A tizedik napon (hétfőn) a rezidens leányzó váratlanul telefonált: menjünk be! Bementünk.

-Kiadom a nénit, öregkori demencia, az állapota már nem fog javulni! Ha akarják, vigyék az Irgalmasokhoz! Ott el lehet helyezni!

Demens a túrót! Megvonták a negyvenkét éve szedett altatóját, ettől nem tudott aludni, balhézott, kitépte a kanült, mire leszedálták, mint egy kivégzésre váró lovat, amitől zombi lett! És lekötözték, a tébolydában használt pányvával, hogy mozdulni se tudott!

Rémálmai voltak, nem tudott különbséget tenni valóság és a rémképei közt. Nem tudta, mi történik vele, körülötte. Meg se nagyon ismert minket.

Az irgalamatlanokhoz pedig nem visszük! Nem demens, két hete kutya baja se volt!

-Milyen gyógyszereket kap?
-Infúzióban antibiotikumot kapott, a tüdőgyulladást legyőztük, most… és felsorol három gyógyszert.
-Az Eunoctint miért nem adják neki? Negyvenkét éve azzal alszik!
-Akkor hozzák be!
-Itt van az összes gyógyszere, mióta behoztuk őt, az is!

(Ahogy odaadtuk, úgy maradt a nővérszobában egy szekrényben. Felé se néztek.)

-A hét végéig tartsák, legyenek szívesek! Elő kell készítenünk a szobáját!
-Rendben!

Két nap múlva, szerdán, telefon, másik orvos: miért nem viszik el a nénit?
Már hétfőre kiírta az előző kezelőorvosa! Most én vettem át!
(Tíz napon belül a negyedik.)

-Hétfőre? Akkor voltunk bent nála, megbeszéltük a pénteket! Azt mondta, hogy rendben van!
-Nekem erről nem szólt semmit, a kórlapon erről feljegyzés sincs!

Villámgyorsan béreltünk egy állítható, többfunkciós kórházi ágyat, vettünk egy mobil WC-t, tárolót, pelenkát, mi rossebet, a régi ágyát karosszékeit elvitettük a konténeressel.

Péntek reggel bevittük a ruháját.
-Fölöltöztessük? Nem kell, ez a mi dolgunk! - mondta a nővér.

A zárójelentésre vártunk öt órát, hiába.
-Nincs időm kinyomtatni, elküldöm a betegszállítóval!
Ezt mondhatta volna öt órával ezelőtt!

Délután az anyósomat meghozta a betegszállító, egy szál pólóban-pelenkában, télvíz idején.
A ruhái össszehajtogatva a zacskóban, ahogy bevittük.
A betegszállító hozta a zárójelentést is, benne a felírandó gyógyszerekkel.
Volt benne annyi emberség, hogy betakarta egy pokróccal.

Rohanás az ügyeletre, hogy felírják!
Szemben az átkos, népnyúzó Kádár-rendszerrel, péntek kora délután bezár a háziorvosi bazár.
Gyógyszertár.

Másnap romlott a szaturáció, a pulzus negyven alá esett.

Mondom: miket írtak ezek föl? Megnézzük. Csupa vérnyomáscsökkentő és vízhajtó!

Azért az ügyeletes orvost fölhívtuk. Nem jött ki.
-Hívjanak mentőt!

Lófaszt! Oda vissza nem visszük! Ha el kell mennie, itthon történjen! Próbálkozzunk!
Mindenesetre kidobni a gyógyszereket!
Ezek meg akarják ölni? Kutya baja a vérnyomásának, nem magas, minek bombázzák?

Nem adtuk be neki, hétfőn, bár már kezdett rendeződni a helyzet, kihívtuk a háziorvost.

A felírt gyógyszereket lehúzta: szedje a régieket!

Az én apámat is ilyen állapotban mentettem ki onnan, pedig ott dolgoztam, mielőtt idejöttem háziorvosnak, és most is ügyelek náluk, egy másik osztályon! - mondta.
Az a kardiológia egy halálgyár! Ezért nem akartam beutalni, csak életveszély esetén! A diagnózis egy marhaság, nincs szívgyengesége, ez csak egy vírusos tüdőgyulladás volt!

Ma, egyheti itthoni ápolás után, napról napra javulva, tökéletesen normális a vérnyomása, elmúlt a köhögés, bár még nagyon gyenge, már az asztalnál ülve eszik, sétálunk is vele a szobában.
Szellemileg teljesen kitisztult. Csak a lekötözés emléke maradt, de, az szerintem maradni is fog.
Meg a pelenka. Az is, talán végleg, mert a záróizmai a kéthetes fekvés, a folyamatos szedálás miatt elernyedtek. Kérdés, hogy ebben a korban regenerálódhat-e?

Most itt tartunk.

Közben történt egy és más!

A százharmincöt bátor ember elfogadta a "lex megdöglesz" néven futó antiszociális törvényt, utána az egészségügy további lerohasztását célzót is.
Erre négyezerötszáz orvos kilátásba helyezte, hogy letétbe helyezi a felmondását, ha nem módosítják a törvényt.

Üzemenyaghiány lépett fel, ezért eltörölték a tizenhárom hónapja (jóval az ukrán háború és a szankciók előtt) életbe léptetett üzemanyag-ársapkát, melyen a MOL kolosszálisat tarolt, a konkurenciát pedig kivégezte, vagy a padlóra küldte – a gazdája szándéka szerint.
Aki viszont egyidejűleg felemelte az üzemanyag jövedéki adóját huszonötről kilencvenöt százalékra.
Vagyis tovább folyik a "népirtás" az üzemenyag-piacon, és a haszon bezsebelése, legfeljebb most nem a MOL-on keresztül.
Majd kompenzálják, nem kérdés!

Folytatódnak a pedagógus/diáktüntetések, a sztrájkok, élőláncok és polgári engedetlenségek, immár százharminchat iskolában, egyháziakban is, szerte az országban.

Válaszul kirúgtak további tizenöt tanárt, nyolcat a Kazinczyból.
Ott már a takarítónőn és az igazgatón kívül nem maradt szinte senki.

Az Alkotmánybíróság nevet bitorló műintézmény szerint – mily meglepő! – nem alkotmányellenes a pedagógusok sztrájkjogát eltörlő törvény.

Varga M. megvétózta Brüsszelben a többi 26 tagállam által elfogadott uniós hitelt Ukrajnának, erre válaszul levették a napirendről a magyar helyreállítási alapok ügyét.

Melyről már körvonalazódott a megállapodás, Orbán zsarolásai és trükkje mindössze harminc százalékos befagyasztást eredményeztek volna.
Most nullán áll. Lassan ezek is felébrednek?

Orbán az Európa Tanács Magyarországgal (is) foglalkozó ülése helyett Dohába repül, foci VB-elődöntőt nézni. Az fontosabb!
És ott, a lelátón nem baszogatják, nem kell kínos kérdésekre válaszolnia! Gondolom, a százharmincöt személyes katonai csapatszállítóval megy, mint újabban mindenhová, egy háromórás szlovéniai autóútra is, oda úgy százmillióért. Mennyi lesz az útiköltség Katarba?

Bár a Déli Körvasút beruházását leállították, mindössze a déli összekötő vasúti híd két vége közt mered a semmibe két új sínpár, azért a Hamzsabégi úton lévő több száz fát búcsúzóul még kivágják, legyen sívó pusztaság a helyén!
Tűnjön el a ma is nagy forgalmú vasúti töltés zaját elnyelő természetes védőfal a töltés mellett lévő lakóházak elől.

Gyerekkoromban ültették őket, építettek focipályákat, gyakran ott rúgtuk a bőrt. Azóta gyönyörű kiserdővé vált.

Kinek fáj a lkiserdő? Igaz, a kivágását le lehet számlázni!