h i r d e t é s

Iráni mozgalmak 3.

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam
a- a+

Iráni mozgalmak 3.

2021. február 19. - 19:22

Ahogy az a gyakorlatban elkezdődött

Islamic Revolutionary Guard Corps (IRGC)

Az Iszlám Köztársaság forradalom terjesztésére tett erőfeszítéseinek első komoly megnyilvánulása 1982 márciusában volt, amikor a több mint 25 arab és Iszlám nemzetből származó 380 férfi találkozott az egykori Teherán Hilton szállodában az „ideális Iszlám kormányról" szóló szemináriumon és hogy kevésbé tudományos szempontból nagyszabású támadást indítsanak az Iszlám világ megtisztítására a sátáni nyugati és kommunista keleti befolyásoktól, melyekről látták, hogy gátjai az Iszlám világ fejlődésének. A militánsok, elsősorban Síiták, de néhány Szunnitát is képviselő, különféle vallási és forradalmi hiteles személyiségek összejövetelét a Militáns Hittudósok Szövetsége és a Paszdaran Iszlám Forradalmi Gárda szervezték. A forradalmi hadjárat központja, mely nem sokkal az 1979-es forradalom után működött, Teherán belvárosában volt található, ami a kívülállóknak „Taleghani központ" néven ismert. Itt végezték az összejövetel háttérmunkálatait: a környező országokból toborzott vagy ide hívott arab káderek felkészítését a forradalom terjesztésére, valamint székhely biztosítását olyan csoportok számára, mint az Iszlám Front Bahrein Felszabadításáért Front, Iraki Síita mozgalom, valamint a Fülöp-szigeteki Moro, Kuvaiti, Szaúdi, Észak-Afrikai és Libanoni militáns hitszónokok. Ezek a csoportok az „Iszlám Forradalom Tanácsa" égisze alatt álltak, melyet Ayatollah Husszein Ali Montazeri, Ayatollah Khomeini kijelölt örököse felügyelt. A tanács tagjai többségében hittudósok voltak, de a jelentések szerint a szíriai és a líbiai hírszerző ügynökségek tanácsadóiként is dolgoztak. A Tanács hivatalosan évente több mint 1 milliárd dollár hozzájárulást kapott a többi országbeli hívőktől és az iráni kormány által elkülönített alapokból. Stratégiája kettős volt: fegyveres harc a nyugati imperializmus és annak ügynökei ellen, valamint egy belső tisztító folyamat az Iszlám terület és a muszlim gondolkodásmód megszabadítása érdekében a nem Iszlám kulturális, intellektuális és szellemi befolyásoktól, igazságosság, szolgáltatások és források biztosításával a muszlim világ mustazafin (gyenge) tömegei számára. Az Iszlám forradalom terjesztésére tett kísérletek feszültté tették az ország kapcsolatait sok arab szomszédjával, az iráni disszidensek bíróságon kívüli kivégzése Európában pedig elidegenítette az európai nemzeteket, különösen Franciaországot és Németországot. Például az Iszlám Köztársaság úgy fejezte ki véleményét Egyiptom szekuláris kormányáról, hogy Anwar Szadat egyiptomi elnök gyilkosáról, Khalid al-Isztanbuliról egy utcát nevezett Teheránban. Irán abban az időben nagyon elszigetelődött, de ez másodlagos szempont volt a forradalmi eszmények terjesztéséhez képest a Perzsa-öböl mentén és az USA-val (vagy „nagy sátánnal”) való konfrontáció viszonylatában az 1979–1981-es túszválság időszakában.

Vád: Államilag szponzorált terrorizmus

https://en.wikipedia.org/wiki/Iran_and_state-sponsored_terrorism

Az 1979. évi iráni forradalom óta számos ország az iráni kormányt vádolja a nem állami militáns csoportok képzésével, finanszírozásával és biztonságos menedék nyújtásával, például a Hezbollah Libanonban, a Hamasz Gázában és más palesztin szervezetek (Iszlám Dzsihád (PIJ), Palesztina Felszabadítása Általános Parancsnokságának Nép Frontja (PFLP-GC). Ezeket a csoportokat számos ország és nemzetközi testület terrorista csoportnak nyilvánította, Irán azonban ezeket „nemzeti felszabadítási mozgalmaknak" tartja, akik önvédelemre jogosultak az izraeli katonai megszállással szemben.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma azzal vádolta az iráni támogatású iraki síitákat, hogy a terrorizmus módszerével küzdenek az amerikai csapatok ellen, valamint elsősorban a Qudsz Force révén Irán reszt vesz a kiberterrorizmusban.

Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC)

A sah 1979-es bukása után az Iráni Iszlám Köztársaság létrehozta az Iszlám Forradalmi Gárda hadtestét (IRGC) a kormány szociálpolitikájának támogatása érdekében. Az IRGC-t azzal vádolják, hogy ideológiáját a szomszédos régiókban terjeszti „terrorista szervezetek" kiképzésével és finanszírozásával. 1986-ra az IRGC 350 000 taggal rendelkezett és egy kisebb haditengerészeti és légierő egységre is szert tett. 1996-ra a szárazföldi erők létszáma 100 000, a tengeri erőké pedig 20.000 volt. A Quds Force egységet feltehetően az Iszlám militánsok kiképzésére használják.
1995-ben az iráni Forradalmi Gárda konferenciát szervezett a terrorizmussal vádolt világméretű szervezetek bevonásával, köztük a Japán Vörös Hadsereggel, Örmény Titkos Hadsereggel, Kurdisztáni Munkapárttal, Iraki Da'wah Párttal, Bahrein Felszabadításának Iszlám Frontjával és a Bejrúti Hezbollahhal, kizárólag abból a célból, hogy képzést nyújtson ezeknek a szervezeteknek, feltehetőleg az Öböl-államok destabilizációjának elősegítésére, illetve segítséget nyújtson ezekben az országokban a militánsoknak, hogy a meglévő kormányokat Irán-szerű rendszerekkel váltsák fel.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma bejelentette, hogy az IRGC támogatást nyújt a Hamasznak, Hezbollahnak és a palesztin Iszlám Dzsihádnak Izraelben. Azt is állítják, hogy az IRGC sok segítséget és képzést adott a palesztin ellenállást támogató terroristáknak. Azzal is vádolják őket, hogy segítették a dél-iraki felkelést.
Az Egyesült Államok az IRGC-t külföldi terrorista szervezetnek nyilvánította.

IRGC és a Muzulmán Testvériség

A 2014. évi csúcstalálkozó egyesítette az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda hadseregének a Quds Force néven ismert erőit és a Muzulmán Testvériséget, ami egy elterjedt Iszlám politikai mozgalom, jelentős befolyással a régióban.
A Quds Force képviseli a világ legerősebb síita nemzetét, míg a Muzulmán Testvériség egy állammal nem rendelkező, de befolyásos politikai és vallási erő a szunnita muszlim világban. A Trump adminisztráció 2019 áprilisában nyilvánította a Forradalmi Gárdát külföldi terrorista szervezetnek.
A Fehér Ház a jelentések szerint lobbizott, hogy a Muzulmán Testvériséget is vegyék fel erre a listára.
Amíg a Muzulmán Testvériség által támogatott Mohamed Morszi 2012 és 2013 között volt Egyiptom elnöke, az iráni és az egyiptomi tisztviselők között nyilvános találkozók és kapcsolatfelvételek folytak. Morszit azonban az egyiptomi hadsereg által támogatott puccs során 2013 júliusában lemondatták, majd később letartóztatták. Az Abdel Fattah el-Sisi rezsim a megbuktatott a Muzulmán Testvériség ellen leszámolási hadjáratot indított, sok vezetője azóta Egyiptomban börtönbe került vagy száműzetésben él.
Az iráni beszámoló a 2014. évi találkozóról rátást enged a Muzulmán Testvériség és az iráni tisztviselők erőfeszítéseire, hogy elhatározásra jussanak egy további együttműködésben, miután Morszit eltávolították a hatalomból.

Címkék: