Ha nem plankolják föl az ügyet, minden mehetne tovább a régi módon, a nép megelégedett volna évi egy karácsonnyal, a győri polgármester bátran élvezhetné tovább a közpénzen vásárolt szerelmet az Adrián, talán még a korona is nyugton marad az ország házában. Ezért az Indexnek vesznie kell.

Hát nem így történt.

Nem ismerem az Indexet. Azt nyitottam meg a leggyakrabban, naponta többször is megnéztem a friss belföldi és külföldi híreket. (És a sportot). Amennyire tudom, nem ezek voltak a legolvasottabb oldalak, hanem azok, amelyek engem nem érdekelnek, ahogy valószínűleg Téged sem, aki most épp e sorok tanulmányozásával tisztelsz meg. Ám az érdeklődésünk tárgykörén kívül eső rovatok fogyasztói bele-bele botlottak a közélet híreibe, ami megzavarhatta a lehetséges világok legjobbikába vetet hit idilljét. Ezzel valamit tenni kell – gondolhatták a NER harmóniájáért busás jövedelmet bezsebelő haszonlesők. Fejlesszük a lapot szép fokozatosan úgy, hogy az átlagfogyasztó ne vegye észre. A modell, vagyis ahogyan a hírek törzsfejlődése változandó volt, például a következőképpen alakulhatott volna (a már megvalósított kezdő elemeket a HVG föl is fedezte):

1. stáció: A miniszterelnök a veje balatoni kastélya előtt, szalmakalapban pihente ki brüsszeli vereségének fáradalmait.
2. stáció: A miniszterelnök a Balaton közelében pihente ki a brüsszeli küzdelem fáradalmait.
3. stáció: A miniszterelnök igazi magyar környezetben ünnepelte brüsszeli győzelmét.
4. stáció: Fáradhatatlan miniszterelnökünk számára nincs megállás, mezőgazdasági munkával ünnepelte meg az imperialista nyugat hódító túlereje felett a lengyel nertársakkal vállvetve megvívott diadalmas háborúját.

Sajnálatos módon az óbudai bárdok váratlan (?) stand-upja miatt a terven módosítani kellett. Ám a fakó ló baktat tovább. Körötte csend amerre ment?

Arató András
Facebook