyezte Allah a győzelmet.

Mózes kétségkívül a legnagyobb próféta, aki Izrael gyermekeihez jött. Lelkesen igyekezett diadalt aratni, mégis, ezt nem az ő, hanem Józsué kezébe helyezte Isten. Mit tanulhatunk ebből? Nem elég egyedülálló vezetővel rendelkezni. Ha ezt korunkra alkalmazzuk, akkor nem elég, ha egyszerűen csak várjuk a Mehdit, inkább azon kell fáradoznunk, hogy nemzedékünk legyen felkészült a győzelem megvívására, ha egy arra kiválasztott vezető megjelenik (legyen az Mehdi, vagy bárki más).

Ketten azok közül, kiket Allah kegyében részesített, istenfélők voltak és így szóltak: „Menjetek be hozzájuk a (jó) kapun. Ha átmentetek rajta, akkor győztök. Allahra hagyatkozzatok, ha hívők vagytok!” (Korán 5:23)

A Korán nem említi a két nevet, de a hadiszokból tudjuk, hogy Yusha és Káleb.

Yusha példáján keresztül látjuk, hogyan Allah győzelemre viszi azok harcát, akik erre felkészítik magukat. Yusha ibn Nun vezette Izrael gyermekeit a Dzsababirah (Jeruzsálem lakói, Amoriták) ellen, akik hatalmas termetű, óriásoknak látszó emberek voltak. Elszánt harcok dúltak közöttük, míg a nap leereszkedőben nem volt. Yusha ibn Nun tudta, hogy csak úgy tudja legyőzni ezt a sereget, ha a nap meghosszabbodik, mert ha rájuk köszön az éjszaka, a Dzsababirah (Amoriták) újra szervezheti hadát.

A következő nap szombat (Shabbat), ami a pénteki napnyugtával beáll. Ha a nap lemegy és beáll a Shabbat, a harc nem folytatható és nem aratható győzelem.Tehát, Yusha a napra mutatott és így szólt: „Allahtól kapod az elrendelést és én is Tőle kapom. Ó, Allah! Állítsd meg a napot!" Allah (SWT) megállította a napot és Yusha ibn Nun legyőzte Jeruzsálem lakóit. Ha Allah a te oldaladon van, ne aggódj! Akkor teljesen mindegy, mekkora had, hány fegyver és milyen tűzerő van a másik oldalon.
Yusha ibn Nun teljes történetét a próféta (béke reá) autentikus hadísza tudatja velünk, amit a Szahih Muszlim 19:4327 így rögzített:
„Az egyik próféta szent háborút folytatott. Azt mondta követőinek: Aki feleségül vett egy nőt és teljessé akarja tenni házasságát (elhálni), de még nem tette meg, aki házat épített, de még nem tette fel arra a tetőt, aki vemhes kecskéket, tevéket vásárolt és várja azok utódait, ők ne jöjjenek velem..." Ez a próféta nem akarta, hogy olyan jöjjön vele, akinek a szíve bármi máshoz kötődik. Ez egy próféta, aki nem nagy számokban, hanem ikhlas-ban (odaadásban) gondolkodik.
Imám Ahmed tudósításából tudjuk, hogy ez a próféta Yusha ibn Nun volt. E tudósításban Mohammed próféta (béke reá) így szólt:
„Yusha-n kívül nap még soha nem állt meg senkinek, csak akkor, amikor ő Bayt al-Muqaddist (Jeruzsálemet) meg akarta hódítani."

A csatát Yoshua megnyerte. De volt még egy feltétel. Aki betér a városba, bűnbocsánatot kell fogadnia:

Midőn mondtuk: „Térjetek be ebbe a faluba és egyetek belőle akaratotok szerint szabadon. De a kapun leborulva menjetek be és mondjátok a Bűnbánat szavait! Mi megbocsájtjuk vétkeiteket és gyarapítjuk a jótét lelkek számát.” (Korán 2:58)

A bűnbocsánat szavai „Hitta”, حطة , de a nép eszét vesztve gúnyolódott. Csúfot űztek a szavakból, ehelyett minden mást mondtak, „Hinta”-t is, ami gyommagot jelent. Allah, csúfolódásuk miatt csapást küldött rájuk és sokan odavesztek. Csak kevesen térhettek be Jeruzsálembe.

Erre az időre Áron és Mózes rég halottak voltak. Azok is, akik Izrael gyermekei közül 40 évig vándoroltak a sivatagban. Csak Yusha élhette meg egyedül ezt az időt abból a nemzedékből. Ő még 27 évig uralkodott népe fölött az Egy Isten szolgálatában igazsággal. Halála után Izrael gyermekei megoszlottak. Belviszály ütötte fel fejét közöttük. A hit és uralkodás külön kezekbe került hosszú évtizedekre. Mivel a hit nem hatotta át uralkodóik szívét, prófétáikat megcsúfolták, meghazudtolták. A hit és hatalom jóval később Dávid kezében egyesült újra, aki fiával, Salamonnal létrehozta Izrael Egy Istennek alávetett, tehát Iszlám szempontból Muszlimnak minősíthető Királyságát.

Hogy miért is írom mindezt? Mert Yusha időszakát idézik napjaink a sok Isten árulással.